Éjszakai légzéskimaradás

Szóltunk a védőnőnek, aki a gyerekorvosnak, aki azt üzente, vigyük be a kórházba. Három napot voltunk intenzíven. Egyetlen kis légzésfigyelő volt a Picim lábán (ami hol fönt volt, hol nem) és mivel ez a szerkezet nem jelzett bajt, annyival letudták, hogy anyuka csak beképzeli és túleteti a babát.

Háziorvost váltottunk, mivel ígéretével ellentétbe rá se nézett a gyerekre a bent tartózkodás alatt.

Teltek a hetek, a gyerkőc folyamatosan bukott, naponta órákat üvöltött fájdalmasan, ami már sokszor úgy elfajult, hogy örültünk ha egy-két órán át csönd volt. Éjszaka minimum 10 ébredés, és jópár légzéskimaradás volt.

Minden alkalommal jeleztük a háziorvosnak, de mindig az volt a válasz, hogy fáj a hasa, jön a foga, túletetem.

Sajnos hibáztam, mikor mindezt elhittem, de első baba, tapasztalatlan voltam/vagyok.

8 hónapos korában sikerült kiharcolnom egy fülészeti beutalót, mert akkor még a mandulájára gyanakodtam. Akkor épp arc, fül, és torok gyulladása volt a Kicsimnek. Fülész véleménye, nagy a mandula, meg kell műteni.

Vártunk és gondolkodtunk, féltem a műtéttől, az altatástól. Szerencsére nem tudtam belenyugodni, véleményem szerint a fülész se vizsgálta ki rendesen, így továbbra is a háziorvost bombáztam más beutalókért.

Továbbra is küzdöttünk az éjszakákkal, volt hogy 20 perceket aludt, én pedig ültem az ágy mellett és néztem, vesz e levegőt. Van légzésfigyelőnk, de nem tudjuk megoldani a különalvást. A kiságy a mi ágyunkhoz van rögzítve, leszedett egyik oldallal. Nem bírnám 20 percenként kivenni, ciciztetni, visszatenni. Így legalább pár órácskát tudunk aludni.

Egy éves volt a Picúr, mikor sikerült szereznem beutalót a kórházba, megfigyelésre. Direkt utána jártam, hogy nem az lesz-e, mint 3 hetesen. Azt a választ kaptam, hogy egy szobában leszünk, és folyamatosan monitorozzák majd. (Anno engem elküldtek éjszaka és az üvöltő gyerekre rávágták az ajtót). A kórházban derült ki, ismét ez várna ránk, ismét intenzív, ugyanazzal a kis szerkezettel, amivel múltkor se sikerült célt érni, így nem vállaltuk.

Ekkor hallottam Pesten az alváslaborról. Mentem is az orvoshoz beutalóért, de persze ezt sem adta meg, ő oda nem utalhat be címszóval, kérjek a fülészeten. Irány a fülészet. Ott közölték, hogy milyen felelőtlen vagyok, ezt a gyereket azonnal meg kell műteni, ki kell venni a manduláját. Ismét nem vállaltam, addig nem, amíg alapos vizsgálat után kiderül, hogy más nem lehet a háttérben.

Aláírtam egy műtétet megtagadó papírt, és mentem vissza a háziorvoshoz, kevésbé kedvesen. Sikerült megszerezni a beutalót, addig el se jöttem volna, amíg meg nem adja. Sajnos útiköltséges papírt nem kaptunk, állítólag ő nem adhat, de nem érdekelt, megoldottuk az anyagi részt, és feljutottunk.

Ott, ismerős által, megvizsgálta a SOTE-n az ország egyik legnevesebb fülésze, aki azt mondta, nem indokolja a mandula mérete a műtétet, se a légzéskimaradásokat. Vett kenetet, aminek az eredménye a torokban több dolog is kitenyészett és savas a nyálkahártya.

Eljutottunk az alváslaborba is, megtörtént a vizsgálat. Eredmény, 5 légzéskimaradás (végre senki nem állíthatta hogy beképzelem) és az ott mértek szerint reflux vagy mandula probléma. Mivel a mandulát a doktor úr már kizárta, és ő is a refluxot mondta a kenet alapján, így már biztos lett.

Végül összeállt a kép (persze utólag már könnyen):

Nem volt hasfájós a gyerek, nem felhúzta a lábát sírásnál, hanem hátrafeszült.

Naponta többször, ételtől függetlenül félrenyelt.

Sűrű légúti gyulladás.

Éjszakai légzéskimaradás.

Az éjszakai kelések.

A sok fájdalmas sírás (ami mindig valami életkori sajátossággal lett magyarázva, de sosem szűnt.)

Mind-mind reflux miatt. 14 hónap kellett hozzá, hogy kiderüljön. Majdnem megműtötték fölöslegesen.

Azóta orvost váltottunk, akitől végre megkaptuk a gasztroenterólogia beutalót. Most várunk 2 és fél hónapot, akkorra sikerült időpontot kapni, de remélem most már vége lesz ennek a rémálomnak.

Csak azért írtam le mindezt, mert ha én anno olvastam volna egy ilyet, talán nem várok ennyit, nem hittem volna még ennyire se a nyugtatásoknak, és már rég túl lennénk az egészen.