Gyűlölöm a bátyámat, aki egyébként csak a féltestvérem. (beszélgetés)

Ez megint trollkodás, ugye?

Az én bátyjám eladta alólam a biciklit, a labdámat, a nagyszüleim antik holmijait, a wartburgot, amit apukám vett neki és még sorolhatnám..

Szóval gyűlölhettem volna, de mégsem tettem, tudtam, hogy gáz neki csóró vidékiként érvényesülni.

Egyébként azóta meghalt. Részemről téma lezárva.

Ne túlozz a szenttel, és a gonosszal. Senki nem mondott ilyet.

Én remélem, hogy csak trollkodsz. Nem akarom elhinni, hogy valaki képes évtizedekig gyűlölködni egy olyan dologért, amire még csak nem is emlékszik. Mi van, ha nem is igaz?

És azt sem tudjuk, miért dobott az ágyra? Lehet, hogy ajvékoltál a chips-ért, és még azért is őt vették elő, hogy nem ad. Ő egy intézetben nőtt fel azzal a gondolattal, hogy helyette van az anyjának 3 új gyereke, ő már nem kell.

Teljesen érthető még az agressziója is. Nem azt mondom, hogy jó és helyén való, de érthető, hogy mi a forrása.

Végig gyűlölködheted az életedet - amint látod eléggé egyedül vagy ezzel - vagy veszel egy nagy levegőt, megkeresed, kibeszélitek a múltat, és lesz egy bátyád, akire mindig is vágytál.

Nem mindegy, hogy rádobott az ágyra, vagy belevágott, hogy történt?

Felnőttél, más ennél többet is kap, feldolgozza, ez nagyon nem normális, hogy ezen az egy eseten itt rugózol felnőttként.

Van neked némi empátiád, eltudod képzelni, mit érzett az a gyerek, akit bedobtak nem az ágyba, az intézetbe?

Eltudod képzelni, mit kellett ott átélnie, míg te családban lehettél?

Vedd fel vele a kapcsolatot, beszéljétek át mi történt értelmes felnőttként.

Egy beszélgetés nem kerül semmibe, utána még mindig megszakíthatod vele a kapcsolatot, de így makacskodva, gyűlölködve, lehet egy nagyon jó testvért veszítesz , aki még a jövőben a kezedet foghatná, ha szükséged lenne rá. Ne mond, hogy neked sosem lesz rá szükséged, mert előre nem tudhatod.

Egy biztos, a gyűlölet teljesen tönkretesz, mérgezi a lelked. A döntés természetesen a tiéd.

Nagyon sok rossz dolgot megéltetek!

Bocsássatok meg egymásnak, engedjétek el a múltat és ismerjétek meg egymást! Sokkal jobb szeretetben élni, mint gyűlöletben! Már felnőttek vagytok, nem gyerekek! A család nagyon fontos!

Nem vagy te gonosz. Szerintem nem is mondta itt senki, hogy az lennél.

Viszont nagyon fura a történeted, amihez köröm szakadtáig ragaszkodsz.

Sokan nőttönk fel nagy családban. Sokan meggyepáltuk a testvéreinket vagy ők minket. Még a legjobb családban is előfordul. Gyerekek voltunk.

De az, hogy te nem is emlékszel arra az esetre amiért a bátyádat gyűlülöd, hogy finom legyek... hihetetlen.

Kívülállóként azt látjuk hogy bátyádat eldobta az anyja magától, téged pedig lehet hogy az ágyra lökött bátyád. Nem mondom azt hogy nem eshet rosszul egy ellőkés ha egyáltalán megtörtént, de gondolj bele milyen lehet megélni hogy eldobtak, nem kellettél. Mekkora lelki fájdalommal kell egy ilyen embernek együtt élni!

Bátyád nem szentnek van beállítva. Ő egy áldozat akit már gyereként meggyötört az élet. Amíg él, hatással lesz rá, a gondolkodására, a tetteire. Az életére. Szerencsétlent megnyomorította a saját anyja! Téged meg lehet hogy lelökött az ágyra? Ugyan, menj már!

Ezt mondták neked? Elmesélték? Ki mesélte ezt neked? Nem is emlékszel?

Sajnálom a bátyádat, hogy ilyen családja van! Remélem neki sikerült normális életet kialakítani!

Abba belegondoltál, hogy a bátyád min ment keresztül az intézetben? Hogy élte meg, hogy őt eldobta az anyja, téged meg nem?

Nem veletek nőtt fel, egész más a kötődés nála.

Akkor nem értem a gyűlöletedet!

Gyerekkorunkban sok sérelem érhet minket.

A tesónktól, az ovis/sulis társaktól, akár a szülőktől is és bárkitől.

Ezeken túl kell lépni, főleg úgy, hogy azóta nem is bántott.

Most eszembe jutott, hogy a bátyám tini korunkban egy lufit a fülem mellett durrantott el, utána 2 napig nem hallottam. Most utálnom kellene?

Dehogy is! Sülve-főve együtt vagyunk, támogatjuk egymást, vagy egyszerűen csak együtt töltjük az időt. Nem foglalkozunk ilyen piti dolgokkal.

Neked is azt javaslom, ha nem is emlékszel rá, és azóta nem bántott (lehet, hogy nem tehette, mert nem találkoztatok), de szerintem meg lehetne próbálni, hátha egy jó testvéri kapcsolat is kisülne belőle...

Igazából azt sem tudod mi volt, de ezért gyűlölöd? Szerintme a legtöbb testvér lökte meg a másikat, hogy az ágyra esett. Messze van ez az aljasságtól, majd ha egy valódi aljasságot megtapasztalsz, akkor rájössz.

Igazából lehet ő nyer vele, hogy nem vagy rá kiváncsi...

Még azt sem értem, hogy nem adott mindenki kukoricát :DDD

Tudod, ha már idejössz a problémáddal, illik megtiszteni az embereket, akik elolvassák, hogy a közös nyelvet használod, ne kelljen már dekódolni is, hogy mi lehet a bajod.

Egyébként ha ennyien mondják, hogy nem neked van igazad, azon is el kellene gondolkodni, hogy eddig lehet, hogy túlságosan egy síkból nézve közelítetted meg a kérdést.

Nagyon sok empatikus ember van itt egyébként.

Persze hogy jogosan haragszol. Nem tudom mit nem lehet ezen érteni. Aki nem érti, az valószínű nem haragudna azért ha bántalmazzák. Ő dolga, ne is törődj vele.

Engem nem bedobtak az ágyba, hanem vertek amíg fel nem nőttem. Szüleim és 2 nővérem. Már azért is amiért megszülettem.

Inkább azzal foglalkozzunk ami szép van az életünkben! Biztos van neked is olyan. Amíg az örömteli dolgokon járatjuk az agyunkat, szerencsére nincs időnk a rosszakra gondolni. Amíg élünk, a bántalmazáson nem tudjuk túltenni magunkat, de el kell fogadjuk a múltat, ez van. Nagyon nehéz és sokáig tart, de próbálj te is túllépni ezen. A mára és a jövőre kell gondolni, és mennél szebbé tenni magunknak.

Engedd el a haragot, mert magadnak okozol vele rossz közérzetet nem a bátyádnak. megéri? nem!

Azért utálod a bátyádat, mert ,,,állítólag,,, az ágyra dobott, amire konkrétan nem is emlékszel.

Anyádat meg azért, mert intézetbe adta, és ez így ennyi idő után jutott eszedbe.

Gondolod neki könnyű volt, hogy nem kell senkinek?.

Ezek szerint téged csak felneveltek, nem intézetbe voltál.

Mindenféle feltevések miatt gyűlölöd.

Mi lenne ha megbeszélned vele.

Talán meg kellene hallgatni a másik felet is.

A bátyádra azért haragszol, mert az ágyra lökött, amikor te az ő chipszéből akartál enni. Haragszol? Nem, egyenesen gyűlölöd!!!

Haragudnál inkább az édesanyádra, amiért eldobta magától a testvéredet!

Abba nem gondoltál bele, hogy ez a bátyádnak mennyire fáj? És te képes vagy őt egy életen át azért gyűlölni, mert nem adott a chipszből???

Most vagy 25 éves, előtted még hosszú élet van, ki tudja mit hoz a sors.

Azt mondom, tedd félre a gyűlölködést, békülj ki a tesóddal még akkor is, ha ő neked csak féltestvér. Meglehet, hogy eljön még az az idő, amikor már senki másra, kizárólag egymásra tudtok támaszkodni. Felesleges őt (más vétke miatt) egy egész életen át gyűlölnöd.

😂😂😂😂

Megrázó élmény lehetett, ha nem is emlékszel rá.