Élni akarok! - 1. rész (beszélgetés)

Drága Ágnes! Nagyon örülök, hogy ismét ellátogattál hozzám.

Nem, még nem próbáltam... de talán még nem jött el az ideje. Ha eljön, bízom bene, hogy felismerem a jeleket. Általában sikerül. Aztán majd mennek a dolgok a maguk útján és én szívesen megteszek mindent, ami tőlem telik.

Ezt én is így tudom. Rüdiger Dhalke, Thorwald Dethlefsen és Kurt Tepperwein könyveiből ismerem ezeket a dolgokat.

Ez az érzelmi megrekedés pedig annyit is tesz, hogy Istentől túl távol próbáljuk megoldani, csak magunkban a gondjainkat - ami ugye nem csak megnehezíti a dolgunkat, de bizonyos esetekben nem is lehetséges.

Nekem sikerült visszatérni a közelébe - legalábbis annyira, hogy nem nélkülözöm már a segítségét.

Kedves Lhara!

Nem próbáltad véletlenül egy szerkesztőségbe beküldeni az írásaidat, hiszen tehetséges vagy nem vitás. Kiderül a cikkedből, hogy valaki a leg lehetetlenebb helyzetből is megtalálja a fényt az alagút végén, mert a lehetőség mindenkinek adott csak élni kell vele. Szívből gratulálok neked szívélyes üdv.Ágnes

Bocsi!

Jav': Mi cirmosok...

És még annyi: ...merthogy ez az ősi faj a legerősebb, életrevalóbb a macsekok között - gondolom.

Csak siess!

És a vége jó legyen ám!:)))))

Millió puszi Neked ezúton is!

Inkább enyém a megtiszteltetés, hogy megismerhettelek, drága Ágicám.

Figyu! :))) Mi ciromosok meg ha még össze is tartunk... Minden rossz sikítva menekül a közelünkből.:)))

Kedves Lhara!

Ez nagyon jó cikk! Várom a folytatást:)

Sokszor annyi mindennel foglalkozunk mi emberek.Olyan jó lenne megnyomni egy lesz*rom gombot,akkor minden megoldódna:)))

Mások,akiket mindig szebbnek és jobbnak,jobb sorssal megáldottnak gondolunk,talán mindig nyomkodják ezt a gombot és tudják az életet szépnek látni.S amikor rossz történik velük,tovább mennek,azonnal megkeresik az örömforrás és megnyomják a gombot még egyszer...Mert igenis van szép az életbe.Az erő,az önmagunk szeretete,és ezáltal mások megszeretése és elfogadása az,ami a szépséghez,boldogsághoz vezet.

Minden jót kívánok és gratulálok a cikkhez.

Egyből tudtam,hogy te irtad,annyira rá ismerek már a cimről is az irásaidra!:)

Hát nem semmi amiken át mentél már.

De mivel ismerlek,hála már személyesen is,tudom,hogy olyan vagy mint a macska,minden helyzetből talpra állsz.

Örülök,hogy meg ismerhettelek és tudom,hogy egy nagyon szeretni való nő vagy!:)

Mintha csak az én betegségsorozatom írtad volna le, annyira egyforma a tiéddel...

Én is régóta szedek az év nagy részében rengeteg szteroidot, amitől állandóan liftezik a súlyom, és mellé rengeteg más egészségi probléma is jelentkezett, már a cukorbetegség II. formája is...

Jujj!

Miért hagysz mindig félbe?:)))

Várom a folytatást!