Életem története (beszélgetés)

Nem vagy idős! Nagy tisztelet, hogy bírtad a nehézségeket! Szívből kívánom az életed második fele legyen tele sok sok szép dologgal!

Barátaid, társaságod van?

Hát a stílusod... Ki a bánat kritizált? Feltettem egy teljesen egyszerű és logikus kérdést az első mondatodra reagálva.

De végülis megadtad a választ, jól eseik ha virtuálisan ölelnek és sajnálnak...

Először is küldök egy nagy virtuális ölelést! 🤗

Rettenetesen erős és talpraesett vagy! Nem hiszed talán, pedig ilyen helyzetből felálltál, házat fizettél, stb. Nem omlottál össze. Iskolába jártál, dolgozol. Ezt keveseknek sikerülne. Le a kalappal!

Most már csak magaddal törődj! Megtettél anyádért mindent, pedig ő a szülő, neki kellett volna megvédenie, de nem tett semmit. Érte nem vagy felelős, mégis gondoskodtál róla.

Elég! Most már csak te számítasz! Boldogulni fogsz, boldog lehetsz még! 🤞❤️

Nem vagy öreg, és ahogy írták erős vagy. Biztos oka van, hogy névtelenül írtad meg a történetedet. Egy része akár az enyém lenne. Itt írtam meg: [link]

Nem szeretnék tolakodó lenni. Ha gondolod, elolvasod, vagy írhatsz üzenetet is.

42 évesen dehogy vagy öreg. Az életed most kezdődik, és megoldod, ahogy eddig is mindent.

Ha adhatok egy tanácsot, vegyél fel a házadra kölcsönt. Ne költsd el, fektesd állampapírba. Nehogy anyádból ahogy idősödik, szenilisedik kicsalják valahogy a házadat. Ha bank van a széljegyen, biztonságban van.

Olvasni is rossz volt a történetedet, nem átélni!

Szörnyű, amiken keresztülmentél.

42 évesen nem vagy öreg. Azért érzed magad öregnek, mert annyi szörnyűséget éltél meg. Ez lelkileg is, testileg is megviselt.

Az, hogy az első párkapcsolatod nem sikerült, nem jelenti azt, hogy itt a vége. Ne add fel!

Az is nagy szó, hogy egyáltalán talpon vagy. Nem baj, hogy "csak" albérlet! Tudod fizetni, ez azt jelenti, hogy van munkád.

Kitartás, és hidd el, van még remény! Találhatsz még olyan férfit, aki úgy fogad el, amilyen vagy. Csak ne sulykold, hogy egyedül vagy, és megöregedve! Nem vagy öreg, és lehetsz még boldog. Legyen úgy! :)

Erős vagy!

van munkád, van lakhatásod, nem lettél alkoholista vagy drogos ilyen indíttatással. Ez mind azt jelzi, hogy erős vagy, előre tudtál menni az életben, eddig kihoztak a legtöbbet, amit a kapott "csomagoddal" ki tudtál hozni. Ne ahhoz hasonlítsd magad, aki fészekmelegben nőtt fel, és anyagi meg érzelmi útravalókkal indult neki a felnőtt életnek. Te egy gödörből indultál, és a saját erődből felküzdötted magad a felszínre!

Én innentől léphetsz még tovább. Hagyd az anyádat, ne engedd, hogy anyagilag vagy érzelmileg kizsigereljen.

Magadra koncentrálj, elsősorban magadat szeresd, mert csak akkor lesznek értékes barátaid, társad, ha te rendben vagy önmagaddal. Gondold végig mindazt, amiben ügyesnek, jónak érzed magad. Klasszul főzöl? Betéve tudsz egy csomó kultikus filmet? Kreatív vagy, jó a kézügyességed?

Törődj a külsőddel is, minden nap úgy indulj el, hogy akár aznap is összefuthatsz egy olyan emberrel, akivel fontosak lesztek egymásnak. Nem kell vagyonokat költeni ruhára, szépségápolási cikkekre, ma már turiból is fel lehet öltözni klasszul (ha nem vagy magabiztos benne, mi áll jó, kérj barátnői segítséget), és a drogériák saját márkás, olcsóbb termékei is teljesen jó minőségűek.

Tudatosítsd magadban, hogy értékes vagy, hogy a te életed is egyedi és megismételhetetlen.

Őszintén nagyon sajnálom mindazt ami veled történt!

Meg fogod találni a boldogságot, ne add fel, ne zuhanj depresszióba!

Megérdemelsz Te minden jót!

Szívből sajnállak.

De ne add fel!

Felejtsd el őt/őket, és keresd meg a saját utad.

Innentől Te sütöd a pogácsádat, hát úgy csináld, ahogy szereted. Most ne a spóroláson gondolkodj, hanem keress pozitív élményeket, ÉLJ!

Aztán minden elrendeződik, hidd el.

Sok erőt kívánok neked!

folytatás.

Igen, 40 évesen költöztem el. Én,naív szerencsétlen. Eddigi életemet az jellemezte, hogy ha azt mondják ül, akkor leültem.

Egy két jó szó... 40 évesen az ember már szeretne társat. Jól érted, eddig nem volt. Hát legyen! Hát tartott kb 3 hónapig. Röviden. Egy csendes, alázatosnak milyen sors jutt? Hát egy erőteljes nárcisztukus. Aki tudja mit jelent, az mindent ért. Akkor tanultam meg a szó jelentését én is. Anyám soha nem törődött velem. Emlékszem gyermekként megkértem varrja fel a nadrágom szárát. Egy idő után megkérdeztem, mikor varod már meg? Ha lesz rá időm felete. Válasz: Már egy éve nincs időd?

Vagy szófordulata volt, hogy nekes az Isten pénze is kevés, majd ha nyersz a lottón, majd akkor. Majd akkor lesz neked olyan ruhát ami nem a túriból van, vagy saját lakás? Csak azt nem veszi figyelembe, hogy én kétszer is kifizette a lakás árának felét...

42 évesen itt vagyok egy albérletben amit szerencsére ki tudok fizetni. Érzem, hogy megöregedtem. Ennyi egy emberélet? Egyedül lenni? Anyám megkért hogy húsvétra ne menjek haza. Anyiszor visszamentem, de most már nem visz rá a lélek. Egyedül, megörekedve, élet nélküli élet ez.

Sziasztok. Így anonim módon leszeretném írni az életem történetét. Igazából nem várok hozzászólásokat, pláne nem kioktatást. Bele is kezdek.

42 éve ezelőtt megszülettem, egy kisvárosban. Mire is emlékszek gyerek koromból? Sírás, sírás, sírás, pofonok, hogy még a küszöbön is átrepültem néha. Alkoholista apának nem nevezhető gén adó. Emlékszem, volt egy farkas kutyám. Szerettem őt nagyon, de agyonverte, a papgályunkat a falhoz verte, és meghalt. Mennyiszer sírtam a farkasutyánk óljába. Rengetegszer, még befértem, és ott is sírtam. Legalább ott biztonság volt. Nemtudom, hány éves lehettem, amikor apám elkezdet molesztálni.(Csak azt tudom, ezért is sokszor sírtam a kutyaházban, tehát pici lehettem nagyon.) Évekig tartot. Ha késtem két percet a suliból akkor megint jöttek a pofonok. Na mival kivel voltál? Na meglátjuk 9 hónap múlva....Ezt a mondatát soha nem felejtem el.

Disznóvágás van nállunk. Egyik ismerőse elhozta a kisányát. Amikor megláttam hogyan simogassa, kikeltem magamból, mint akinek elmentek otthonról, hogy menjen el, nem akarom, hogy itt egyen a lány. ( én már kamasz voltam akkor.) Anyám, először nem értette, de akkor elmondtam neki. Nem törődött vele, á ő nem olyan... Fürdés közben nagyon sokszor benyított, persze , csak véletlen. Kulcs persze nem volt. Amikor már nagyobbacska voltam elbírtam húzni a mosógépet az ajtó elé, amikor fürödtem, na azt a sok pofont, és dühöt el tudjátok képzelni amit kaptam. Mert a gyereknek kuss a neve. Ha valamit akartam, úgy kellett beszélnem, hogy: ha megengednéd, és lennél olyan kedves, jószívű... Mert így illik, ha akarsz valamit.

Soha nem volt a suliba barátom. Meg se mertem szólalni, visszahúzozkodós voltam. Persze ezért sokat szekáltak. Volt, hogy a gén adó annyira berugott, hogy jöttek a fehér egerek, és az ufok. Akkor megpróbált megfolytani. Nekiesett a torkomnak, és csak szorította, nyomta, szorítótta. Már erőm se volt felemelni a karomat, hogy védekezzek. Orromból számból dölt a vér.... Anyám hívta mentőket, és bemonta a címet, akkor eresztett el. Rendőröket hívta először, de állítása szerint nem vették fel. Ki is jöttek. Elvitték, pár nap után a detoxikálóból kienkedték. Anyám akkor rakta ki szűrét.

Mikor hagyta abba a molesztálást? Amikor megjött a menszezem. Általános iskolás voltam, de hogy hanyadikos azt nem tudom. Onnantól kezdve mégjobban ütött. Anyám egyszer megkérdezte miért ver? Hát biztos csináltam valamit amiről, ő nem tud. Azért. Bevallotta egyszer, hogy már annyira ütőtt, hogy neki fájt a tenyere, már nem bírta tovább. Eltudjátok képzelni megkorákat kaptam? Csillogot a szeme, ha sírok. Ezt az örömet nem okotam meg neki, hát még nagyobbakat kaptam.

Térjünk vissza oda, hogy anyám kitette a szűrét. Persze sokáig vissza járkált, évekig, de aztán valahogy elmaradt. Jött, hogy fizessük ki a ház felét, mert elválak. Akkor fejeztem be a 3 éves szakmunkásképzőt, így a keresetem oda ment, mert beleegyezett abba, hogy havont a fizessünk neki. Háziorvost is kellett váltanom, mert jó lecseszett, hogy milyen gyermek az aki nem törődik a saját apjával, amikor le van robbanva?

Aztán persze anyámtól többször is megkérdeztem, miért nem védtél meg? Több válasza is volt. Á ő nem olyan.... Miért mit tehtet volna? Menjen a híd alá aludni, velem? Miért nem mentem el a rendőrségre, ha ez igaz?

Kifizettem a ház árának felét, teltek az évek. Soha nem mosolygott rám. Úgy lettem felnevelve, ( na ez jó, felneveve!! Ha ütik, verik a gyereket akkor is felnől.) Szóval úgy lettem felnevelve hogy ha netántán megengednéd... ez a szóforordulat sokat elmond a temperamentumomról. Ilyen voltam felőtként is.

Nagyon alázatos, és nem értettem a másik ember miért nem ilyen? Te jó ég, van saját hangom, van saját akaratom, és lehet saját akaratom. Küzdelmes évdizet volt. Közben anyám, kb negyedévente kidobot otthonról, a lelkemet kisíratatta. Na úgy próbálj meg fejlődni, hogy kisírod a lelked.

Egy fillér nélkül, mert a fele házat kifizettem, hová mehettem volna? Mindig visszamentem. Pár hónap után, hogy lelkileg helyreálltam, megint, kisíratatta a lelkemet. Hányszor, de hányszor mondtam neki hogy a második világháborúért nem én vagyok, a felelős? Mindenért szidott, de addig ameddig térdre nem estem a sírástól, mert nem bírtam tovább. Másnap. Mi bajod van? Miért nem mosolyogsz? Mégis ilyen ábrázattal, hogy akarsz ismerőst? Mintha semmi se történt volna. Most már harmincas éveim végén járok. Mivel megpróbáltam magamnak is félrerakni, a ház javítására nem úgy jutott, munkahelyek se igazán voltak. Így eladtuk, és vedtünk egy nagyobb városban lakást. Kellett hitelt felvenni. Na megint fizethettem. Amikor letelt, egyik alkalommal szidot, mint a szódás a lovát. Na akkor lett elegem, pár perc alatt összecsomagoltam, és elmentem egy másik városba. Netről kinéztem egy olcsóbb panziót pár napra, aztán lesz ami lesz.... Hát mind kiderült a panzió férfi munkásszálló volt, de a neten lévő nagy , és hírneves szállást kínáló oldalon ez nem volt feltüntetve. Ott egy naív most már 40-es.