Életem az években...

1990 - Novemberben megszülettem.

1991 - Nem szerettem a Dallas-t, "véletlenül" mindig akkor kezdtem el sírni, amikor a szüleim azt akarták nézni.

1992 - 1993 - Leszedtem a zöld paradicsomot, mert azt hittem, úgy is finom.

1994 - Megszületett a húgom.

1995 - Minden reggel sírtam, nem akartam oviba menni. Goromba volt az óvónéni.

1996 - Óvónőcsere történt, már szerettem oviba járni. A szüleim segítségével megtanultam az olvasás rejtelmeit. Nem tanítottak "szándékosan", hanem ahogy nézegettem a könyveimet, mindig kérdezgettem, hogy ez milyen betű, az milyen betű, míg meg nem jegyeztem őket és össze nem tudtam olvasni a szöveget.

1997 - Iskolás lettem. Olyan jól ment az olvasás (persze más elsősökhöz képest), hogy a tanítónéni olvasóversenyre vitt. Háromnegyed osztállyal jó barátságban voltam, mindig 15-20 lány ott volt a szülinapi bulimon.

1998 - Akkor halt meg az egyik tatám. Sokat betegeskedett előtte is, nem túl sok emlékem van róla.

Ebben az évben volt a bérmakeresztszüleim esküvője. Éjjel hiába mondták, hogy menjek be lefeküdni, én nem akartam. Táncoltam végkimerülésig, végül már muszáj is volt, hogy talpon legyek, mert ha egy percre is leültem, ülve elaludtam. De nem mentem el aludni.

Elkezdtem a második osztályt. Tanítócsere történt, valamint lett egy új osztálytársunk is, akivel aztán a legjobb barátnők lettünk.

1999 - Az előző évekhez hasonlóan még mindig színkitűnő tanuló voltam és még mindig mindenkivel jóban voltam.

2000 - Részesültem az áldozás szentségében.

2001 - Ötödikes lettem, a húgom pedig elkezdte az első osztályt. Nagyon szerettem az oszimat, humoros, kedves ember volt. Sajnos már nem él. Ebben az évben csatlakozott az osztályunkhoz az a lány, aki aztán a másik legjobb barátnőm lett. Bár "legjobb"-ból csak egy van, de mindegy.

2002 - Elváltak a keresztszüleim, ami kissé megviselt, mivel szinte barátnőként tekintettem a keresztanyámra, viszont ettől fogva nem találkoztunk, csak ha éppen úgy hozta a véletlen.

2003 - Először láttam a tengert. Szép meg jó volt a nyaralás, de kissé kirekesztettnek éreztem magam, mivel a barátaim nem voltak ott, csak más iskolatársak. Ekkora ugyanis már jelentősen megfogyatkozott a barátaim száma, bár hogy mi romlott el és mikor, azt ma sem tudom.

Elhunyt nagymamám. A második személyt veszítettem el, aki fontos részét képezte az életemnek, és akit nagyon szerettem.

Másik oszink lett, nagyon utáltam.

2004 - Valamiért már nem ment olyan jól a tanulás, életemben először nem lettem színötös a tanév végén. (És azután már egyszer sem voltam az.)

Megbérmálkoztam. A húgommal kaptunk egy hifit.

Ötödik osztálytól magyar nyelvtan versenyekre jártam szinte minden évben.

Ismét új oszink lett, őt már kedveltem.

2005 - Elballagtam az általános iskolából. Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy közgazdaságtant szeretnék tanulni. A felvételim jól sikerült, büszke voltam magamra.

Beiratkoztam a középsuliba. Jó osztályunk volt, de igazi barátra nem tettem szert. A régi barátaim pedig nem ott tanultak tovább, ahol én.

Karácsonyra kaptam egy saját mobilt.

2006 - Így, hogy végre lett saját mobilom, elkezdtem sms-ben ismerkedni egy rádióműsor által. Első "kapásom" egy 24 éves srác volt. Anyám majd' szívbajt kapott, amikor megtudta, hogy egy nyolc évvel idősebb csávóval szeretnék találkozni. (Bár a szüleim között is nyolc év van.) Nem találkozhattunk, így kifulladt az sms-ezésem is. Ezért hálás vagyok anyámnak, mert bár rendesnek tűnt a csávó, úgy érzem sokkal jobb, hogy kimaradtam belőle. Nyáron az egyik barátnőmmel elkezdtünk discoba járni.

Egyik alkalommal találkoztunk a barátnőm unokabátyjával, aki eléggé megtetszett nekem.

Október végén a rádiós műsornak köszönhetően elkezdtem sms-ezni egy sráccal, majd gyorsan kiderült, hogy ő a barátnőm unokabátyja, akivel a nyáron összefutottunk.

2007 - Januárban összejöttem életem első pasijával (az előbb említett sráccal). Boldog voltam, de néhány hónappal később az első szerelmi csalódást is át kellett élnem. Nagyon megviselt. Újabb próbálkozás a sráccal, megint szakítás... Már nem heves volt a fájdalom, mint először, hanem egy nyomasztó érzés a szívemben.

Ősszel sms-eztem csávókkal, de senkivel sem akartam találkozni, csak azért kellett az sms-ezés, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat a volt barátomról.

2008 - Januárban megláttam az exemet egy csajjal enyelegni. Nagyon kikészültem, pedig már négy hónappal azelőtt szakítottunk. Talán ekkor tudatosult bennem igazán, hogy nekem is tovább kell lépnem.

Elkezdtem újra sms-ezni a sráccal, akivel ősszel abba maradt az sms-ezés. Márciusban találkoztunk és össze is jöttünk. Voltak nézeteltéréseink, de többnyire boldog volt ez az időszak, az egész 2008-as év. Sokat szórakoztunk, buliztunk.

Szeptemberben volt az unokatesómék lagzija. Ez volt a legjobb lakodalom, ahol valaha voltam. Ez volt az első olyan lagzi, ahol koszorúspárral jelentem meg.

A 18 szülinapom csodálatos volt. Egy megható meglepetés a barátom részéről, amiből semmit nem sejtettem előre. Fantasztikus volt...

2009 - A barátom sosem osztotta meg velem a legbensőbb gondolatait. Ez mindig így volt, de azelőtt próbáltam nem gondolni erre, mintha minden rendben lenne. Amint többet kezdett dolgozni, ideje sem volt már rám (legalábbis úgy adta le, hogy nincs ideje), még egy sms-t írni sem. De nem egyszer. Soha nem volt ideje!

Májusban az egyik haverom megadta a számomat az egyik haverjának, akivel el is kezdtünk sms-ezni. Nagyon jó barátok lettünk. Októbertől kezdve találkozgattunk is. Sok időt töltöttünk együtt, de csak mint barátok.

Igen ám, de elég "fura" helyzet volt ez, hogy a pasim nem foglalkozott velem, a "csak barátom" viszont mindig vigasztalt, meghallgatott, tanácsot adott stb. Szóval ennek a helyzetnek az lett a vége, hogy a "csak barátom"-mal egymásba szerettünk. Pár hét után ezt be is mertük vallani magunknak és egymásnak is.

Nagyon nehezen (mégiscsak húsz hónapot jártunk), de szakítottam a pasimmal, és most már a másik sráccal járok.

Ami a tanulmányaimat illeti, ebben az évben fejeztem be a középsulit. Leérettségiztem, elballagtam, felvételiztem a tanítóképző karra, ahová fel is vettek.

2010 - Ez a jelen. Egyetemista vagyok, amit nagyon szeretek, sokkal jobban, mint a középsulit. Új barátokra tettem szert, végre nem érzem kirekesztettnek magam.

Szerelem terén pedig boldog párkapcsolatban élek, nagyon szeretem az én drágámat!

Ezek az én életem eddigi fejezetei... Ti tudnátok ilyen összegzést készíteni?

Köszönöm, hogy elolvastátok.