Előkerült féltestvér (beszélgetés)

Szia,

mi 21-22 évesen találkoztunk először - mindketten lányok vagyunk -, és amolyan barátnőféleség lett belőle, sokáig csak olyan volt, mint egy csajszi a sok haver közül.. illetve nem teljesen igaz, mert erősebb szimpátiát éreztem, de nem olyan érzés volt, mint az édestestvérem irányába.

Amióta teljesen felnőttünk, ugyanolyan testvéremnek érzem, mint az édestestvérem, de ebben szerepe lehet annak is, hogy ugyanebben az időben, mikor találkoztunk, született a negyedik testvérke, aki mindannyiunk féltestvére :)

Hu de jó zűrzavaros lett :) Szóval később kicsit lassabban erős testvéri érzés fog kifejlődni, addig barátkozzatok nyugodtan, nem kell kapkodni.

Szia!

Ugyan én tudtam róla, hogy van, mégsem találkoztunk... aztán 14 év után megkerestem, és felvettem vele a kapcsolatot.

Immár két éve napi szinten beszélünk, bármit megoszt velem, úgy érzem bízik bennem. (Ő amúgy fiú, és fiatalabb tőlem... :P)

Eleinte elég szokatlan volt nekem is a helyzet. Ma már természetesen, hogy van az életemben.

Az idő, az ismerkedés mindent meg fog oldani, ha mindketten akarjátok! :) Ne ijedj meg az érzéstől, hamar megszokod, és természetes lesz. Az elmúlt éveket pótolni nem lehet, de a jövőt alakítani még igen. :)

Sok sikert!

Szia! Nagyon hasonló cipőben járunk...

Én 21 éves vagyok, és nemrég találkoztunk. 2 évig húzódott a találkozó, mindig volt valami bökkenő. Igazából én is így érzek, mint te. Nem tudom hova tenni. Nagyon jófej, rendes, kedves, aranyos, szimpatikus, de egyelőre nem tudom testvérként elfogadni. Ez szerintem teljesen normális. Ismeretlenként találkoztunk, nincsenek közös életutak. Viszont ha elkezdünk a múltban vájkálni, máris van valami, ami közelebb hozza...:)

Sziasztok!

Tanácsokat szeretnék kérni!

Nemrég találtam rá,(illetve ő talált meg engem)a féltestvéremre,akiről nem is tudtam, hogy létezik immáron 27 éve! Felvettem vele a kapcsolatot,de nem tudom igazán hova tenni. Jó vele beszélgetni, úgy érzem, jó érzéssel tölt el,hogy lett egy plusz ismerősöm,de nem tudom,hogy hogyan is érezzek iránta, annyi biztos,hogy hiányozna,ha hirtelen eltűnne,de nem tudom hova helyezni a szívembe. Járt már valaki hasonló cipőben? Lehet testvérként szeretni,testvéri kapcsolatot kialakítani így,hogy 27évig nem is ismertük egymást,más-más irányban nőttünk fel???