Előfordult már veled, hogy nem kezeltek egyenrangú-partnerként? (beszélgetés)
Igen, jól látod!
Nagyon szépen, aprólékosan kitalált és elrendezett mindent, ahogy neki jó volt.
Mikor épitkeztünk, olyan helyre épitettük a házat, ahol nem volt körülöttünk szomszéd..
A barátaimat, az ismerősöket, szép lassan elmarta mellőlem, igaz, neki sem voltak sem barátai, sem senki, akivel jól érezte volna magát. Engem sem engedett sehova, mondván egy feleség, egy anya nem viselkedhet igy, nem veheti fel azt a ruhát, és egy feleség és anya ezt meg ezt kell hogy csinálja. Jó, mi? Ez is pszicho..
(A nőiességet, a jó anyaságot tette kétségessé a szememben és nekem majdnem lelkiismeretfurdalásom volt..)Igaz, ő sem ment sehova sem, viszont szinte állandóan dolgozott, ha meg otthon volt, nem tudott mit kezdeni, mindig talált valami elfoglaltságot a garázsban vagy a kertben.
Állandóan kérdezősködött, ellenőrzött, és még nyomozott is utánam. Természetesen annyira be voltam tojva, hogy eszembe sem jutott félre lépni, vagy valami helytelent tenni..
Persze sokszor próbáltam neki ellentmondani, de akkor mindig ordított velem, lehülyézett, és iszonyatos módon beszélt velem. Egyszerűen lelki terrorban tartott egy kialakitott gazdasági függúséggel együtt.
Hmm. Ja.
Szia!
a 29-es hozzászólásban leirtam, hogy mindez már a múltté! Elváltunk már, külön élünk.
Nagyon, de nagyon nehezen, de végül is sikerült megszabadulnom tőle. Nem volt egyszerű, de megtettem.
Azóta megváltoztam, visszanyertem az önbizalmamat, kivirultam, megerősödtem és jól vagyok.
Nem mondom, nem lehet eléfelejteni azt ami volt, de már nem gondolok rá, csak nagyon ritkán, ha valahogy szóba kerül. Azért mégis az életem fele volt az a 20 év..
Szóval, köszönöm, már jól vagyok, és újra önmagam vagyok. :) :)
"Válasz erre" használata :)
Egyetértek, én sem úgy értettem, hogy pszicho szempontbol volt pszichopata a férj
Hogy könnyű innen tanácsot osztani?
Ha nem "osztanánk" nem lenne fórum.
Nem osztogatok amúgy semmiféle tanácsot, leirom a véleményemet, esetleg saját tapasztalatomat.
Mint a pszihophatak"
Igaz, ha nem is pontosan így
Jól palástolt kisebségi komplexus a nagyvilág felé, amit otthon tudott kiélni, mert ott "ő is valaki"
A posztolónak!
Annyira néznek amennyit mutatsz magadbol, amilyen helyet kivívsz a rangsorban
Ez csak sokkal később változik ha szakmailag a csúcson vagy
Minden csoportban, állat-ember, mindenhol megvannak a rangsorok, legyen az munkahely vagy az utcai gang
Légy határozott, ha nem is durván, de tedd helyre aki pökhendiskedik, a lenézés rossz szó, veled
Rövidesen nem fognak "beszólni" neked
Mindenkiben van egy kevés kisebségi kompexus, azon a ponton meg tudod csípni a másikat és mári "felette" vagy
Hogy hogyan?
Arra nincs bejáratott út. Embertöl, partnertöl, körülményektöl függ.
Tudod, érdekes módon, mindenkivel nagyon kedves volt, segítőkész, jó ember. Mindenki csak jót tudott volna mondani róla. Viszont a saját családtagjaival, velem, a testvérével, a gyerekeivel és még az anyjával is úgy beszélt, ahogy más a kutyával sem teszi. De idegenekkel, ismerősökkel nagyon kedves volt.
Ezért sem értették mások, hogy mi történt, engem hibáztattak, hogy egy ilyen áldott jó embert hogy lehet elhagyni. És még panaszkodott is rám, hogy én milyen szívtelen vagyok, felborítom a családot. Amikor aztán az én verziómat is meghallgatták, leesett az álluk, és mindjárt máshogy látták a dolgokat, bár volt, aki el sem akrta hinni..
Na, igen. És még a töredékét sem irtam le annak, ami volt.
Bár már túl vagyok a dolgon, 4 éve elváltunk, nem könnyen, de de nem szívesen beszélek a dologról, mert még most is felzaklat..
Hát, ez nem semmi. Csodálom, hogy
ennyi ideig bírtad, le a kalappal
előtted, szerencse, hogy ennek
már vége!
Egyenrangu partner? Nekem is volt az elso hazassagom, story ugyanez, fiatalon szerelem, vaksag,gyerek stb. A ferjem azt mondta "neked csak 2-el kezdodik a szemelyi szamod". De szerencsere csak 2 es fel evig kuszkodtem vele. Gyerek ugyan nalunk is szuletett, de eletem egyik legjobb dontese volt, hogy leleptem tole gyerekestul.
A masik ember lenezese szerintem 3 fo okbol fakad.
Az irigysegbol, a kissebbsegi komplexusbol es a sznobsagbol. Biztos van tobb oka is de szerintem ezek a fo okok. Es ezekbol van boven korulottunk.
Nem veletlenul omlott ossze a ferjed is amikor elhagytad. Kiderult hogy egy gyenge, buta ember, csak a terrorizalashoz volt esze. Az ilyenek mindig egy toluk gyengebbel, sebezhetobbel, kiszolgaltatottabbal kezdenek ki. Egy veluk egyenraguval nem merik a kesztyut felvenni.
Igen. :)
Nagyon nehezen szabadultam meg tőle. magam sem tudom, honnan vettem a bátorságot, mikor megmondtam neki, hogy elegem van, nem csinálom tovább. nagy cirkusz volt, sosem felejtem el, de megtettem. Amúgy ezután mea karta elhinni, azt mondta, hogy átmosták az agyamat, kiröhögött, lehülyézett, és még jobben ellenőrzött ezek után. Jött utánam, nyomozott, állandóan kikérdezett, hol voltam, merre, kivel találkoztam, miért akkor mentem haza, egyáltalán miért mentem el. Iszonyú volt, még inkább pokollá tette az életemet. Csak akkor hitte el, hogy vége, amikor a bíróság kimondta. Akkor összeroppant, hiszen a tuljdonát vesztette el, hivatalosan is. rettenetes volt, nem jivánom senkinek sem.
Ma boldogan élek két lányommal, igaz egyedül. Egyenlőre..
Igen, igy vann sajnos.
A családon belüli bántalmazás tipikus esete volt az enyém. Igaz, csak egyszer ütött meg, de folyamatosan lelki terrorban tartott. 19 évesen mentem hozzá, szerelemből és el voltam vakulva. Sokáig titkolta, milyen ember ú, és akkor bújt ki a szög a zsákból amikor felépült a házunk és beköltöztünk. na, akkor derült ki, hogy ki is ő, de akkor már terhes voltam a nagyobbik lányommal. Családban képzeltem az életem, nem akartam válni, inkább tűrtem. Sajnos.
nem engedett dolgozni, nem volt saját jövedelmem, amikor mondtam, hogy elmennék dolgozni, mindig ordított velem és szabályosan hisztizett. Én meg a nyugalom miatt inkább ráhagytam dolgokat és ezzel rontottam el mindent.
Gyakorlatilag gazdasági függőség alakult ki köztünk, lelkileg és anyagilag is ki voltam szolgáltatva neki. Kivülről mindenki példás családnak látott minket, de hogy a falak mögött mi történt, senki nem tudta, hiába is mondtam volna bárkinek, úgy gondoltam, úgy sem hinnének nekem.
Ez volt, nagy vonalakban.
Hogy előfordult-e???
A volt féérjem 20 éven keresztül nem kezelt egyenrangú partnerként. És ez mindennapos volt.. Sajnos.
Ezeken a dolgokon már rég túl vagyok!
Nem foglalkozok az ilyen emberekkel, nem érdekelnek a véleményük, ennyi!
Az se mindegy, hogy az embert KI nem kezeli egyenrangú partnerként.
Nagyon sokan vannak, akikkel nem szeretnék "egyenrangú" lenni.
Szerintem az igazán értékes emberek nem kezelnek le senkit, a többi meg magasról le van tojva!:)
Nem érdekel. Az ember senkivel sem egyenrangú, max.
igyekeznek egyensúlyba hozni a dolgokat.
Az emberi ént nem lehet mérlegre tenni.
illetve gúnyolódom:hát eez fantasztikus,nekem soha az életbe nem jutott volna eszembe ez a faaaaantasztikus ötlet.
téényleeeg? hát ez rendíkvüli.amióta áll ez a világ,ilyet még sehol sem tapasztaltam.
Előfordult..olyankor elkezdem Önnek,hölgyemnek,és uramnak szólítani az illetőt,és hosszú,cirkalmas mondatokban kérdezek,és válaszolok,mint egy angol arisztokrata.Ettől elkerekedik a szemük.
A másik módszer,amit még nem kelett kipróbálnom,mert inkább nők akarnak így fölébem kerekedni,hogy a férfiakat néninek,vagy kisláynnak szólítani..Nőket meg talán..fiamnak,kispofámban? egy amúgy teljesen kulturált,udvarias mondatban.
ha tudod, hogy nem vagy hulye, akkor jot rohogsz rajtuk, aztan majd rajonnek.
HA bantja az onerzetedet, vagyis rosszul esik, akkor nincs helyen az onertekelesed, es szivedre veszed. kabe ennyi! Az emberek , foleg ebben az orszagban mindig bizonyitani akarjak, hogy ok milyen okosak, de ezzel pont nem azt bizonyitjak, hanem a "kisebbsegegi" komplexusukat, mert ezzel takarodznak. Aki helyen van, az nem csinal ilyet, mert nincsen erre szuksege.
További ajánlott fórumok:
- "virág"-os dalok, slágerek, könyvek, versek...azaz minden, amiben előfordul valamilyen virág
- Párom letiltott a Hoxáról...veletek előfordúlt már hasonló?
- Miért néznek keresztül rajtam a férfiak? veletek már előfordult, hogy úgy érzitek, senkinek nem akad meg rajtatok a szeme?
- Milyen gyakori, hogy az anyukátok főz nektek? Ez más helyeken is előfordul?
- A székelyek tényleg nem kezelik egyenrangú félként a feleségüket/barátnőjüket?
- Néha úgy rámjön, hogy egy csomó képet felpakoljak az iwiw-re magunkról, de utána mindig megbánom.. veled is szokott ilyen előfordulni?