Élet felnőtt "gyerekkel". Tanács kell (beszélgetés)

Engem is érdekelne.

Bár mindig reménykedem a jóban,,de itt🙄

Mi van veletek?

Történt bármi előrelépés jó irányba? Vagy változatlan minden?

Nos igen, de nem :)

Lentről megyek felfelé a válaszokkal.

Nem kérem, hogy egrecírozza. Egyenlőséget, intimitást, pihenőidőt és férj feleség kapcsolatot kérek.

Nem hiszem , hogy egy lassan középkorú "gyerek" ellen cselekszem azzal, hogy kelzem , hogy ez nem normális. Mi lenne ha éppen lenne egy társa és éjfélkor átbattyognék egy hordóval a hónom alatt (minden nap!) mikor éppen unokát kellene gyártaniuk?

A majdnem középkorú gyerek nem él itt elvileg. Van saját 250 négyzetmétere kulön bejárattal. Valójában mindenhol él. A külvilágnak állítólag külön él.

Igen pici lépésekkel kellene ez igaz. Az , hogy én egyedül mihez ragaszkodok az szerintem édeskevés. Két ember kell hozzá.

Igen ő a probléma mert kb 12 éves gyerek mar több önállóságra vágyik. 10 év alatt szoktam látni azt, hogy anya anya és csak anya és minden percben anya. Mesengeren anya, telefonon anya. Reggel anya, egesz nap anya, éjfélig anya. 3X évesen már más járt a fejünkben.

A "gyermekre" nem mutogatok de az anyára igen. Az anya dolga lenne azt mondani, hogy kisfiam tündi bündi vagy de este 10 óra van szeretnek lefeküdni. Stb. A gyerek addig igényli ezt a légkört amíg azt megteremtik neki. Ha egy idősebb generáció nem olyan véleménnyel nem olyan társaságban nem olyan témákról beszél ami a fiatalnak "táptalaj" akkor a fiatal elmegy buliba, csajozik, családot alapít. Kicsit lesarkítva ezért és így nőttünk fel. Én örültem ha kint lehettem 14 évesen nem pedig 30+ és állandóan anyával meg a pápával meg a mamával.... Anyát reggel meg este, mama papa hetente egyszer, apa este de nem minden nap volt a menű. 25 évesen papa mama havonta egyszer, szülőkhöz neha benéztem, ha gond volt mentünk ha nem volt akkor éltünk.

Nincs szó arról, hogy szekálni kell. Arról van szó, hogy ha nem érdekli valami (márpedig tudom, hogy nem érdekli) , ha fáradt (igen fáradt), ha egyedül szeretne lenni akkor meg kell tudni mondani. Csak egy csecsemőnek nem lehet ezt tudtára adni.

Ha az én gyerekem lenne ezba fiú lehet, hogy jobb híján elvittem volna egy bordélyba és megerőszakoltattam volna :) (vicc) hátha rászokna. Rájönne, higy ne excel táblázatban születnek a gyerekek, alkulnak ki a családok. A többi menne már magától. A cigire meg az italra is rászokott valahogy :) Biztos nem a politikai elemzés es a gazdasági mutatók bámulásával ösztönözném a fészek "elhagyására".

A szülők élik az életüket van, hogy egész nap elvannak, jönnek mennek. Pihennek...stb. Élnek.

Na olyan kicsi a mobilon ez a textbox , hogy nem tudom visszakeresni a helyesírási hibákat. Én sem vagyok tökéletes :) Nézd el nekem.

"Maga a csoda az el is érkezett de valahogy ott van benne egy tüske." Ez nem tüske, ez egy furunkulus. Amíg ki nem fakad, ki nem ürül a genny, addig kínlódni fogsz.

Ne kínlódj tovább!

Mondom: vedd a kezedbe az irányítást, mert nem elég csak álmodni. Ha nem cselekszel, akkor az álmod tényleg csak álom marad.

Van az a mondás, hogy ne csak álmodozz, hanem éld az álmodat - vagy valami ilyesmi. 😊

Lehet, hogy szereted olvasni, de nem olvastál elég figyelmesen. Éppen neked válaszolt (emlékeztem rá), hogy miért nem zavarják az idősek. Nézz vissza! 13. hsz.

Nem kioktatni akarlak, csak a pontosság kedvéért...

Az átok ebben a történetben nem a több generáció együttélése. Itt konkrétan a feleség és a fiacskája a probléma. Anya és fia kapcsolata nem normális.

Ez a férfinek egyáltalán nem mondható fiú élhetné a saját életét, de nem. Ehelyett mérgezi a szülők kapcsolatát, a drága anyuka meg asszisztál hozzá.

Hogy miért alakult ez így, az megérne egy elemzést. De hogy nem normális kapcsolat van anya és fia között, az mindenkinek le kellett, hogy jöjjön - már ha tényleg figyelmesen olvasta a szórakoztató életképeket.

Itt nem anya-fia szeretetről van szó. Ez egy kóros anya-fia kapcsolat.

Ami pedig az utolsó mondatodat illeti: "És gondolom, ha évek óta együtt éltek, azért csak van olyan, hogy kiáll melletted, csak nem a gyereke kárára...." - nagyon rosszul értelmezted az eddig leírtakat, ha tényleg így gondolod. Ennek a nőnek esze ágában sincs kiállni a férje mellett. Semmi nem a pici fiacskája (aki szerintem egy tutyi-mutyi) kárára, hanem a férje kárára történik.

Ja de jó! Bocs, hogy belerondítottam.

Sajnos ez pontosan azt jelenti, hogy nem szeret. Annyira semmiképpen, hogy ez egy egészséges kapcsolat legyen.

Sajnálom!

Szeretem olvasni, ahogy írsz, de mindig bekúszik a gondolataimba egy kérdés.

Ott éltek a házban öten, ha jól számoltam. Te+feleség+fiú+anyós+após?

Miért pont csak a srác zavar? A szülőket nem említed, pedig biztos ők is ámulattal hallgatják unokájuk beszámolóját/véleményét, ha jól gondolom.

Értem én az intimitás hiányát és azt is, hogy sosem vagytok kettesben. Biztos nagyon nem jó ez így.

De! Gondolj bele, hogy mi lenne, ha a te gyereked lenne ez a fiú? Akkor is ennyire zavarna a puszta létezése is?

Vagy abba, hogy mi lenne, ha az anya, azaz a feleséged a gyerekét "bántaná"? Mi lenne a véleményed egy olyan nőről, aki a saját gyerekét szekálná?

Hány történetet olvasunk itt a hoxán, hogy ilyen is van, és mindenki az anyára van kiakadva, senki nem mondja azt, hogy a gyerek a sokk!

Ebbe a családba te néhány éve kerültél be, amikor már minimum 30 éve kialakult szokások szerint éltek. Ezt egy később jött nem igen tudja már megváltoztatni és főleg nem úgy, hogy rámutatsz a nő gyerekére és azt mondod, hogy ő a probléma! Ezt egyetlen normális nő sem fogadná el;)

Ha ragaszkodsz az álmodhoz, akkor bizony pici lépésekkel neked kell irányítanod a helyzetet.

Az, hogy nem járkálhatsz meztelenül a házban, ha olyan kedved van, tudnod kellett az elején, hiszen ha a gyerek nem élne ott, akkor sem tehetnéd, hiszen a szülők ott élnek. Több generáció együtt élésének az átka...

Persze, simán lehet, hogy a feleséged nem vette észre, hogy túlzásokba esik, de erre is finoman kell a figyelmét felhívni, hiszen a gyereke ellen cselekszel.

Egy anya, nem azzal áll a társa mellé, hogy a gyerekét egrecírozza.

És gondolom, ha évek óta együtt éltek, azért csak van olyan, hogy kiáll melletted, csak nem a gyereke kárára....

Na erre most tudnék írni nagyjából egy lexikonra valót. Nem jársz messze az igazságtól de nem az enyém.

Inkább ugy mondanám, hogy az álom, álom maradt és talán marad is.

Au emberi elme (nálam ennek hiánya:-) ) hihetetlen dolgokra képes. Lett volna millió lehetőségem (mégegy lexikonra való :) ) de mem csak vartam a csodát.

Maga a csoda az el is érkezett de valahogy ott van benne egy tüske. Nem mondom , hogy nem szeret de képtelem -békeidőben- mellém állni vagy egyenrangú félként kezelni. Ha baj lenne akkor megérteném a reggeltől estig gyermekéért aggódó és könyörgő anyát, de nincs baj. Sőt igazából túl jó minden semmi teher, semmi kötelezettség.

Az álmok néha valóra válnak, aztán rémálom lesz belőlük.

Évtizedek teltek el, míg újra egymásra találtatok.

"De valahogy az intimitásunk ott maradt valahol 1990 magasságában..." - hirtelen az ötlött fel bennem, hogy a fiúka nem a te fiad-e. Na, az verte volna ki a biztosítékot! De nem, nem jön ki a matek.

Viszont az lehet, hogy az asszony már várandós volt a fiúval, amikor először összejöttetek. Nem?

Á! Csak elkalandoztam. 😊

Vedd a kezedbe az irányítást! Hajrá! Újrakezdeni sosem késő.

Sajnálom,,,de szinte törvényszerű volt, hogy valamikor pattanni fog az a húr.

Amikor olvasom/tam,az írásaidat ezerfélét írtam ,,aztán töröltem,,mert mit is lehet írni az ilyenre.

Ilyen nagy veszekedés után, talán ,,nagyon talán,,a feleséged is belenéz abba a bizonyos tükörbe,mikor lehiggad,,bár bizonnyal csak akkor fog igazán elgondolkodni ha már nem leszel ott.

Azt hogy ez mit hozhat nem tudom.

Kívánom hogy jobb legyen.

Huuu, végre! Sokkal több tiszteletet, szeretetet, megbecsülést érdemelsz annál, amit kaptál. Sok sikert a továbbiakhoz!

Ui: Azért az írásaidtól ha lehet, ne fossz meg minket, lelkes nőolvasóidat.

Nagyon-nagyon sajnálom 😔!

Lehet(megkockáztatom),ez lesz a legjobb döntés.

Írásaidat olvasva ,sok nő összetenné a kezét ,hogy ilyen férje van ,mint Te.

Türelmes , humoros és intelligens.

Engedd el ezt a kapcsolatot...

Sok sikert kívánok az új életedhez!🤞

folytani....

A végen megint átváltott kinaira a klaviatúra :)

Sziasztok,

Na szóval alázatosan jelentem, kitört a Vezúv!

Mielőtt még belemegyek a részletekbe, az előzőekben leírt dolgokhoz annyit, hogy sajnos ez a paródia teljesen igaz.

A feleségemmel történő házasság az egyik álmom volt, a szó legszorosabb értelmében. Sosem gondoltam volna , hogy még látjuk egymást valaha. Annak idején én úgy döntöttem, mivel már akkor sem lehetett neki bizonyítani, hogy a fehér az fehér, hogy tova szállok mint a varjú... elálltam az útból.

Eltelt párszor tíz év és pár ezer kilométer, majd egy napon állok az autóm mellett , éppen egy 1500 kilométeres út után, ki áll velem szembe (??) hát az akkor még nem feleségem.

Isteni szikra! A jel! Az álom! És tényleg! (éssel nem kezdünk mondatot!)

Doromboltak a macskák, vibrált a levegő. Úgy gondolod, hogy 20 felett már nincs ilyen, de van! Talán az óvodában úgy 1975 körül az óvónéni mozgatta meg ennyire a bizsergő sejtjeimet :) (na az óvónéniért egy kisebb csillagot lehoztam volna az égről:) )

Tehát a lényeg az egymásnak vagyunk teremtve és a sosem hagylak el érzés egy megérkeztem itt leszállok nyugalommal párosulva.

Sok szép dolgot megteremtettünk együtt ezalatt a pár év alatt. De valahogy az intimitásunk ott maradt valahol 1990 magasságában és ez rányomta bélyegét a házasságunkra. Ezt kb. értsétek úgy, hogy az Auchan wc folyosón voltunk utoljára úgy, hogy nem kellett vagy jobbról vagy balról kerülni valakit, de az is csak azért mert nyitáskor mentünk .

Szóval a tegnapi választasi eredmények mentek a tv-ben. Ez különösen fontos dolog, mert ugye meg van mondva (fiúcska) , hogy kire kell szavazni. Az egész család KÖTELES úgy eljárni ahogy meg van mondva. A szabad gondolkodásnak meg kakukk. Még kimaradt, hogy (bár ez minden általam biológia órán elsajátítottnak ellentmond, mivel velem alszik egy ágyban, így mondhatjuk, hogy közeli a kapcsolatunk) egyszerre betegek, ha betegegek. Együtt köhögnek ha köhögnek. Egyformán nyögnek ha fel kell állni, vagy le kell ülni. Egyforma virágokat, állatokat (ideértve a politikusokat is) és TV műsorokat szeretnek. Egyforma étkeket nem szeretnek.... (és) a ráadás, fiúnak is van szép nagy cicije 

Naszóval. A mai napon már nem bírtam ki szó nélkül. Már többször előfordult, hogy ugyanazon dologért leüvöltötte a fejem, majd kis idő elteltével a „gyermeknél” hasonló dologban. Jé! Jaj de jó! Hú de klassz! Volt a reakció.

Ez ma is így történt. Szóvá tettem, szóváltás lett belőle. Természetesen én utálom a „gyermeket” azért reagáltam így és ez nem igaz.... jött a mindent megmagyarázok mert nem is úgy volt szöveg teljesen mellébeszélve.

A mai napon pontosa 7 óra és 4 percet tudtam úgy kettesben tölteni a saját feleségemmel, hogy KETTESBEN. Ebből vegyük le a 7 órát, mert akkor aludtunk, nem voltunk magunknál. 4 perc! Az ötödikben összevesztünk.

Próbáltam szépen elmondani de csak annyi ment át, hogy utálom a „gyereket” mint a sz@rt... Próbáltam kicsit magasabb hangon, nem csak utálom, de még fenyegetőleg lépek fel és ezt ő nem tűrheti mert deja vu érzése van.

Kérdeztem, hogy mi a megoldás? Nem jött válasz de sajnos megláttam a szemében a megvetést és talán a gyűlölet egy kis szikráját is. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy megfordult velem a világ és mind a 110 kilóm küzdött az összes férfiasságommal ami még maradt, hogy ne látszódjon az a könnycsepp ami éppen ki akart fakadni a szemem sarkából

Ma itt lesz a vége elfutok véle...elviszem magammal a szomorúságomat és azt a hihetetlen mennyiségű sajnálatot, hogy ezt a feladatot (sem) tudtam valahogyan megoldani.

Egy darabig az lesz, hogy reggel korán lelépek, este későn „haza” (?) jövök, hogy ne kelljen látnia a „fintorgásaimat” és a „pofavágasokat”. Közben keresek valmi 25m2 összkomfortot 😀

Tükörbe néztem az imént, kerestem a hibát mert ugye mindig kettőn áll a vásár nem csak egy hibás van.

Egyenlőre nem látom de talán majd egyszer rájövök.

Nem hiszem, hogy fojtani fogom az írást mert kedvem sem lesz és talán nem is lesz miről.

Köszönöm , hogy elolvastad.

Éljen a hurrá!

Ugye, hogy ugye?

Akár igaz, akár nem, írjon! 🙂

Gondoltam magamba' megnézem már, mi ez az imádat az írásaid iránt.

Nekem is tetszik. Szórakoztató. Akár igaz, akár nem - de jó. Gördülékeny, nem erőltetett, jópofa.

Meg ne sértődj, hogy azt írtam, akár igaz, akár nem - vannak olyan emberek, akik képesek szórakoztatni, mert jól írnak. Vannak, akik csak azt hiszik magukról, hogy szórakoztatóak, miközben inkább csak ripacsok.

Te szórakoztatóan írsz. Ezt szeretem.

Az életképek, amiket megvillantottál - olyan jók, hogy annak ellenére, hogy józan paraszti ésszel azt mondanám, lépj innen, mielőtt fel kellene tenned magadnak a kérdést, amire egyből meg is tudnál válaszolni:

- Mi a faszén?

- Szerves önkritika

Szívsz, mint a torkosborz a nagyra nőtt, de anyuka szoknyájától leválni képtelen óriáscsecsemő miatt. Szívsz a feleséged miatt, akinek - a jelek szerint - a fia fontosabb, mint te.

A robottá vált fiúka szereti a piát, bár inkább pi.ára lenne szüksége, akkor tán sikerülne leválni anyukáról. Mert itt a következő kérdés:

- Hogy élvez a robot?

- Kiveri a biztosítékot.

Folyamatosan kiveri. Az óriáscsecsemő. Nálad folyamatosan, mert a leírta szerint magánéleted - a szimbiózisban élő anya és fia miatt - egyenlő a nullával.

Mondanám, hogy menekülj, amíg nem késő, de olyan szívesen olvasnék még további jelenetet.

Vagy ha befejezed, akkor írj másról, mit bánom én! Csak írj! 😉

Imádom az írásod!:)

Azt nem értem, hogy te mit keresel ott.

Ha mond neked valamit Sándor György El vagyok tévedve című produkciója, akkor ez nagyjából jellemzi a szitut.

Ha nem ismered, akkor itt találod, legalább nevessünk együtt :-)

[link]

Barát van több is de nő a kozelében távolsági sorrendben (1 metertől indul :-) ) anyu, mami, szomszéd jobb, szomszéd bal, CBA kasszás de oda nem megy, a barátok feleségei akik már többnyire túl vannak a csók on és CSOK-on.

A legnagyobb vicc az az, hogy ez nem vicc.

Anyuka sok évig átengedte az apa és a csaladfenntartó teljes szerepét neki, kivéve a kötelezettségeket mert movel sokáig nem dolgozott ezért el is tartotta. Talán ezt a szerepet fél visszavenni, átlepni, túlfejlődni... Nem tudom, X mint az akták :-)

Eszméletlen jól írsz!

Nem is értem mi a fenét keresel még ott.

Tisztán látszik,hogy változtatni a kedvesed nem fog (a fia sem).

Menekülj!

Ezek szerint a fiúkának semmilyen rangú barátnője nincs? Talán barátja sem? Ő nem dolgozik?

Nem mondom, hpgy kétségbe vonom szavaidat, csak annyira hihetetlen, mik vannak. Valamiért anyukának is megfelel a helyzet.

Hát Globus....

Szerintem az történik mint a házasságok java részeben. Távolodunk...

A "gyermek" olyan szinten koslat anyuka után, hogy szinte alig tudok vele olyan dolgokról beszélni amik másra nem tartoznak.

Ébredéskor vagy már kint zörög valamivel, vagy kb 1 perccel amint kimegyünk utana megjelenik. Kicsit sem túlzok!

Délelőtti munkát befejezzük, ahogy haza érünk és belépünk, már ott is van.

Délután és este dettó ugyanez, kb. 20:30 körül végzünk, megjelenik, hozza a borát a hóna alatt, elmegy wc-re nálunk (úgy, hogy a sajátja mellett jön el ahol egyedül lakik). Részletekbe nem mennék bele mert nem "rózsás" :-), egy ideig megközelíthetetlen a tetthely.

Közbe büfi, puki azaz néha durr is (anyuka a párom közbena cseh2-őt nézi mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy kukkot nem szól), majd heverde és iszogatás spiccesedésig (van ilyen szó?) 22:38 körül járunk, most még tart...

Ha valamilyen tanács, vagy bármilyen életviteli gondod lenne azt mind mind most megtudhatod tőle. Hogyan kell gyereket nevelni, bort, kenyeret készíteni, befektetni a tőzsdére stb... a lista hosszú.

A párom állítólag nagyon varja már, hogy unokája legyen de valamelyik nap mondtam neki, hogy vagy a borosüveg vagy a kanapé tudna teherbe esni, de azok is csak mesterségesen. :-) Megsértődött. Mondjuk sex nálunk is csak a Canesbalance reklámra korlátozódik, de már azt is ritkán adják :-)

Most új munkám lesz, kb minden nap 23 óra után fogok végezni.

Fáradt vagyok, nehezen viselem, inkább keresem a menekülést.

Hát röviden ennyi, a hosszabb verzió lexikon méretű.

Köszöntem kérdésedet. :-)

Szerintem a nejednek is és a fiának is pszichológusra van szüksége ! Ahogy ők élnek, az nem normális egy kívülálló számára. Lehet, hogy nekik ez így jó, de akkor mindkettő egyedül fog maradni, nem lesz párja.

Tőlem eddig is megkaptad a türelem Nobel-díját ! :)

Esetleg az is megoldás lenne, ha 2-3 hónapig külön élnétek, és utána megbeszélnétek, hogy vége, vagy megpróbáljátok együtt, de olyan feltételekkel, ahogy Neked is elfogadható. Nektek a nejeddel külön kellene lakni a többiektől, másik lakásban édeskettesben. :)

Azon gondolkodtam,,ha netán a maradás mellett döntenél,,mi lenne tovább?

Ez a helyzet legközelebb akkor fog változni (sajnos)ha az idős szülők eljutnak egy olyan pontra ahol gondoskodni kell róluk naponta sűrű lesz a menet,,kevesebb idő jut esti az szeánszokra,,nem biztos hogy a fia ebben is részt akar venni.

Itt fogsz te felértékelődni.

Persze sok nő kénytelen levezényelni ezt maga,,de ha van társ könnyebb.

Csak az a baj ezzel ,hogy a "jóban, rosszban"-ból itt jócskán kimarad a,, jóban,, része.

Sziasztok!

Na hát akkor BUÉK mindenkinek :)

Nálam a helyzet változatlan...

Most éppen vizszintesben vagyok a hálóban. Számolom a repedéseket a plafonon :) Kintről jön be a jóhangulat. Ma 18 óra körül kezdődött most így 23 óra magasságában még nem látom a végét.... de szerintem már mindegy is. Megszoksz vagy megszöksz, mivel a megszokás nem megy, marad a "B" verzió.

Volt több komolynak tűnő beszélgetésem a feleségemmel de nem érti miért akarom kirakni a fiát az otthonából hisz ugyanannyi joga van itt lenni mint bármelyikőnknek. Mondom én nem kirakni akarom, csak talán helyén való lenne ha nem azt figyelné minden nap, hogy mikor lépsz be és onnantól összeesésig megy a szövegelés. Majd valamikor éjfélkor a lefekvés és ez így megy minden nap. Ha véletlenül nem akkor közös téma fogyóban van. Éjfélkor bekapcsol egy filmet (a gyerektől kapott Netflix előfizetésen) vagy kikeres egy videót a gyerektől kapott tv okosítóra letöltöttekből, jobb esetben hajnal 2 kor bealszik.... lekapcsolom.

Ha közeledek akkor mosolyog de éppen vagy pont a film eleje a legérdekesebb vagy csiklandozom, vagy mittudoménmár...

Hát most már nem nagyon közeledek.

Igazából úgy látom csak a gyerek tudja szórakoztatni. Kérdésre, hogy szeret e, a válasz: sértő még a kérdésed is ha ilyet feltételezel.. hogy nem.

Állítólag nagyon és soha senkit még így és büszke is...

Huha ezt nem igazán tudom össze rakni ha Eisten lennék valami paradoxon gyanúja merülne fel bennem de hát nem vagyok.

Most már csak azt kéne eldöntenem, hogy mikor szedjem össze a cuccomat aztán ágyezbugyesz :)

Sajnálom nagyon de többet nem tudok az ügyben tenni és kezdek rámenni idegileg.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Mobilról írtam, bocs a hibákért ha van.

A fiúka nevelése nagyon el van rontva. Amiket írsz róla, nem gudom elképzelni, hogy legyen a világon (anyján kívül) olyan nő, aki elviseli. Mama pici fia.

Nincs gond azzal, ha valaki szereti az anyját, bizonyos látogatások beleférnek normális keretbe, de ez itt-pszichológiai eset. Hogy a csudába nem vetted észre, amikor meg lehetett volna menekülni? Sajnos anyja felől nehezebb visszatámadni, mert leírásod alapján ők összetartanak, és nem újszerű számukra a helyzet. Ami azt jelenti, hogy nem téged akarnak kigolyózni, hanem ilyen a napi rutinjuk.

Remélem, jut a karácsonyi ünnepekből néhány nyugodt perc, mert erősen úgy fest, hogy ebben a családban megszoksz vagy megszöksz.