Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetés)

na jol van mar... :[D

hat az tenyleg szep baleset lenne... :-D

en nem olvastam ilyeneket...

amiket olvastam a weblapon, azok nekem szemely szerint tetszettek, ertelmesnek, logikusnak tuntek...

szegeny gyerek...

elvitted mar orvoshoz?

hat mittudomen, attol, hogty csecsemos nover volt, lehetett meg egyben szoptatasi tanacsado is. :-)

nem lerdeztem meg,hogy pontosan milyen szakkepzettsegei vannak.... :-D

detto ugyanigy, nekem is igy tortent.,,

Én sem tudok a nézeteikkel azonosulni, de arra jó lehet, ha pl. az anyukának a legelején gondja van a szoptatással vagy nem tiszta valami. Egy e-mailt megér.

A kötődés kialakulásának semmi köze a szoptatáshoz.

Amit a kötődő nevelésről köztük az igény szerinti szopiról gondolnak, nekem nagyon visszás.

Szerintem az a kötődő nevelés, ha a gyerek igényei szerint szabunk kereteket, ésa napirend, táplálkozás a mi irányításunkkal,de az ő igényei alapján rendeződnek.

Ehhez képest sokan azt tartják kötődőnek, ha mindent a gyerek kedve szerint csinálnak, ha a gyerek pl.sebesre akarja harapni a mellbimbót, akkor hagyni kell, mert megnyugtatja-eszem megáll komolyan.

Igen, nekem is ez jott le, ezert mondtam hogy meg nekem is sok volt amit a weboldalon olvastam. Viszont ismerek olyan not aki meg isteniti oket szoval ki tudja, lehet a hiba bennem van :-)

En peldaul tudtam igeny szerint szoptatni ugy hogy nem aludtunk egyutt a lanyommal es nem szoptattam 20 percenkent. Van olyan no aki szerint normalis ha ejszaka 8szor odabujik hozza a gyereke szopizni. Na ennyire azert nem vagyok elvetemult szoptato! :-)

Én szoptatok most is, a kisfiam 1 éves múlt, nem panaszkodom, mert kisebb nehézségünk volt csak a szoptatás beindításával, egyébként könnyen ment a dolog, nem kellett mellgyulladással vagy bármivel küzdeni, elvagyok a szoptatással, de nem tekintem valami hű de ősi mély összekötő kapocsnak,nem hiszek abban, hogy a szoptatás a megfelelő kötődés alfája és omegája.

Viszont nagyon sok szervezet és személy pl. a La Leche Liga is kizárólag ezt közvetíti az anyukáknak, majdhogynem nyíltan leköpnek, ha tápszerezel, ha nem tudsz szoptatni, a tevékenységük nagy része többet árt,mint használ, bűntudatot keltenek, és olyan nézeteket közvetítenek, ami kizárólag természeti népeknél jellemező, itthon pedig lehetetlen alkalmazni.

Ez a véleményem.

Szerintem ilyen szovegkornyezetben LLL mindenhol a La Leche League-t jelenti. Na ok aztan szenvedelyes szoptatas partiak. Mikor olvastam oket az elejen meg nekem is sok volt picit :-)

Itt az en barati kornyezetemben terjedt egy magyar szoptatasi tanacsado neve es elerhetosege. O skypon meg emailben adott tanacsot annak aki kert, mindenkinek ingyen a sajat idejeben.

Hozzánk kifejezetten szoptatási tanácsadó jött. Na,de mit tudtam én még akkor a későbbi problémákról?

Amúgy hozzá kell tennem,hogy olyan szerencsés helyzetben vagyok,hogy a gyerekorvosunk egy lelkiismeretes,tündéri nőci,és mikor itthon megnézte a picit,ő is segített (konkrétan megvárta a szoptatást,hogy láthassa,mit csinálunk,és megmutatta,hogyan keltsem,ha bealszik,a szájába rakta a mellem rendesen,mert nagyon nagyra volt duzzadva,éppen akkor nem ment a picinek elsőre).

mar hogyne lenne....

lehet, hogy megis csak kene kicsit hasznalni ezt a franya internetet???? :-D

leleche ligarol hallottal mar?

Komolyan? Nem mondod...

Ilyet sem hallottam még, hogy netről szoptasd a gyereked. Inkább már rögtön a Hoxáról, itt úgyis olyan sok a nagyon okos, ügyes anyuka.

Mellesleg akinek van számítógépe, annak az az első, hogy megnézi a neten. Szerintem ez bárkinek leesik. :/

Ja, én a támogatást a szoptatásban támogatásnak/informáltságnak értettem...

Az összes többi sajnos maga a magyar valóság... most hogy visszaemlékszem, az antibiotikumot se tőlük kaptam, hanem a saját dokim irta fel... Mellszivó meg... hajjaj, fel se merült... Az, hogy mi van velem, senkit sem érdekelt ott, a "beteg" a gyerek volt... Extrém bemerevedett és sarkos nézetek mindenkiben, és ezek fiatal ápolónők voltak, akik pl nem akartak csak 3 óránként enni adni... (velem egy szobában lévő anyuka szoptatott, együtt aludt a kicsivel, az adminisztrációra meg - hogy mennyit szopott a kicsi - hasból mondott egy értéket). Család támogatott persze, ott voltak, felváltottak - igen, csak felváltani tudtak, mert a gyerekkel egy szobában egyszerre csak egy ember... (gondolom ismerős...) és ez még egy jobban felszerelt fővárosi gyerekkórház volt... Sajnos, ha itt valami komoly bajod van, akkor meg kell fizetned a magánorvost, máskülönben ez lesz. És ha fizetsz (mert a későbbi műtétem már magánkórházban volt az előző rossz tapasztalatok miatt), akkor meg olyan körülményeket kapsz, ami szerintem alapból járna egy normális országban a nem kevés tb-ért, amit befizetünk. Nade... ez már merőben más téma tényleg.

Most hogy leirod mi mindenen mentel keresztul meg mindig nem latod hogy kivulallokent en csak azt latom hogy hol tortent mulasztas? Hogy hol kellett volna teged jobban tamogatniuk. Miert neked kellett cipelni pl a babadat a kezedben? Miert nem segitett egy beteghordozo a fizikai reszeben? Miert kellett konyorognod hogy gyakrabban etessek a babadat? Miert nem adtak egy elektromos mellszivot hogy pihenes kozben tudj fejni? Stb (ja es mellesleg hol volt a ferjed, anyukad, anyosod, lanytestvered stb) De orulok ha te ugy erzed hogy minden tamogatast megkaptal.

En egyebkent ugy alkottam meg a velemenyem hogy jopar szoptato es nem szoptato anyukavak beszelgettem es nemreg egy szoptatasi tanacsadoval megvitattam a nezeteimet. Tokeletesen egyetertett velem. Valoban nagyon keves azoknak az eseteknek a szama amikor egy anya valoban nem tud szoptatni.

Elnézést a durvább reakcióért, kissé bepöccentem.

A soraid alapján az volt az érzésem, hogy prekoncepcióval állsz a témához, tehát kvázi előre kialakitottál egy véleményt (mindennek az oka az információhiány, támogatás hiánya), és minden történetre, ami előkerül, próbálod ezt ráhúzni. Ha nem megy, akkor úgy alakitod a hangsúlyokat, hogy sikerüljön...

(Én például egy szóval nem mondtam, hogy védeném a magyar eü személyzetet, sőt meglehetősen ki vagyok rájuk akadva, és most a másodikkal már egészen másként tervezem... Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy hiányában voltam az információknak, tudtam, hogy gennyes mellel is lehet szoptatni, azt is, hogy van olyan antibiotikum, amit lehet mellette szedni, de amikor a 2 hetes gyereked háromféle gépre van kötve, és a doki bevallja, hogy irtóra passz, mitől lehet közel 40 fokos láza, és azt mondja, hogy tán most ne szoptassuk, szerinted létezik olyan szoptatáspárti, szuperjól tájékozott első gyerekes anyuka, aki erre azt mondja, hogy deeee én azéris szoptatni fogok??? Naná, hogy annyira be vagy tojva, hogy mindent megteszel a gyerekért (és én nem vagyok a nyuszi tipus, a születése után igenis harcoltam a csecsemősökkel, hogy ne kapjon tápot...). Azt is tudtam, hogy fejni kéne. Csak épp reggeltől estig hordtam a gyereket vizsgálatokra, meg könyörögtem, hogy ne 3 óránként kapjon már tápszert, mert éhes és sir... és éjjel is fent voltunk, mert órára pontosan adták az antibiotikumot, és épp éjfélre esett az egyik időpont... közben bár gátvédelemmel szültem, de varrni kellett, na az egyik elengedett, amikor felmásztam a közel 4 kilós gyerekkel 3 emeletet, mert nem működött a lift... kicsit véreztem, meg kicsit inkontinens lettem pár hétre, szóval a fejés valahogy a háttérbe szorult. És utána is meg lehetett volna próbálni a nulláról visszahozni... Elhiszed nekem, hogy nagyon fáradt voltam? És mire összeszedtem magam, már késő volt?

És igen, olvastam én is a statisztikákat, tudom a következményeket, nem kevés lelkifurdalásom volt emiatt, azt viszont, hogy minderre ráhúzni, hogy információhiány és támogatás hiánya miatt volt... hát nem is tudom, elég érdekesnek tartom...

Én úgy gondolom, szerencsétlenül jöttek ki a dolgok, az élet vagy a sors közbeszólt, és nem úgy alakultak, ahogyan a legideálisabb... Talán tehettem volna én is többet, talán épp azt kellett ezzel az egésszel megtanulnom, hogy vannak dolgok, amik hiába jók, el kell engedjük őket.

Sok olyan ember van, aki csak a saját véleményét szereti hallani, és a másikat csak azért hagyja szóhoz jutni, hogy utána mondhassa... Meg se hallja, nem is érdekli, mit mond a beszélgetőpartner. Ne legyél ilyen, a világ érdekes, tele érdekes emberekkel, történetekkel, csak ki kell nyitni a füled és érdeklődéssel hallgatni, és nem csak a saját mantrádat mondogatni. Megéri, hidd el.

Máskülönben értem mit mondasz, és egyet is értek vele. Csak jeleztem, hogy vannak más esetek is...