Élet 300 kg felett (beszélgetés)

Jézusom.

Ha 40 nem is, de 25 biztos.

Régen, aki szegény volt és alig volt mit ennie, az volt sovány. S aki gazdag, bővelkedett az élelemben is, az volt kövér. Ezért van az, hogy pl. a németalföldi festők képein a szépségideálok mind dús idomú nők.

Napjainkban a nagyüzemi termelés és a junk food miatt fordítva van.

Aki szegény, az kövér, mert egészségtelenül táplálkozik. A mélyszegénységben élők többsége csak (fehér) kenyeret, burgonyát, zsírt, lisztet használ az ételei elkészítéséhez. Rövid idő alatt visznek be sok, kalóriadús ételt, mert akkor tutira jóllaknak. Azt már nem veszi el tőlük senki.

A proliknak (most minden rosszindulat nélkül) az a luxus, ha "menő" dolgokhoz (pl. mekis kaja, chips, üdítők) hozzáférnek ők is. A körúti büfékben az utolsó ötszázasukon is vesznek pizzaszeletet, giroszt, hamburgert...

A minimum középosztálybeli emberek igényesebbek a megjelenésükre, az életmódjukra. Lehet, hogy pl. egy alsó középosztálybelinek nem telik márkás ruhákra, bőrcipőre, stb., de mégis törekszik stílusos, ízléses öltözködésre. És ugyanígy odafigyel a táplálkozására, lehet, hogy nem engedheti meg magának a legjobb minőséget, de mégis tud olyat választani, ami nem a junk food kategória. (Persze Mo.-n drága pl. a mekis kaja, napi szinten meg végképp, de egy igényesebb embernek nem az ilyen étkezés a "csúcs".) Étrendje változatos: lehet, hogy van benne néha egészségtelen kaja is, de van sok zöldség, gyümölcs, a főtt étel (ebéd) sem mindig rántott hús krumplival, hanem van pl. leves, főzelék is benne. A mozgás, a sport is része az életének.

Már az is rendszeres mozgás, ha valaki fél órát sétál délután a kutyájával, esetleg kocog. Ha néhány megállónyit legyalogol.

Azon a szinten, ahol a 200+ kilós emberek vannak, az már nem (csak) a rossz szociális helyzetből és a kulturális hiányosságokból ered. Hanem a drogfüggőséggel, az alkoholizmussal egyenértékű abúzus. :(

Még nem , de jó úton haladunk afelé.

Ahogy utazom a munkába és haza, egyre több 100 kilón felüli fiatalt látok, akik egy megállóra is képesek leülni, lifttel menni a mozgólépcső helyett. Katasztrófa. Lihegnek, zihálnak. Persze akad idősebbek között is jócskán erősen elhízott egyén.

Nem gondolnám, hogy pénz függő, inkább igénytelen táplálkozás, meg isten tudja milyen adalékok vannak az ételeinkben. Tudvalévő, hogy a nagyüzemi állattartásnál hormonokat használnak , hogy minél előbb eladható legyen az állat, ezt mi, mind megesszük, és igaz, azok vagyunk, amit megeszünk. És ott vannak a genetikai módosítású növények, ki tudja mit okoznak azok is?

Hamburgeres tuti nincs az egész belvárosban. Az újvárosi részben sem láttam még.

Kisbolt sincs, a legközelebbi nagyobb bolt vagy működik éppen vagy nem, a gyakori váltások miatt kiismerhetetlen a választék.

Van még egy melegételes gyorsbüfé a sarkon túl, de az azt hiszem, elég korán bezár - én az erős ételszag miatt még nem voltam bent, egyébként is sült kolbász, pörkölt, bableves, pacal stílus.

Ez is érdekes előadás:

[link]

Ez tényleg gáz😕

Semmi nincs? Kisbolt, hamburgeres, bármi?

Nálunk a játszótér és spirtpályák mellett söröző-kajálda van. Nekem nincs bajom vele, sőt.

Nyáron a fagyoval sem, normál életmód mellett bőveb belefér.

Ha meg drágák a sütik úgyse vesznek mindennap.

Ez egy város központjában levő játszótér. A cukrászda épülete volt régebben a buszvégállomás.

Gondolom, hazafelé itt állnak meg a családok, mert közel s távol nem tudok másik játszótérről.

Nyaranta jó nagy a fagyiválaszték, de sör is, üdítők és kávék is kaphatóak. A sütik elég drágák, de sok fagyi és jégkása fogy. A szülők az árnyékos teraszon ücsörögve figyelhetik a gyerekeket.

Az ovibeli uzsonna és az otthoni vacsora között hadd legyen szokássá az édesség...

Cukrászdában nem szokott☺

Régen se értettem miért nem lehet a játszótérre kaját vinni, ha már muszáj enni?

Egyébként időnként én is vettem csokit a gyerekeknek a játszóra, amit meg tudott úgy enni, hogy a csoki nem lett nagyon koszos. Egyikük se elhízott szerencsére.

Kissé pufi anyuka megy előttem a járdán, kissé pufi gyerekével. Nyáron.

Anyuka gondosan megkérdezi a fiát, nem szomjas-e. A kisfiú mondja, igen, szomjas. Anyuka:

- Mindjárt veszünk akkor kólát!

A városi új játszótér mellett cukrászda van. Rendes étel még véletlenül sincs, még egy árva korpás zsömle sem.

A Frey dossziét nézem az elhízásról.

130 kilós 13 éves anyja szerint a média a hibás, a számítógép, a multik, de ő kicsit sem...

Ezért nem nézek tévét☺

A neten minden fent van, letöltőm, megnézem, amikor kedvem és időm van.

Nemrég ért véget a Fem3 csatornán (véletlen kapcsolatam oda) A 270 kilós anyuka. Hát, az a nő sem volt semmi!

Neki nem dr. Now volt az orvosa, hanem egy másik. Az hetente járt hozzá mérni (!), az ágyba beszereltek egy digitális mérleget. Egy faliújságra írták fel, hogy hétről hétre mennyit változott. Ha dugi üdítője volt, vagy titokban nassolt, hamar lebukott.

Szóval ilyesfajta (kiegészítő) segítségre gondoltam volna dr. Now páciensei esetén (pl. egy ápoló kijárt volna hozzájuk, hetente mérni, ellenőrizni, tornáztatni, megbeszélni dolgokat). Viszont sajnos a többieknek is igaza van: ez a nő is rimánkodott, hogy műtsék meg, aztán, ha csak a családtagjai voltak vele, őrjöngött, hogy adjanak neki kaját... :P

És olyan undorító cuccokat evett, olyan mennyiségben - bakker, ez nekem lenne jó fogyókúra, hosszú időre elmenne az étvágyam!