Elfogadás (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elfogadás
:DDD nem mindegyik vallaná be, főleg azért sem, mert talán ők maguk sem tudják, hogy pont azt nézték, ezek nagyon ösztönös dolgok, el tudom képzelni, hogy észre se vesszük, hogy oda néztünk először, mert pillanat töredékéről van szó.
Nagyjából a szimmetria is az, ami vonzó és a másodlagos nemi sajátosságok,ez annyira normális, miért ne lenne vonzó az, ha valaki nő létére nőies és hordozza magán ezeket a jegyeket, ahogy a férfiak az ő jegyeiket, nincs ezen mit ragozni:)))
Simán bevallanám.. Ha azt nézném. Nekem már nincs titkom..
Én örök álmodozó vagyok, én a lelküket nézem.
Engem az által lehet megfogni, és van, aki rájön. Ha csúnya jön rá, jól járt.. Persze csak szigorúan szép mosolyról lehet szó, ugyanis imádom a férjemet.. A nemi szervét is.
Hát épp ez az, mindenki azt hiszi,de mint írtam lejjebb,a pupilla/szemvizsgálat bebizonyította,hogy először az arcot nézik. Azt senki sem állította,hogya fenék és mell nem számít a külső megítélésében,bár a legtöbb pasi azt mondja, hogy az összképp számít, szóval nem lehet csak jó melle vagy csak jó segge vagy csak szép arca, hanem úgy rendben legyen überáll, a férfiak ízlése egységesebb képet tükröz, van típus, ami majdnem mindenkinej bejön, míg a nők ízlése nagyon sokszínű és többfélét tartanak szépnek vagy csúnyának, a férfiak ennél jobban behatárolhatók.
De gondolod, hogy a nők bevallanák, hogy a nemi szervet nézik először? Mégis a szemvizsgálat ezt mutatta.
De ezek amúgy másodpercek töredéke, szóval természetesen a nők is utàna megnézik a többit is.
Gondolod, hogy a fiad azt válaszolná:
"Anyu, én a lányok fenekét és mellét nézem meg először?!" :)))
Sok szemvizsgálattal egybekötött teszt is alátámasztotta ezt, hogy való igaz, a férfiak először egy nő arcát nézik meg. A nők tekintete pedig a férfiak nemi szervére esik először. Attól függetlenül, hogy mit mondtak, a szemvizsgálat szerint ezt nézték.
Azonbam a testalkatnál bármelyik országban végzett szúrópróba tesztek alapján is mindig a derék-csípő arány volt a döntő, bàrmelyik kultúrát nézték, a körte alak és homokóra alak volt a nyertes. Annyi különbség volt,hogy a gazdagabb országokban egy vékonyabb ideál volt ezen belül is(modellalkat, homokóra fazon), és minél szegényebb egy ország, annál inkább a testes nők tetszettek (molett de homokóra vagy körte fazon)
Én nem hiszem, hogy ilyen nagyon erős, genetikánkban is hordozott, ősi beidegződéseket meg tudna változtatni egy újság címlapja, inkább fordítva látom, sok sok kutatás előzi meg,hogy mi is az a testalkat, amire mindenki vevő lesz és segítségével eladhatóbb egy termék. Mert ezeket a természeti szabályokat nem tudják felülírni tehát a marketing ezekre fogja alapozni a sikerét és nem fordítva.
És amint látjuk, nagyjából működik, mert tényleg meg fognak venni minden szirszart:)
Kifejezetten egyetértek veled!
Nagy nehezen jutottam el ehhez a szemlélethez.
Nem értem ezt a kategorizálást, hogy tagadók-egyetértők, stb.
Szépségideâl mindig is volt és az emberek is mindig szépítkeztek. Most attól függetlenül, hogy vannak különböző testalkatok, szerintem nem áll, hogy aki hagyja, hogy elhízzon vagy egyéb dologban ápolatlan, az "elfogadja magát", aki meg ellenkezőleg, sokat tesz magáért, az valami megfelelési kényszerben élne.
Én elfogadom magam és teszek is sokat a külsőmért és az egészségemért is. A kettő nagyon is létezhet együtt.
Miért is? A természet ajándéka a testemen minden, miért dobnám ezt a kukába? Miért ne őrizném meg egészségben és épségben? A testem nem szemetesvödör,ezért nem fogok bele szemetet, vagy olyan dolgokat dobálni, ami árt neki. Sőt, én nem gondolom, hogy aki meg össze-vissza eszik, az nagyon szeretné a testét. Nem szereti, mert akkor nem bánna így vele. A testmozgás szintén olyan dolog, ami jót tesz a testünknek, szóval amennyiben helyes testmozgásról van szó, nem kell összevonni ezt is valamiféle megfelelési kényszerrel.
Ha spirituálisan nézzük, a testünk egy templom, ahol a lelkünk lakik. Ezért tisztelettel meg kellene őrizni az épségét. A testkultusz EZ is. Én sokkal több lelki eredetű bajt fel tudok fedezni azokban, akik leszarják, hogy mit adott nekik a természet, mint azokban,akik meg foglalkoznak vele.
Persze ezt mindenki jobban látja magán,érdemes önvizsgálatot tartani néha, hogy vajon miért nem adja meg valaki a testnek, amire szüksége van, vagy miért bánik vele úgy, ahogy.
annyit reagálnék a cikkre,hogy van egy szépségideál,aminek mindenki szeretne megfelelni,hiába is tagadnánk.
Van aki meg is tesz érte mindent,van aki egy lépetet sem,de legalább ki tud békülni magával és a környezetével és el tudja fogadni magát is és másokat is,és van a harmadik kategória,akiktől undort kapok:akik nem tesznek érte szintén semmit,hogy jobban kibéküljenek magukkal,viszont aki már többet tesz és annak látható eredménye is van,azt majd hogy le nem köpik ,olyan irigyek.ez a viselkedés egyenesen SZÁNALMAS.Sajnos nagyon sok ilyennel találkoztam már és találkozom ma is.
kérdésedre válaszolva:nem feltétlen mindenki kritikusabb magával mint másokkal,inkább a többség magával szemben elnézőbb,másokkal szemben kritikusabb,én olyan vagyok mint te,ált mindenkit olyannak fogadok el amilyen,ha szerethető és kedves,akkor kedvelem,ha elutasító,kikerülöm,ha kedves és kellemes a kisugárzása de a külseje nm feltétlen szép,nem érdekel,én az embert látom benne,azt meg már elfogadtam,hogy a harmadikként említett rétegtől nem is fogom,nem is várom.Csinosnak tartott 30as nő vagyok,aki szeret sportolni és aki odafigyel magára,akit a férfiak többsége megnéz/minden önteltség nélkül mondom!/,és úgy gondolom,sokan tudnának változtatni bizonyos dolgokon,már abból ami van,de nem teszik,mert túl kényelmesek.Visszatérve arra amit az első mondatomban már akartam irni,de kimaradt:mindig is KRITIKUSABB VOLTAM MAGAMMAL SZEMBEN ,mint másokkal,ha külsőt,ha teljesítményt,vagy bármi mást emlitünk.Embere válogatja ,én,ill mi,kedves cikkíró,ilyenek vagyunk,de azt most is tartom,h a többség nem ilyen....sajnos.Mert igenis kell az önkritika egészséges szinten legalábbis,nem csak másokban kell bármilyen hibát meglátnunk,hanem magunkban is!!!
ELFOGADÁS = A PILLANATNYI VALÓSÁG (FEKETE + FEHÉR, JÓ + ROSSZ, SZERETEM + NEM SZERETEM) ELFOGADÁSA
A PILLANATNYI VALÓSÁG ELFOGADÁSA = A PILLANATNYI VALÓSÁG MEGHALADÁSA = A VALÓDI VALÓSÁG FELTÁRULKOZÁSA
A szépség nagyon összetett dolog.
Ha kicsit visszatekintünk az időben, minden kornak megvolt, most is megvan a szépségideálja. Hol a telt idomú, hol a vékony, hol a sovány, hol a sportos nő volt éppen az ideálisnak kikiáltott. De soha egyetlen korban sem tudott minden nő megfelelni az „elvárásoknak”. Miért is kellett volna? Szerencsére a férfiak ízlése is más és más.
Az első benyomás fontos, én is így gondolom. Az összkép pedig, amit egy másik nőről megállapítok, nem csak a testalkatáról szól. Lehet bombanő alkata, ha valami zavaró csúszik a képbe, (csapzott a haja, a szandáljából kikandikál a repedt sarka, koszos a cipője, szakadt a harisnyája, a szája olyan mint a majom segge) máris oda a varázs. Lehet valaki molett, de mondjuk sokkal kedvesebb az arca. Nálam máris az ő javára billen a mérleg serpenyője. Időnként úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy látok egy nőt, megállapítom, hogy női szemmel is csinos, valamilyen harmóniát sugároz. Valahogy az összkép alapján szépnek, csinosnak, vonzónak látom. Milyen jól néz ki! – mondom magamban elismerően. Aztán elképzelem, hogy vajon nekem is ilyen jól állna az a ruha? Miért is ne?
Nem vagyok már fiatal. De minden téren békében vagyok önmagammal. Az öregedés egy természetes folyamat. Van, aki ezt el tudja fogadni, van aki belebetegszik. Van, aki majmot csinál magából, mert azt hiszi: ha úgy öltözik, mint egy tini, akkor meg is fiatalodik. Szerencsétlen...
Én elfogadom az idő múlását. Nagyon nagy szerencsém, (és nem az én érdemem, hanem genetika), hogy nem vagyok sem ráncosodásra , sem narancsbőrre hajlamos. Saját magammal szemben vannak elvárásaim. Soha nem másnak akarok megfelelni. Nem hagyom el magam. Már nem sportolok intenzíven, de sokat mozgok. Jaj, imádok enni!:) A kilókra viszont nagyon oda kell figyelnem. Ha a tükör nem azt a képet mutatja, amit látni szeretnék, akkor kis odafigyelés, több mozgás, tempós séta.
Összességében van egy egészséges énképem. Természetesen nálam is előfordul, hogy elégedetlen vagyok magammal, de ez is csak abból adódik, mert igényes vagyok önmagammal szemben.
Azt mondják: a szépség belülről fakad. Én kicsit változtatok rajta, így gondolom: a szépség belülről IS fakad.
Azt hiszem a lényeg a neveltetésben rejlik. Akit olyannak szeretnek gyerekkorától fogva, amilyen, az saját magát is olyannak fogja szeretni, amilyen. Akit viszont folyton nevelgetnek, irányítanak és mindig találnak benne/rajta változtatni valót, az önmagával is elégedetlen lesz előbb utóbb. Elsősorban a szülők felelőssége óriási. Ha mindig másokhoz hasonlítgatják, ha mást dicsérnek a jelenlétében, de ő maga nem kap dicséretet vagy elismerést, ez önbizalomromboló hatású. Később pedig akár milyen csinos is lesz az illető, mindig azt fogja érezni, hogy még mindig nem elég szép, nem elég sovány, stb.
Esetleg még saját szemének sem. Ezek után a barát vagy férj lehet, hogy már hiába bizonygat.
Tehát ha egészséges önbizalma van egy nőnek, aki akár ducika is lehet, mások is vonzónak fogják találni. Ilyen egyszerű. :)
A Kedvesem annak idején személyes sértésnek vette, hogy meg mertem kritizálni saját magamat (alkatilag).
Azt mondta: ezzel a saját ízlésemet is megkritizálod, ha nem fogadod el magadat szépnek.
Elgondolkodtam a szavain és be kellett látnom, igaza van.
Azért lenne még egy szempont, ami innen kimaradt - a kívánatosnak tűnő külső és az egészség kapcsolata.
Hiszen az ideális alkat általában egyben az energikus, egészséges testet is takarja.
Tudom lerágott csont, de amíg az átlagember továbbra is szivacsként nyeli ami a tévéből áramlik felé, addig az aktuális trendek fogják meghatározni a gondolataikat.
Annyira befolyásolhatóak a legtöbben, elég csak megnézni milyen "példaképeket" termelt ki az utóbbi pár év.
Ha szigorúan vesszük, éppen az ellenkezőjéről. A napokban szemeim elé került egy kép, amin egy gyönyörű, ámde igencsak telt, harmincas éveiben járó (valószínűleg) modell hölgy látható, kissé áttetsző, de egyáltalán nem ízléstelen fehérneműben (fekete színűben). Egy kötekedő szöveg volt mellészerkesztve: "Lehet, hogy én kövér vagyok, de te meg nagyon hülye! Én lefogyok… na de veled mi lesz?"
Ugrás a teljes írásra: Elfogadás