Élet a halál után? (beszélgetés)

Vagy ő jön vissza, vagy én megyek el. Minthogy nem jöhet vissza, el kell mennem. Meghalni jó, nem is nehéz, ami itt kialszik, az máshol újra felgyullad. Itt, ezen a földön örökös szívszorongás az élet. Az ember nem lehet örökké boldogtalan. Tehát felmegyünk a csillagokba, házasságot kötünk, soha nem válunk el egymástól, csak szeretjük, szeretjük egymást.

Victor Hugo

Most örülök:)

Valaki írta, hogy a reinkarnáció létezik, de nem úgy, ahogy elképzeljük, de a kérdést nyitva hagyta. Lehet, hogy ő nem erre gondolt, de nekem nagyon tetszik ez a verzió- momentán. Ha nem is fogadom el, erősen megfontolom. Én még keresem az "igazságot" s úgy gondolom, hogy nem mások fogják megmutatni, de azért nyitva tartom a szemem és a fülem, így az úton találok ismerős, vagy hozzám közel álló gondolatokat, amik megerősítenek.

A nemrég elhunyt hozzátartozóimnál figyeltem meg a következőt. Édesapám a nyáron a melegben sokat mondogatta, hogy de jó lesz neki odaát a hűvösben, amíg mi itt szenvedünk. Amikor tették be a mentőbe azt kérdezte: Ez már a vég? Kb 1 óra múlva meghalt. Párom nagyapja betegágyán alig bírt beszélni, de azt emlegette halál. 84 éves beteg mamám a halála előtti héten kezdett búcsúzkodni. Szóval azt hiszem sokan érezzük mikor fogunk elmenni. Bár sajnos apum szinte kívánta a halálát. :(

Oliva, te gyászoltál már közei hozzátartozót? Vagy miért van benned ez a félsz?

Húgom is ezzel érvelt pont mint te.Azt mondta,hogy mire ott lesz az ideje,lehet,hogy úgyis elegem lesz már az egészből,vagy legalább felkészülök rá.Meg hogy már addigra túl sok szerettünk elmegy,mi miért akarnánk maradni?Most még elképzelhetetlen számomra,hogy egyszer ennyire "optimistán" gondolkozzak,de ki tudja.

Hát kitartást kívánok neked is,mint sorstársamnak,és próbáljunk meg ÉLNI!!!

Én is pánikolok a halál miatt. Folyton azt számolgatom, vajon még mennyit élhetek és eléggé elkeserítő számok jönnek ki. Na de ebbe ne menjünk bele, igazából nem is ezt akartam mondani.

A nagymamám idén lesz 83 éves és nagyon várja már a halált. Folyton azon kesereg, hogy miért kell még élnie, hogy nem tud már meghalni. Szerencsére semmi komoly betegsége nincs, szépen el tudja látni magát, a mai napig egyedül él és nem fogad el semmiféle segítséget, mégis elege van az életből.

Ebből csak azt szeretném kihozni, vagyis arra következtetek, hogy ahogy az ember egyre idősebb lesz, talán beleun, belefásul az életbe és ha eljön a pillanat, inkább örül, hogy itt kell hagynia ezt az életet.

Valószínűleg igaza van az előttem szólóknak: élvezzünk ki minden pillanatot és ne gondoljunk arra, hogy holnap vagy holnapután mi lesz.

Mindenki csak egy porszem, de így kerek a világ. A saját életed biztosan sokat ér a szeretteidnek, no és magadnak is. Minden reggel ébredj úgy, hogy egy új csodás nap áll előtted, és ne is gondolj arra, hogy egyszer vége lesz. Hallottam egy mondást: Van-e élet a halál előtt? ??? Aztán ki tudja, lehet valami szuper dolog vár ránk, vagy visszajövünk ide.

Fel a fejjel, és csak semmi pánik!!!!

Nagyon tetszik amit írtál.

Tavaly halt meg édesapám.... Hogy mi van vele? Nem tudom. Azt tudom nekünk mennyire rossz nélküle.