Tolerancia...elfogadás...fogyatékosok elfogadása..másság. (beszélgetés)
Valóban jó a kérdés!
Hiszen az elmúlt húsz évben, legalááb '98 óta mit tudott letenni asztalra a fogyatékosügyi politika, ami ugye nem pártpolitika.
Sokan félnek a "politika" szótól, mondván, hogy nem politizálok, ez nevetséges, mert aki él, az már politika! :-)
Sok PR, kevés tényleges akarat!
Még mindig társadalmi tudat formálására szorulnak a kormányzati erők, bár több jóakaratú hozzáállás tapasztalható.
Apránként tudnak előre haladni, néha túlságosan visszalépnek is.
Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Már régen elkezdtük, csak nagyon lassú az előrehaladás.
Nem szoktam politizálni, most sem szándékom, de azért megkérdezném, az utóbbi húsz évben mennyit hoztunk be ebből a hátrányból?
Szerintem mindenkinek az egyéniségéből fakad, hogy van-e benne szociális érzékenység, vagy a halvány szikrája is hiányzik.
Nem vicc!
Nem lehetetlen vállalkozás toleranciára nevelni szűkebb-tágabb környezetet.
Valahol el kell kezdeni, fejlettebb országokban valamikor már elkezdtek, persze ott nem volt kommunizmus, emiatt nálunk 40 év hátrányba kerülünk.
Tesóm autista..Tolerancia? Magyarországon?:D Vicceltek?
Nagyon kevés ember van aki nem néz meg az utcán ha vele sétálok..Nem súlyosan, de látszik h van valami baja..De mindenki bámul és bámul.. Ő meg mmindíg kérdezi h "mit néznek az emberek" szerintetek...?
Külföldön 1000x jobban támogatják őket.. Nem pénzügyileg.. De iskolák vannak nekik, és egy csomó csomó program..
Hogy mert ilyent kiejteni a száján . Felháboritó.!!
Remélem ezek után nem állsz vele szóba .
Sajnos ilyenek az emberek,közönyösek!!!
Szép napot mindenkinek!
Azt hiszem, a mai felnőtt generáció jelentős része nem elég érett arra, hogy optimálisan viszonyuljon ehhez a kérdéshez, a "másság" kérdéköréhez...
Mert a mai magyar átlagembernek könnyebb köpködni arra, aki nem olyan mint az átlag, könnyebb a rosszat látni a különbözőségben.
Azt hiszem, ha majd felnő egy olyan generáció, amelybe már kisgyermekkorba belenevelték az elfogadást, akkor megváltozik ez a szemlélet-viselkedés.
Azt hiszem, ha majd megvalósul a VALÓDI integráció, akkor az lesz a természetes, hogy az "ép" és a "sérült" emberi módon fog egymás mellett élni. (a kifejezéseket azért raktam id.jelbe, mert nem akarok megbántani senkit a szóválasztással)
Ha ideálisan megvalósulna az óvodákban-iskolákban az integráció, akkor nem lenne a gyerekeknek furcsa egy mozgássérült, hallássérült, vagy akár egy értelmileg akadályozott ember sem. Mert ebben nőnékek föl és megtapasztalnák, hogy a világon mindenki más és más és nem kell mindenkit a saját képünkre formálnunk.
Én ezen már nem is csodálkozom.
Évek óta tegnap ismét metróztam;)A Batthyányitól az Örsig. Igaz nem viselem teherként a terhességet, és még nem is vagyok olyan nagy pocakos, de azért már nagyon látszik;)Szerinted hányan kérdezték meg, leülök e?!
Senki:D
nem vicces, de csak mosolygok rajta...
Szia!
Teljesen egyetértek veled;)
Én is így nevelem a gyerekem;)
Nagyon helyes!
Gyerekkor ez a meghatározó...ha ekkor megtanulja egy gyerek, hogy van ilyen vagy olyan probléma megérti mi miért van..és segíteni fog...bárkinek ha valaki rá szorul
Sziasztok!
Szeretnék elmesélni egy rövid kis történetet, hogy hogy lehet ezt már egészen kis korban belenevelni a gyerekekbe, hogy toleránsabbak legyenek: kb. négy éves lehettem, amikor az utcán sétáltam anyukámmal, és láttam, hogy egy nálam jóval nagyobb gyereket babakocsiban tolnak a szülei. Megkérdeztem halkan anyukámtól, hogy miért, mert már nagy a gyerek. Anyukám szépen halkan válaszolt, hogy azért, mert beteg a lába, és hogy ha ilyen gyereket vagy felnőttet látok, akkor segítsek neki és ne bámuljam meg. Hát ez azóta is így van. Felállok a buszon, átsegítem a zebrán stb. A saját magam kis módján segítek, amennyit tudok.
Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogyha már kis korban elmagyarázzák a gyereknek, hogy semmi különbség nincs köztünk, csak annyi, hogy van aki egészséges, és van aki sajnos nem, attól ne tegyünk különbséget, és segítsük egymást, akkor ez felnőttkorban is természetes lesz. Szerintem is nagyon jó, hogy olyan ovik és iskolák vannak, ahol együtt járnak a gyerekek!
Na lehet, hogy az ilyen ürgét én le is vágtam volna a buszról... Nem tudnám tolerálni, ha valaki ilyen bunkó. :-O
Volt már rá példa, hogy alaposan megkaptam a magamét postán, mert magam elé engedtem egy anyukát aki egy "kis bicebóca" gyerkőccel volt. Gondoltam, szegény ne várjon már ott sorban állva annyit...erre hátulról majdnem leordították a hajamat! :-(
Nálam is ez volt! Sokan vitatkoznak ezen a dongalábon genetikai dolog vagy deformáció?
Szerintem deformitásról van szó...ma már nagyon jól korrigálható ez a dolog...én 78 ban születtem Romániába ott sajnos nem értettek ehhet, ezért van ez most velem.
89 -ben mütöttek fél év alatt 5ször
Engem 6hetesenmár megmütöttek de a románok el...ték.
11 évesen került sor egy olyan mütétre amit 6 hetesen kellett volna elvégezni..de így is 90%-os javulás történt...tudok járni, futni,megnyugtatlak a te kislányodon valószinüleg semmi nem fog látszani!
Most mennem kell,mert közben az élet nem áll meg:)))
Később benézek még,nagyon kíváncsi vagyok mindenki véleményére,habár nem én inditottam a fórumot:)
Addig is szép napot mindenkinek!
Szerintem ezen nem tudunk változtatni.Ilyen a magyar társdalom sajnos:(
Mi harcolunk a jogainkért,vagyis Ti,én csak Bazsi nevében beszélhetek.Mert a fogyatékosoknak is vannak jogai.Nem is kevés.De ez senkit nem érdekel..ezért sosem tudnak normálisan beilleszkedni a többiek közé.
Nekem Autista Kisfiam van, és kb. 2 éves korától évekig az utcán nem akart a lábára állni, húzatta magát, ha nem vettük ölbe, vagy lefeküdt a földre, és ordított...
Aztán körülálltak a buta, tudatlan emberek, hogy megjegyzéseikkel adjanak "jó" tanácsot...
Hogy ilyen hiszti, meg olyan hiszti, meg ilyen neveletlen kölyök, meg olyan, és ki hogy nevelné meg, de ugyanez volt akkor is,ha valamiért a kórházba kellett menni, és Senki nem engedett maga elé, de arra tudtak megjegyzéseket osztogatni, mert ordított, és nem tűrte a várakozást, amit még most sem tűr...
A mai napi g a jelzőlámpánál elordítja magát, ha várakozni kell...
De a helyijáraton is, ha megáll a busz a piros lámpánál, és csapkodja belül buszt...
Volt, hogy egy hülye alak azt kiabálta, hogy szálljunk már le a busztól, mert Őt zavarja az ordítás, de volt olyan utas, Aki kiállt mellettünk, de én is beszóltam, hogy örüljön neki, hogy nincs ilyen gyermeke...