Együtt élni az anyóssal (beszélgetés)

Szia, nem, nem miattam van :) mióta írtam a bejegyzést, azóta rengetegszer átbeszéltük, sikerült fényt deríteni mindenre.

Anyu miatt kell nem megjátszania magát, hanem megfelelni minden kis apróságnak, hogy ne legyenek viták.

DE mint kiderült a legfõbb ok az, hogy a párom családja nem volt soha olyan pénzes, nem tudom ez-e a legjobb kifejezés. Mi sem úszunk a pénzben, nem járunk Hawaii-ra de megvan mindenünk ami kell s mindig mindent megvehetek magamnak. A párom azt mondta, hogy õ az itteni fizuval nem tudja majd önerõbõl velem felújítani a lakást, plussz majd lesz gyerek is ha minden jól megy.

Kiszeretne menni külföldre, hogy majd legyen mibõl elindulni s tudjon letenni valami jelentõsebbet az asztalra. Eddig csak a háztartáshoz vásároltunk, ez meg semmit nem jelent a való életben.

bevallom, igaza van, egyre rosszabbak a fizetések itt is, most is csökkentették, az adókat meg emelik mindegyre.

Szóval sikerült kideríteni, hogy nem is az együttéléssel van a baj, hanem azzal, hogy nem tartja magát "idevalónak" mert nincs annyi pénze s nem akar más hátán élni. Ez normális, csak hát a külföldi pénzszerzésen kívül nincs más lehetõségünk, mert nincs ahol lakni stb. De ez hosszú lenne megint.

Szia!

Miért nem lehet önmaga?Ki előtt kell megjátszania magát?Talán előtted is?Ezt a nem tud önmaga lenni dolgot kellene szerintem részletesebben átbeszélnetek!Mert amíg ezt nem tudod pontosan, nem fogod megérteni mit érez!

Szerintem beszéljétek meg, hogy mondjuk valameddig bírja még ki a párod!Aztán költözzetek el ha megtehetitek!A lényeg hogy a szülőktől minimum olyan messzire azért el kell menni, hogy "papucsban már ne tudjon/tudjanak átmenni"!!!!!:D

sziasztok, röviden felvázolom az esetemet, mert tanácsokra lenne szükségem...

A párom (22 éves; én 20 vagyok) 2 éve költözött hozzánk. (kertes ház, nagy udvar, tetõtér stb). Mi az emeleten lakunk, egy hálószoba és egy saját fürdõ áll rendelkezésünkre, a konyha az közös anyuékkal. Mindketten egyetemisták vagyunk, a párom dolgozik is. Anyuék nem vesznek el tõle pénzt rezsire, kajára stb. Mi amikor csak tudunk vásárolunk a házhoz.

A párom mégsem érzi tökéletesen jól magát, azt mondja nem boldog, mert nem lehet önmaga. :s

Máshol lakni nem tudunk, mert anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. Anyukája No-ban lakik, az apjával nem tartja a kapcsolatot (alkohol s egyéb problémák miatt). A nagymamája itt lakik a városban, egyedül egy 3 szobás lakásban, de ha oda megyünk, akkor én nem kapnék semmilyen támogatást itthonról a harag miatt. Örökségül meg a párom nagybátyja kapná a lakást.

Egyetlen megoldás az lenne, ha az én mamám lakásába költöznénk, õ itt lakik velünk egy udvaron, külön házban. A párom azt mondja, hogy ha a mienk lenne, akkor sem lenne 100%-ban jó, mert ott is zavarnának, beleszólnának az életünkbe s nem tud önmaga lenni. Megunta az alkalmazkodást stb. Én nekem itt lenne a legtökéletesebb, gyereke nevelni is itt lenne könnyebb, mint máshol. itt a szüleim segítenek mindenben, támogatnak anyagilag is. Nem tudom, hogy lenne jó. nem akarok elmenni innen, a párom meg azt mondja, hogy idegileg nem bírja sokszor, hogy mindig úgy kell viselkedjen, hogy az tetszedjen mindenkinek.

nagyon nagyon szomorú vagyok, nem tudom, hogy mihez kezdjek.

Akinek van valami tapasztalata, ötlete, az írjon, sokat segítene.

Sőt!!!

mustár..........

Ebben az esetben váltsál taktikát, telepedj ki a konyhába, mikor főz és próbálad előre mondani, hogy Te hogyan szoktad azt az ételt csinálni. Ha úgy készíted mint Ő, akkor meg fog pukkadni és lehet, hogy most másképpen csinálja. Elöbb utóbb egy ilyen "újjítása" nem fog néki bejönni, mert saját magának sem fog ízleni, mert más ízeket vár.

Amennyiben meg Ő is úgy csinálja, mint ahogy Te mondod, akkor meg a jelenléted fogja idegesíteni és elöbb utóbb felajánljam hogy felvátva főzzetek.

A takarítás időpontjára meg egyszerüen kérdezdd meg, hogy zavarja-e, ha most elmennél egy kicsit olvasni, bár látod, hogy törölgetni, meg pórszívózni is kellene, de nem akarsz most hangoskodni a porszívóval, rá való tekintettel. Majd utánna megcsinálod. Ravaszkodj egy kicsit, biztos van amit szeret nézni a TV-be, olyankor kérdezd meg elötte 10 percel, hogy olvassál, vagy porszívózzál, mert nem szeretnéd az élvezetekbe zavarni. Stb, a szituációkból induljál ki. Vagy éppen szándékossan elötte 5 percell kezd el porszívozni alapossan.

Magadnak kell leleményesnek lenni úgy látom, mert ebben Petike nem lesz partner.

Nálunk a szomszédban lakik anyós, de ez is épp elég. Néha kicsit zavaró hogy örökké felnőtt felügyelete alatt állunk, pedig már házasok vagyunk és gyerekünk is van. De nemrég rájöttem hogy van anyósomnál idegesítőbb személy is, méghozzá apósom. Egyre többször átjön csak úgy céltalanul, leül és nézi hogy ebédelünk vagy vacsorázunk. Nem veszi észre ha zavar. Multkor hozzá se szóltunk mert épp karácsonyfát díszítettünk, de akkor is ott állt az ajtóban percekig és nem esett le neki hogy most nem akarunk vele beszélgetni.

Anyós meg olyan hogy ha levágnák a karját, ő akkor is ezerrel takarítana, mosogatna. Ha együtt laknánk biztos zavarná hogy én nem vagyok olyan rendmániás.

Anyósnak két fia van.Petike a kisebb,ők régóta együtt élnek,mondhatni kissé összenőttek.Sokat beszéltünk már erről Petivel.Ő azt mondja,hagyjuk meg az anyukájának ezeket a feladatokat(mint mosás,főzés,takarítás),mert az anyós számára ez az ÉLET ÉRTELME:hogy kinyalja a kisfia seggét...bocsánat.Petit nem bántja az,hogy nem én főzök rá.

Azért köszönöm a tanácsokat.Megfontolom,esetleg kipróbálom,bár nagyon félek:(

Csak akkor vagy idegen, ha annak akarod magadat érezni. Ne tegyed.

Kérjed meg a barátodat, hogy mikor főzöl, TÜNTETŐEN keresse az Anyukáján, hogy azt szeretne most enni, amit Te főztél.

Az sem baj, ha már reggel Ő jegyzi meg az Anyukájának, hogy na ma megkostolom a Barátnőm főztjét, hátha nem tesz bele elég ciánt és túlélem. Vagy bármi szöveggel "csináljon" Neked helyet a konyhába.

Anyuka aznapra akár kimenőt is kaphat, mondván ráfér egy kis lazítás, a mindennapos hajtás mellett. Szerencsére mostmár "ketten" vagytok a főzésre is, be is lehetne osztani.

Azt meg Néked mondom, "avasd be" nagy csendesen, hogy Te így tudod, hogy ezt így kell elkészíteni, "Anyuka" is így csinálja. Nem baj, ha szakmailag egyetértesz vele, ha elmegy hazulról, úgyis úgy csinálod ahogy Te szeretnéd. "Pedig úgy csináltad, ahogy tanácsolta".

Bele lehet vonni az Apóst is, hogy vigye valahova az "Öreglányt" szorikázni, nézzenek meg valamit.

Egyben bíztos lehetsz, hogy a 3 órás elfoglaltságát max 2 óra alatt elintézi és már

otthon is lesz, hogy nézze, mit alkotsz.

Sok síkert kívánok. Légyszíves ne sorscsapásnak tekintsd, hogy ott kell élnetek, de megérthetné az Anyós, hogy neki is könnyebb, mert a munkára ketten vagytok. Az együtt dolgozás se rossz, főleg ha közben beszélgettek.

Igazából nagyon reméltem,hogy valaki reagál az írásomra.Örülök,hogy ez teljesült:)

A helyzet nem olyan egyszerű.Beköltöztem egy lakásba,ahol én tulajdonképpen idegen vagyok,s mivel jó nevelést kaptam,azt csinálom,amit mondanak.Persze megbeszéljük,ki mikor,mit csinál,csak lehet,hogy én pl.szombat délelőtt olvasni akarok,és az Anyós kezembe nyomja a porszívót.Mit tehetnék?Megcsinálom.Végülis egy idegen helyen vagyok,nem mondhatom,hogy nem.

A főzés az nagyon zavar,és tudom,hogy ez sokáig nem mehet tovább.De akárhogy is akarom,nincs helyem a konyhában.Egyszer csináltam krumplipürét, az is eltűnt,mert hogy azt már "Petike"(a barátom),nem eszi meg.Miért ne enné?Csak az Anyósom egész egyszerűen nem tud túllépni azon,a kicsi fia valaki más főztjét is megeszi.Így evidens,hogy én oda be nem jutok.Engem pedig borzasztóan zavar,hogy nem főzhetek a barátomnak.Dehát mit tegyek?Matt helyzet.

Hozzáteszem,hogy mindemellett jól megvagyok az anyóssal.Peti azt mondta,hogy soha senkit nem kedvelt még ennyire.

Mindegy,reménykedem,hogy hamarosan külön lakásba költözünk.

(Após külföldön van)

Mégis kivételt teszek, mert az utolsó hozzászolók hangnemében mást érzek.

Egyetértek a 103. "dencsikné" kommentjével. Biztos vagyok benne, hogy nálatok gondok lesznek, mert amit csiinálsz azt azért csinálod, mert az Anyós mondja. Úgy éled meg, mintha erre kényszerítene téged és elöbb-utóbb kiborulsz a "parancsolgatás" miatt.

Kérlek szépen, beszéljetek róla, osszátok be közösen, hogy ki mikor mit csináljon, hogy több szabadidőtök legyen a családotokra külön kölön és a nagycsaládra együtt is. Nem fogják leharapni a fejedet, az Anyósod szerintem csak azért mondja, hogy mit csinálj, mert szinte kérdően nézel rá, hogy most aztán hogyan tovább. Persze nem jó, ha az egyitek a krumolit hámozza, a másitok meg éppen fel akarja mosni a konyhát, hát ezért kell megbeszélni.

Főzés, igenis menj, nézzed, hpgy hogyan, milyen izekkel főz anyosod, hosz ahogy hoszotek az imádot férfihoz a hadán keresztül vezet az úz. Ő meg mit szokott meg, az Anyukája főztét. persze szóljál bel, hogy ezt Te, vagy Ti odahaza, másképpen csináltátok, beszéljétek meg, hogy nem kellene -e megpróbálni, a pici változtatást. A mai reformkajákat az idősebbek nem ismerik annyira, így bátra kezdeménnyez.

Persze, peckhed van, ha az Aposód olyan mint én, hogy csak a régi megszokott ízeket keresi és minden újat "szóvátesz". Itt is van megoldás, bizonyos ételeket kétféle ízesítésbe készítetek el és úgy tálalva fel, hogy így "sütöttétek" ki közösen, hogy lehessen választani, hogy ezután milyen ízesítésbe készüljön.

Mig együtt laktok, két konyhát ne vezessetek, csak akkor, ha teljesen elkülönülni tudtok. Nemcsak a hálószobából, a konyhából sem jó a "közös" ebben a formában.

Beszélgesetek egymással.

Hangsúlyozom, csak az első beírással foglalkozom, a többit átlépem, mint számomra értelmetlen mellékest. Mivel a kiemelt Fórumtémák között jött elő, nem kerestem, de végigolvastam, az egészet.

Előre bocsájtom, még életemben nem voltam Anyós, de a Páromból lett úgye az a személy, akit itt szapulsz. Nekem bemutatni nem kell, mert vele éltem le az életemet.

Mi sem önálló lakásban kezdtünk, együtt éltünk az Anyámmal, aki a Páromnak úgye Anyós volt. Mindent megtudtak beszélni, mert akartak egymáshoz alkalmazkodni. Képzeld Anyucinak szólította. Páromnak balesetben elhunyt az Édesanyja, így félárván nevelkedett és végre volt egy felnött Nő, akivel a problémáit megtudta beszélni.

Soha nem volt hangos haragig menő szóváltás közöttük, de tudod ehhez is két ember kell, nem elég, ha csak az egyik szeretne békességet.

Mivel Te kerültél a házhoz, persze egy kicsit az itteni körülmények mások, mint amit eddigi életed során megszoktál, de a Párod, /azaz a fiúnk/ ezeket a körülményeket szokta meg. Tudomásul vesszük, hogy imádja a családját és önálló életet szeretnétek élni, de azt kérjük, hogy Ti is vegyétek tudomásul, hogy márcsak a korunkból, megszokásból vitt, eddigi életvitelünket élhessük.

Természetesnek veszed, hogy ha bármelyikünk foglalkozik a gyerekekkel, az rendben van. Beleszólásnak tekinted, hogy az Anyósod beágyaz, összeszedi a szanaszét heverő szennyest és kimossa. Neki meg az a "furcsa", hogy ennyire "rendetlen" helyen, hogyan tudtok nyugodtan élni, hogyhogy nem zavar Téged, meg az Ő fiát az ilyen körülmény. Tudomásul veszi, hogy a 3 gyerek mellett nincs mindenre úgy időd, de azért azt is látja, hogy "igényed" sincs rá, hogy körülötted rend legyen. Őt a belső igényessége a rendrakásra készteti, ezért nem vár hálát, de azt sem várja, hogy szándékosan legyen minden össze vissza dobálva.

Mikor bejöttök hozzánk és ha egyáltalán látni akarad a különbséget, akkor érzékelheted. Szóváteszi, hát persze, mert ha jönnek hozzátok vendégségbe, akkor bezzeg össze tudtok rakodni, rend, tisztaság uralkodik, gondolja azért, hogy ne legyen másoknak rossz véleménye rólatok. Miért nem vagytok akkor magatokkal szembe is minden nap igényessebbek, ezt nem érti.

Innen ered minden bajnak forrása. Légyszíves gondold át amit leírtam és felkészülve egy beszélgetésre, üljünk össze és beszéljük meg négyesbe a próblémáinkat.

Most elárulom, hogy természetesen nem vagyok az Apósod, a Párom nem az Anyósod, csak egy kicsit a saját életünket rávetitettem a próblémátokra. Elnézést kérek érte, de javallom, gondold át Pároddal, hogy mi az amibe nektek kellene változni, alkalmazkodni és mi az, ami a Nagyszülöktől elvárható. Főleg beszéljetek róla közösen.

Szó sem lehet róla!!!!

Jó nem sülhet ki belőle, az biztos!!!

4 évig élte az anyósomék házában. Közben 2 fiam is született, és építkezdtünk . csak hát mint petrocselli :)

Azt mondják két dudás egy csárdában...

Ráadásul mind a ketten skorpók.

Próbáltunk élni egymás mellett. Inkább feszültség volt kettőnk között. veszekedés egyéb hajcihő nem.

lehetett volna azért rosszabb is. Viszont isteni nagymama volt. Már nem él szegény.