Élni akarok Anya

A nővérem megismerkedett öt éve egy olasz férfival. Együtt élnek, boldogok, utazgattak, megélték egy kapcsolat pozitív és negatív oldalait. Eljött az idő, hogy mindketten családra vágytak, egymással.

Februárban meg is történt a nagy bejelentés, amire persze mindenki számított, hogy babát várnak. Veszélyeztetett terhes volt a nővérem és novemberre volt kiírva, vigyázott nagyon a pocakjára, sokat pihent vele, de a hetedik hónap körül elkezdett vérezni. Kórházba vitték, ahol próbálták visszatartani a baba érkezését.

Sikerült is egészen két hétig. A baba mindenáron meg akart születni, 7 és fél hónapra meg is érkezett a csöppség, de azért mégiscsak korán. A tesóm állandóan nála volt, naponta jártak be a kórházba. Mindez Olaszországban történt.

Három hétig minden rendben volt a babával, de sajnos kezdett rosszabbodni az állapota és az orvosok folyamatosan vizsgálták, hogy rájöjjenek, mi lehet a baj. A baba bélrendszere nagyon gyenge volt és kilyukadt a vastagbele, nem reagált a kicsi szervezete a kezelésekre, a testvérem pedig nagyon ki volt merülve. Szegényt hajnali háromkor hívták fel az orvosok, hogy jöjjön be a kórházba és búcsúzzon el a kisfiától, ezt nem kívánná senki sem magának, borzalmas lehetett.

Közben jött egy újabb ötlet, hogy megműtik a babát. Átszállították Firenzébe, és ott hajnalban megműtötték. Majd közölték, ha 48 órát túlél a baba, akkor megmenekül, de az is csoda, hogy a műtétet kibírta. Két napja telt le a 48óra és jól van a pici. Ez nagyon nagy megkönnyebbülés volt. Remélhetőleg a továbbiakban is minden így marad és jól lesz a picur.

A történet nagyon szomorúan indult, de milyen szép, hogy egy ilyen pici kis emberben ilyen nagy élni akarás van.