Első nagy harcunk (beszélgetés)

Már ismerjük egymást jó ideje de még nem olvastam a cikkedet.

Megkönnyeztem!

Én is ennyire készültem mindent elolvastam amit csak lehetett a kórházban Nekünk sem segítettek, úgy jöttünk haza, hogy 5nap alatt mindössze 10gr-ot szopizott:(

Itthon is rengeteget szenvedtünk,mindenféle tejszaporító praktikát kipróbáltam mindkét mellem sebes lett stb.

Annak nagyon örülök, hogy 3hónapig tudtam szopiztatni:)

Szia! Minden elismerésem. Megkönnyeztem a soraidat. Sajnos nekem nem jött össze, mert egyáltalán nem tanult meg szopizni, így tejcsim sem lett hiába fejtem. Örülök, hogy van akinek azért sikerül.

Minden jót nektek!

Bocsanat, ha mar esetleg tudod az infot, de most nincs idom vegigolvasni a forumozok hozzaszolasat, de a cikkedet olvasva egy otletet tudok ajanlani, jelenleg az egyik baratnom szoptat a babaja most 6 hetes, es a mellbimboi neki is elegge sebesedtek az elejen, de egy kozos baratnonktol kapott egy fej kaposztat, amit nem tudtunk mire velni, hat azt kell a cicikre tenni, natur is jo, de hazi zsirral meg hatasosabb.

Sok szep esemenydus napot kivanok Nektek!

Nekem is sokszor eszembe jutott, hogy "rossz anya" vagyok, hogy szegény babám mennyit lát sírni, de egyszerűen nem volt erőm feladni. Egyszerűen nem tudtam azt mondani, rendben, legyen tápszer. Hitem, hogy jobb lesz! Aztán napról-napra jobb lett és akkor már végképp nem tudtam feladni!

Köszönöm a hozzászólásodat és a véleményedet!

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki elolvasta a cikkemet!

És köszönöm a sok hozzászólást, véleményt és ellenvéleményt! Nagyon aranyosak vagytok! Úgy érzem a sok történetből, amiket olvastam, újra erőt merítettem és újult erővel, még nagyobb lendülettel folytatom a szoptatást!

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!

Szia,

gratulálok a kitartásodhoz és a kislányodhoz.

Nekem szerencsém volt az elején hamar lett tejem, meg Ákos szépen szopizott a sárgaság ellenére is. Bár a kórházban nem mondhatnám, hogy nagyon segítőkészek voltak, azért szerencsére hamar belejöttünk. Ma már 9 hónapos, és még szopizik, bár volt egy sztrájkos időszakunk amikor már majdnem tápszerhez nyúltam, de szerencsére túl vagyunk ezen is, bár az elutasítást nagyon nehezen viseltem.

Köszi, hogy megosztottad velünk a történetedet!

Gratulálok a kitartásodhoz.

Mi is kínlódtunk többször mindkét gyereknél, de én sem adtam fel.Fejtem, keltettem, csak ,hogy legyen és volt, lett - mindkettőnél!!!

Gratulálok a kitartásodhoz és az ügyes lánykádhoz!!!

Anno 6,5 éve én is átéltem hasonlókat. 5 hetes volt a kisfiam, amikor megműtötték a gyomrát, napokig nem lehetett cicire tenni. Féltem, hogy mi lesz a későbbiekben: elapad-e a tejem, újra ráérez-e a cicire. Sokáig csak cumisüvegből ehetett, mert meg volt az adagja határozva. Éjjel-nappal fejtem, hogy legyen neki mindig friss tejcsi és pláne, hogy el ne apadjon. Rengeteget idegeskedtem, nem ettem rendesen, izgultam, féltem. De a folyamatos fejés jót tett, nem apadt el a tejcsim, csak picit kevesebb lett. És ami nagy boldogság volt, hogy a műtét utáni 3. napon újra cicire tehettem a babámat és gyönyörűen szopizott! Mindkettőnk kitartása fontos volt....

Történeted jó példa, adjon erőt sok anyukának!

Még egyszer gratulálok nektek!

Nagyon kitartó voltál, gratulálok!!!!

Én sajnos nem mondhatom, hogy az voltam... Bár nálunk kicsit másként alakultak a dolgok. Nekem gyorsan beindult a tejem, azért a biztonság kedvéért ittam a teát is. Bulcsú szépen szopizott a kórházban (talán csak első éjszaka kellett neki cukros vizet adni), harmadik napon már mentek a 40 ml-k. Itthon is hetekig rendben ment minden, volt tejem annyi és még egy kicsit több, mint amennyi neki kellett (sokszor kellett pólót cserélnem, nem szerettem a melltartót, éppen ezért nem használtam betétet sem). Aztán a harmadik héttől elkezdett sztrájkolni. Majd' minden evés sírással végződött, tudtam, hogy nem lakott jól, hiszen ekkor már mértem is, mennyit eszik. Volt, hogy megvolt a 100 ml, aztán sokszor 30-40 ml!!!! Nagyon kevés egy 3-4 hetes babának. Küzdöttünk három hétig, a végén már csak a lefejt tejet sikerült cumisüvegből, vagy pohárból megennie (végül hagytam a poharat, mert sajnáltam azt a mennyiséget, ami mellément). Fél éjszakákat átbőgtem, miközben fejtem neki. Az idegeskedéstől pedig egyre kevesebb is lett a tej. Volt olyan, hogy kaja végén adtam neki egy kis cukros vizet is, ahogyan a kórházban tették. Tudtam, hogy nem helyes, de egyszerűen nem találtam más megoldást. Nem akartam tápszert adni neki. Aztán egyszer elmentem a védőnénihez, megmérte a heti hízást, és próbált a lelkemre beszélni. Hogy attól nem leszek rossz anya, hogy tápszert adok a babámnak stb.... Így 3-4 hét küzdelem után úgy döntöttem, ez a kisebbik rossz. Elmentem feliratni, de napokig csak nézegettem. Továbbra is próbáltam cicire tenni, de amíg nem folyott a szájába a tej, addig nem csinált semmit, csak nyöszörgött. Szopni/szívni nem volt hajlandó, csak nyelni. Aztán egy ilyen rosszul sikerült szopi után készítettem neki 50 ml tápszert. Ó, hogy szegény milyen elégedetten itta az üvegből... És végre jóllakott. Na, akkor azt mondtam, legyen tápszer, és amíg van egy kis tejem, lefejem, és azt is megkapja - sajnos egyre fogyott. Aztán szerencsére találtunk a szomszédban egy kismamát, akinek sok volt a teje, így kaphatta felesben. Úgy hívtam, a koktél :)

Tudom, ha sokáig küzdöttünk volna, már az anya-baba kapcsolat bánta volna. Sajnáltam is szegényt, és mérges is voltam. És a sok sírás.... Szerettem volna sokáig szoptatni, sajnos nem jött össze (a húgom pl. 2,5 évig szoptatott). Talán lehettünk volna kitartóbbak.... most már mindegy is. Majd a következőnél :) Egyébként azóta megtudtam, hogy én is pontosan három hétig voltam hajlandó szopizni, tápszeres gyerek vagyok :)

Bocs elore is, ez kicsit hosszabb hozzaszolas lesz. Az en tortenetem is hasonlo, szerettem volna cikket is irni, de utolag mar nem tunik olyan nagy dolognak. Roviden: csaszar, depis anyuka voltam, besargult gyerek, tobbe-kevesbe segitokesz noverek (orvos mondta: hat nem mindenkinek megy, Anyuka!).. szoval az en babam is kapott tapszert es lefejt tejet... nem is volt cumisuvegem, fejogepem... a masodik het utan kezdtem produkalni 20-30ml-eket, 4 het utan bereltem eros gepet, ami mukodott is. Egy szoptatasi tanacsadohoz jartunk vissza hetente ketszer es vegul az O tamogatasaval, de a mi kitartasunkkal sikeresek lettunk mi is. 2 honap utan, napi 5 fejessel ertem el, hogy a fele anyatej volt, a fele tapszer. En is eroltettem a cicin, mindig... aztan 3 honap utan elkezdett szopizni es 3 hettel kesobb eleg tejem lett, most kozel 16 honapos, en mar dolgozom, de meg napi 3-4 szopi van.

Sok anyukarol tudok, aki sikeres szoptatas mellett is fej ejjel-nappal es issza a teat, tisztelet mindenkinek, aki kuzd erte.

Ami nalunk segitett az, hogy fogtam es mindennap babusgattam a babamat, csak egy pelusban, hogy bor a borhoz erjen, a mellkasomon es 2 honapos kora utan mellettem aludt, igy kezdett el ejszaka szopizni (almaban szinte). Az en inspiraciom az volt, hogy olvastam egy anyukarol, aki 7 honapos, tapszeres babat fogadott orokbe, gyogyszerrel beinditotta a tejet es a baba bizony szopizott.

Amit meg tanultam ebbol: nem mindekinek megy a szoptatas- igen, a nok nagy szazaleka kepes ra anatomiailag, de - rengeteg korulmeny kozrejatszhat abban, hogy hogyan sikerul. Ha nincs itt velem a noverem az elso siros hetekben es nem tamogat a parom (kiszorult a nappaliba aludni 5 par honapig egy pelda), nem sikerult volna.

Visszaterve a cikk irojahoz, koszonom, hogy megirtad a torteneted, nagyon egyutt ereztem es minden jot kivanok a tovabbiakban is!

Nagyon nagyon gratulálok!

Megkönnyeztelek!

Nekem két kislányom,hála isten a naggyal nem volt gond,a kicsi most 3 hónapos,vele sincs semmi...

Szia!

Gratulálok a kitartásodhoz, példaértékű!

Ugyanakkor sajnálom hogy vannak ilyen kórházak, ahol ennyire nem segítik a kismamákat... :( Én a benn töltött 3 nap alatt folyamatosan a kismamás nővéreken csüngtem, mert az én kisfiam is nagyon aluszékony volt (nem sárga, de előbb született) és nehezen ment a dolog.

Annyi előnyöm volt, hogy nekem hamar volt tejem, de a babát ébreszteni és helyesen mellre tenni nem volt egyszerű dolog...

Lényeg hogy nekünk is sikerült, de ez nagyban köszönhető a nővéreknek is!

További kellemes szopizásokat nektek!

Gratulálok, hogy neked összejött!

"Mindenkit csak biztatni tudok, legyen kitartó, menni fog! Minden agyban dől el, bízni kell és minden menni fog!"

No ezzel azért nem értek egyet, én is készültem a szoptatásra, hasonlóan zajlott, besárgult, egész nap ciciztettem.... volt ami nekem pluszba volt, volt ami nem volt-pl sebes mellbimbóm- Nekem egy hónapnyi szenvedés után sem jött össze, nem azért mert lusta voltam! Egy hónapnyi fejés, szopizás-mint desszert- után is csak 10-20 gramm volt a maximum...

Szia, én is azt mondom minden akarás kérdése. Az én lányom mikor megszületett, kapott egy bakteriális fertőzést, amit későn vettek észre. Majdnem meghalt. A Péter-Chernyi vitte Pestre a Tűzoltó utcába 1 naposan. Én meg maradhattam a helyi kórhátba, mert nem engedtek el. (90 km-re Pesttől)A nagyszülők és a férjem mentek, őket beengedték elbúcsúzni! De szerencsére meggyógyult..:)és bár 3 napig nem találkoztunk, 8 napig mellre sem tehettem, egy csepp tápszert sem kapott. A kórházban lefejt pár ml tejet vitte neki a párom minden nap, a 4. naptól ott voltam vele egész nap(igaz egy műanyag széken, de nem az volt a lényeg) A lefejt tejcsiből fecskendővel 5-8-10 ml-ket adtak neki. A 8. napon szopizhatott először:80 ml-t beszippantott. Aztán 21 naposan hazavihettük és 2 évig szopizott.

Tehát mindenkinek kitartás. És bocs a hosszú hozzászólásért.

Gratulálok a kitartásodhoz!!!!!!!!!!!!

Nálunk is hasonló dolog történt.Kislányom koraszülött és császárosa.Vasárnap éjjel született,és a kedden reggel fogtam először.A kezembe adták és közölték hogy "próbálkozzak".Persze Lányom orditott én nem remegtem hogy most mi van.Félóra múlva elvitték és kifelé a nővérke kérdezte evet?Mondom,hogy nem.Erre Ő - hát nem lesz ez igy jó!Szerdán reggelre lányom besárgult,de még mindig nem cicizett.Csütörtökön kifakadtam a csecsemőfőorvosnak,hogy féltem a lányom,és nem segítenek.10 perc múlva 6 nővérke közte orvos is,jött és próbálta Fannit mellre tenni.2 órás próbálkozás után közölték hogy nem alakult ki a szopó reflex.Szóval próbálkoztunk továbbra is.Teljesen a 2.hónapjáig.Akkor sajnos nekem mondták hogy vagy kórház vagy antibiotikumos kezelés.Mivel Fanni egész odáig csak lefejve ette a tejet,már nem volt sok.Így a gyógyszer mellett döntöttem.De 2 hónapig minden nap mellre tettem,de nem akart cicizni.

tényleg nagyon ügyesek voltatok!

de a segítség kérés sem olyan egyszerű-én pocakkal mindent elolvastam.mégis amikor az éhes síró gyerek a kezembe volt-nem tűnt olyan egyszerűnek-főleg hogy 3 óránként megéhezik szóval gyorsan kell kitalálni mi legyen.

nekem a védőnő még bent segített mellre tenni-és hiába nem szopizott 20 perc cuppogás után 0 grammot-pedig 1,5 lefejtem utána szóval ott volt a tej.és segítettek trükközni-vizes textilpelussal csitították a babát meg a kisujjamon gyakorolt...mégse sikerült.de rengeteget tanultam belőle majd a köv. babánál.

Először is szeretnék gartulálni a kitartásodhoz! Példaértékű ez sok anyuka számára! Egy dolgot azért szeretnék megkérdezni tőled. Azt írod, hogy még a terhessség alatt elolvastál minden szoptatással kapcsolatos dolgot. Akkor biztosan tudod,hogy az, hogy még pocakosan nem csöpög valakinek az előteje, az a későbbi szoptatásról semmit nem árul el. A másik dolog amit nem értek, hogy biztosan tudod, hogy vannak vizsgázott szoptatási tanácsadók. Ők házhoz is mennek. Amikor problémák adódtak, miért nem kerestél meg valakit? Talán kevesebb idő kellett volna a sikerhez, és nem lett volna ilyen maratoni harc a szopiért.

Összességében nagyon kitartóak és ügyesek voltatok, gratulálok nektek!

szia!

velünk is hasonló történt.

az én kisfiam sem szopizott besárgult és aluszékony lett a klinikán.ezért kevesett szopizott-és gondolom nem is tanult meg rendesen.

nekünk sokat segített bent a védőnéni.mikor hazavittük akkor sem jött bele a szopiba-ezért rögtön fejtem és azt kapta meg üvegből-mert abból evett elég szépen.próbáltam közbe mellre tenni de attól sírt-maradt az üveg.de legalább anyatejet kapott majdnem 7 hónapig.nekem is az kellett volna hogy már a szülés után fejjek és odaadjam neki-akkor lehet be sem sárgul annyira és kevésbé lett volna éhes jobban elfogadta volna a szopit.

Sokszor tényleg nem egyszerű, de megéri.

Nekem mindkét babánál 4-5. nap indult be a tej.

A másodiknál szóltam a kh-ban, hogy adjanak neki pici pohárból tápszert éjjel, hogy ne éhezzen, nappal meg próbálkoztunk.

Mindkét gyerkőcöm 2,5 évig szopizott.

Szia, Nebosszancs!

Bár már ismertem a történeted, de cikkedete olvasva bizony folytak a kjönnyein! Minden elismerésem a tied, illetve a tietek! :-)

Puszi! Vercsi babának is! :-))