Elegem van a magányból (beszélgetés)

Én nem tudom hogy működnek ma a dolgok, de én lassan 20-as éveim közepén járva még sose kellettem úgy igazából senkinek, persze voltak akik tetszettek nekem, de hozzám még csak flört szempontjából se közeledett senki, soha egy randira nem hívtak el... (egyszer megkérdeztem egy ismerősöm hogy ez miért lehet, és azt mondta hogy félelmetes vagyok... ezt azóta sem értem XD)

Biztosan bennem van a hiba, de reménykedek hogy majd talán egyszer megtalálom azt akire szükségem van, de inkább maradjak egyedül függetlenül életem végéig, mint egy problémás, fájdalmas párkapcsolatban egy napot is!

Ez ma jött velem szembe egy közösségi portálon:

[link]

Nemtommmm :) Csak mondom, miket szoktam hallani az egyébként tökéletes, ámde méltánytalanul elhanyagolt nőktől ;)

Az örök rejtély marad a számomra, ha ilyen lesújtó véleménnyel vannak a férfiakról, miért kepesztenek oly elszántan, hogy bezsákoljanak egyet?

;)

azt érzem durvának, h aki 40-ig nem volt olyan szerencsés, hogy megtalálta volna magának a megfelelő párt, az már írja le magát.

a gyerekvállalás más, mert ahhoz megfelelő fizikai, egészségi állapot kell, de ugye nem csak szülni lehet.

a fórumindító viszont párt keres, nem a gyerek volt a baja.

a mi kettonk velemenye nem kulonbozik annyira, mint hiszed. csak te ugy forditottad le, amit irtam, hogy aki 40 eves koraig nem talalt tarsat, nem vallalt gyereket, az selejt, es ne is tegye, meg ugysem sikerulhet neki

de en nem ezt irtam. aki 40 alatt nem tudott megszeretni, elfogadni senkit, nem tudott kialakitani egy jol mukodo kapcsolatot, annak 40 felett is sokkal nehezebb, foleg ha csaladot, gyereket akarna. nekem furcsa, milyen sok 40 feletti no es ferfi egyedulallo, gyermektelen, de mikor meselnek a multjukrol, a hozzzaallasukrol, utana mar nem szoktam csodalkozni, hogy egyedul vannak

ne legyunk alszentek, azert lajtuk, hogy nem minden anya jo anya peldaul, nem mindenkinek valo gyerek, mint ahogy kapcsolat, hazassag sem, kulonben nem lenne ennyi felrelepes, bantalmazas, szenvedes. sok ferfirol, norol gondolom azt, meg ha gonoszsag is, hogy nem kellene csaladot, kapcsolatot eroltetnie, mert csak tonkreteszi a korulotte eloket

vagy nem találsz így sem :P

el kell fogadni, h van olyan, aki nem talál.

soha semmire sincs garancia. senki nem ígérte, hogy megtalálod az igazit.

ezert irtam, hogy gyanitom, nem arrol volt szo, hogy 39 eves koraig nem talalt senkit, es akkor nem arra volt ellenpelda, amit en irtam

de azzal sem ertek egyet, hogy csak szerencse kerdese, hogy talalsz-e part. akkor csak szerencse kerdese, ha nem teszel erte semmit. ha munka utan hazamesz, ulsz negy fal kozott es sohajtozol, mert akkor nagy szerencse kell, hogy valamikor valaki megis rad talaljon. ha megadod az eselyt, ismerkedsz, emberek koze jarsz, ha talalkozol valakivel, aki szimpatikus, idot adsz, alkalmat, hogy megismerjetek egymast, akkor talalsz part. mert nem minden kapcsolat szerelem elso latasra :D

ki mondta, h az ember nem ismerkedik, próbálkozik? azt írtam, h ez az ismerősöm az itteni mércék szerint nem tudott felmutatni "semmit", hiszen mondjuk nem élt 10 évig együtt valakivel. próbálkozott persze, csak ezek vagy nem jöttek össze, vagy nagyon rövidek voltak.

mindenki próbálkozik, valamilyen szinten, a többi csak a mázli.

elvárások? persze, hogy vannak elvárások, ez a normális, hogy legyenek.

ez nem sertegetes. ha valaki elzartan el a kulvilagtol, vagy komoly, hosszantarto betegsege van, ertheto, ha nem ismerkedik, nem talal parra

mas esetben, ha 20 evig nem talal senkit, akkor nem mindenki massal van a problema, hanem feltehetoen vele. lehet depresszios, magaba fordulo, negy fal kozott elo, nehezen talalja meg az emberekkel a kozos hangot, irrealis elvarasai vannak a szoke herceggel vagy hercegnovel, barmi. de nem jelenti azt, hogy normalis, ha valaki vegig maganyos a huszas, harmincas evei alatt, es egy kapcsolatot sem tudott kialakitani. a legjobb dolgok koze tartozik az eletben a szerelem, a szeretet, a szex, ha valaki 20 evet elfecserel ezek nelkul, az sajnalatos

ismerek en is olyat, akinek annyira irrealis elvarasai voltak a ferfiakkal szemben, nem csoda, hogy nem talalt senkit, az eselyt se adta ismerkedesre, rogton pontokba szedte, miert nem alkalmas neki az a ferfi

nézd, tőlem sértegetheted az embereket, de ez nem rám vet rossz fényt :)

soha nem tudhatod, milyen a másik ember élete, mi és hogyan történik vele.

hat ha szerinted begyoposodott nezet, hogy az ember ne 40 eves korban kezdjen el keresgelni part, ne akkor jusson el fejlodesben oda, hogy csaladot alapitson, akkor vallalom :D

ha a baratnod 39 evesen jutott csak el egy kapcsolatig, akkor milyen eletet elt? valoszinuleg az elet megelese helyett idiotakat olvasgatott akarhol vagy a kormeit reszelgette sirva, hogy senkit nem talal ;) de biztos igazad van, es halal tartamas, izgalmas evei voltak huszon- es harmincevesen

de gyanitom, inkabb arrol volt szo, hogy addig nem talalt olyat, aki vele is komolyan, hosszutavra tervezett volna

elég begyöpösödött nézeteket vallasz.

a történet, amit írtam, igaz. de az is igaz, hogy a lány nem idiótákat olvasott a hoxán, hanem élte az életét :)

jómagam nem keresek párt. de a fórumindítónak üzenem, h ne hallgasson a hülyékre, legyen nyitott és laza.

Sajnos ezt sugárod is magadból, és ettől mindenki elmenekül. Keresd meg az okát, kérj segítséget, pszichológustól, kineziológustól, bármilyen szakembertől, akiben hinni tudsz.

Könnyű mondani, hogy hogy kellene viselkedned, de egyedül nem fogod megoldani, amíg futnak benned azok a programok, ami miatt így érzel.

lehet, hogy annak volt igaza, aki irta, hogy magadra vetted

nem azt irtam, hogy 40 felett mar nem talalhat maganak valaki part, miert ne talalhatna akar 80 felett is?

arrol irtam, hogy akinek 40 alatt nem volt soha egy normalis kapcsolata, az nem veletlen, es nem biztos, hogy 40 felett eroltetni kene a csaladozast. attol meg talalhat valakit

amit irtal a 39 eves baratnodrol, ne haragudj, de nem hiszem el, hogy a csaj szazas, ha 39 eves koraig nem volt egy kapcsolata se. es tartom magam ahhoz, nem 40 evesen kell belevagni a csaladalapitasba