Egyszerűbb gyermekkor (beszélgetés)

Erről az egészről a Man c. videócska jut eszembe, hogy az ember megszületik, szép környezetben él, majd mindig többet, jobbat akar, még, még, aztán ez átvált pusztításba, tönkreteszi a természetes környezetét, mindenen átgázol, a tudomány, a sok fejlődés balul csap ki, és a végén ott ül a szemét tetején, és szétnéz, mit művelt. Valahogy így vagyunk mással is: voltak a mesék, aztán jött a gépezés, aztán kellett már az ovisnak is mobil, a tablet, a görcs tudja, mi, mert hú, de modernek, fejlettek és pénzesek, okosan vagyunk, aztán egész nap mást sem csinál, csak tévézik, kompizik, netezik, tabeltezik, nintendózik... majd jön pár okos pszichológus, és könyvet ír arról, hogyan szoktassuk le a gyereket minderről (amit magunk idéztünk elő), s hogyan zavarjuk ki a természetbe, hogyan vezessük rá, hogy vannak szebb, érdekesbb tevékenységek is a Need for speed-nél. Vagyis: hogyan szabaduljunk attól, amit fölépítettünk. Egy kicsit vicces, de igaz.

Másra is vonatkozik: az ember mindet megtett, hogy faluról városba menjen, hogy ne kútból húzza a vizet, hogy legyen áram, megfelelő berendezések birtokában, hogy ne kelljen csirkét vágni, és koppasztani stb., most fénykorát éli, hogyan jussunk vissza a tanyára. Ami alapvetően jó. A nagy fejlődéssel nemcsak jót, de sok-sok rosszat is előidéztünk magunknak. Szelektálni kell.

Igen, ez a lényeg, ennyit magunktól is tudunk:)

Apropó különórák, 3 gyerekem van és megfigyelhető, hogy bár mindenki máshogy viszonyul a különórákhoz, de a korral ez a hozzáállás megváltozik pozitív irányba. Én gyerekkorom óta sportolok, nem agonisztikus szinten csináltam gyerekként sem, de szerintem kell az a heti 2-3 valami, hogy meglegyen a sport szeretete. Ezért én ennyit erőltetek is (erőltettem), ez abból is jön, hogy ha csak 1 fajta sportot űz, akkor is van a piciknek heti 2 edzés, plusz a fiam a zenét a suliban tanulta, és sulin kívül volt a hittan (és komolyan, ezt unta a legjobban, a sportot is néha, de a hittant szívesen elbliccelte volna, csak a suliban kötelező de nem tartozik a suli idejébe).

Mindegy, kicsinek megvolt mindig ez a lóti-futi, és hiszti is időnként. Na, most, hogy már 11 éves, annyiban változott, hogy nem 2, hanem 4 edzése van, agonisztikus szinten sportol, tisztára hulla az edzés után, mégis, el nem mulasztana egyet sem! A suliba reggel elsőként akar odaérni, szeret iskolába járni. A hittanra is előbb akar odamenni, hogy előtte focizhassanak. Egyszóval nem hiszem, hogy ártott nála az, hogy én erőltettem, mert most már ő akarja ezeket. Amit nem bírok, hogy csúnyán beszél, de ezt a barátaitól is hallja.

A második gyerekemnél tök ugyanez, szeret balettre járni de nem szereti az odautat, az átöltözést, a többit. Ezért ő is szokott hisztizni, de remélem, nála is elmúlik. Nekem nem éri meg, hogy túlsúlyos, lusta gyerekeim legyenek majd felnőttkorukra, csak mert engedtem nekik, hogy ne kelljen különórára járni, mert ők szívesebben játszanak itthon. És vállalom, ha emiatt leterheltek, de a mai életvitel valahogy megkívánja.

A tv, pc, játékok, stb. ezt is korán kezdték, de most meg milyen jó, hogy a suliban, ahova a fiam jár, tabletből tanulnak és nem hülye hozzá, mert már ismeri a pc csínját-bínját, mert mi hagytuk, hogy hozzáférjen.

Persze, ismerek olyan értelmiségi házaspárt, akiknek otthon nincs tv-jük és a gyerek soha nem néz rajzfilmet, csak mesekönyvei vannak, ennek ellenére nem ismeri, kik a barbapapák, nem mondom, hogy ismernie kell (mondjuk van könyvben is), de könyörgöm, érdemes ennyire visszafogni, hogy az oviban meg a többi gyerek mind tudja és ismeri a rajzfilmeket, ő meg kívülállóként van ott? Oké, ha mindenki így tenne, tök jó lenne neki, mert mindenki csak mesekönyvről beszélne és nem rajzfilmekről...Így meg utál oviba járni.

Köszi szépen!:)

Igazából ilyesmire gondoltam, de ezek szerint ezek a dolgok nem annyira újak, hanem magától is rájön, aki a gyerekére figyel.

Én most olvasom.

Nekem tetszik, s nincs tele totális tiltással (bár még csak a felénél járok....).

Igazából kicsit amerikás (mint minden tanácsadó könyv mostanában), de használható. Tanácsokat ad, hogyan lehet a túl sok ingert csökkenteni.

Maradhat a tv, számítógép, játék. Nem javasolja, hogy menjünk vissza az őskorba. Igazából attól függ, hogy ki milyen mértékben akarja alkalmazni a benne írtakat.

Ameddig én jutottam, inkább csak ésszerű dolgok, amit akár magunktól is tudhatnánk, vagy mondjuk az én szüleim korában nem is volt probléma.

Ilyen pl: a rengeteg játék: ki kell választani 10-15 kedvencet, a többit pedig szelektálni: elajándékozandó (mert sosem szerette, már kinőte...) és csere-alap (ezeket eltesszük, s néha-néha cseréljük a kedvencek körét ezekre). Nem kell gyereknek 100 játék, mert akkor egyikkel sem fog játszani, nem lesznek kedvencei, s nem lesz kreatív. Vagy pl ha szereti a kutyás plüssét, akkor nem kell neki 10 másik kutyás izét venni, mert akkor már az eredeti nem tudja betölteni a kedvenc szerepét (hisz egy csomó hasonlója van) s az jön le neki, hogy a kapcsoaltok helyettesíthetők...

Másik példa már nagyobbaknak szól: amikor rengeteg extra programjuk/különórájuk van, amit csinál lelkesen, de amikor azt látjuk, hogy kezdi nyomasztani, akkor adjunk neki pár nap szabadságot, hogy feltöltődhessen, pihenhessen -mint mikor beteg, s csak vele foglalkozunk -...

Szóval eddig ilyenek voltak.

Bízom benne, hogy hamarosan tudom majd tovább olvasni....

Igen, én is ezt gondolom.

Nem hiszem, hogy érdemes lenne megtiltani mindent a gyereknek. Én inkább a korlátok felállítását favorizálom.

Írom előre: igen, már öreg vagyok, már felnőtt a gyerekem, és biztos elfelejtettem mindent:)))))

Én mindig az életkorának megfelelően osztottam a bizonyos játékokra szánt időt felsős koráig. Pl. napi 1 óra nintendó, napi 1 óra PS, napi 1 óra gépezés. És persze ez nem azt jelenti, hogy minden nap 1 órát nintendózott, majd 1 órát gépezet és 1 órát PS-zett, hanem adott napokon játszhtaott valamelyikkel. Felsős korban már nehezebben tudtam szabályozni, de valamennyire akkor is ment, sőt még később is. Sokáig csak 1 számítógépünk volt, így hárman osztoztunk rajat, tehát nem nyomhatta észnélkül a gépet.

Filmeket is nézett mindig, amihez épp kedve volt. Igen, voltak gondok, mert én azt gondoltam, hogy semmi baj a terminátorral, de az óvónéni szerint nem kellett volna megengednem, mert azzal szórakoztatta a többi gyereket, hogy elmesélte, hogyan mutatta meg a terminátor, hogy ő gép:))))

Tehát lehet mindent, de korlátozva.

Én nem is vettem sértésnek.:) Csak nekem ebből a leírásból nem az jött le, hogy arról szól a dolog, hogy dobjuk ki a tévét. Azért is érdekelne annak a véleménye, aki olvasta, mert nem nagyon tudom elképzelni, miről szólhat, érdemes -e megvenni vagy sem. Mert ha tényleg ilyenek vannak benne, hogy ne tévézzünk meg hasonlók, akkor számomra ez nem túl használható, mert biztos nem tudnám megvalósítani, meg nem is biztos, hogy akarnám, mert nem vagyok a szélsőséges megoldások híve.

Írt nekem valaki privit, aki olvasta, ő pl. olyanokat írt, hogy csökkenteni kell a gyerekek jelenlétében a túl erős ingereket, és akkor sokkal könnyebben kezelhetők lesznek. Pl. tegyük el a fölösleges játékokat, ne politizáljunk, ne nézzünk híradót a jelenlétükben, ne engedjük be túlzottan a felnőtt világot. Ne járassuk ötven különórára kicsi korában, stb.

Ezek a dolgok nekem teljesen elfogadhatók, szerintem nem túl drasztikusak, de ennyit nagyjából magamtól is tudok, tehát ha csak ennyi a lényeg, akkor nem biztos, hogy érdemes megvenni.

Persze, ha arra gondolok, hogy ne a gagyi szappanoperákat (ezeket betiltanám), vagy kamaszkorban ne a gagyiság Violettát nézze a lány, eddig oké.

De pl. nagyon sok mindennel úgy vagyok, hogy ezt csak akkor lehet megvalósítani, ha utána tudsz "garantálni" olyan közösséget a gyereknek, ahol tényleg senkinek sincs nintendója, senki sem használja a pc-t és nem néz mai trendi vígjátékokat, nem játszik playstationnel stb.

Máskülönben úgy fognak rá nézni, hogy úristen, nem ismer semmit, nem lehet róla ilyenekről beszélni, tehát nincs téma, mert a többi gyerek modern dolgokon nőtt fel (neadjisten, vacsi alatt még a tévé is be van kapcsolva, úristen), és mivel nem találnak témát, kiközösítik azt a gyereket, aki a régi ideálok szerint "normális".

A fiam olyan filmeket néz, amiket én is megnézek, sőt, szórakoztat, rendszerint a bugyuta amcsi instant vígjátékok, szóval nem érint központi problémákat de sokat lehet röhögni, vagy ismeretterjesztőket néz, vagy akciófilmet. Az akciófilm nem köt le, de van, amelyik igen, és együtt nézzük. Másik dolog, hogy nekem nem normális, hogy legyek fent fb-n, istagramon, twitteren, neki, nekik az. Hazajönnek a suliból, ahol egész nap együtt voltak és itthon folytatódik az iskolatársakkal a terefere, pc-n. A játékok, stb.

Tudom, hogy van köztük 2 gyerek az osztályból, akik nem ilyenek, na, azok cseszhetik is, már bocsánat. Tök jó megtapasztalni már kamasznak a kiközösítést vagy ennek szelídebb formáját, a "mindenki tojik rá"-t, és mindkettőnek kicsit idősebb anyukája van, aki nem hagyja őket sem internetezni, sem tévézni, tessék olvasni. Közben az olvasás persze, tök aláírom, hogy jót tesz, de én nem merném így kizárni a gyereket a modern dolgokból sem.

Ez a típusú nevelés addig oké, amíg nem kerül olyan helyre, ahol ő az egyetlen, aki ilyen. Ha körülötte a többi kis barátja is ilyen, akkor megvalósítható és nem fogja magát örökösen stresszelni emiatt.

Nem lehet letölteni a könyvet?

Én mostanság sok könyvet megtalálok neten és úgy olvasom.

A világhírű pszichológus-pedagógus szerző műve több országban valóságos mozgalmat indított el: szülőkét, akik nem hagyják, hogy korunk konzumkultúrája bedarálja őket, és egy élhetőbb, tartalmasabb, szebb gyermekkort kívánnak lányaiknak és fiaiknak biztosítani.

Ez a könyv arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. (Sőt: közvetlenül járulnak hozzá ahhoz, hogy napjainkban egyre több a különböző pszichológiai "címkével" ellátott - hiperaktív, figyelemzavaros, magatartászavaros - gyerek.)

A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat.

A szerző nem "könnyen, gyorsan" típusú instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot: a gyermekkor tiszteletét. Ettől azonban nemcsak gyermekünk fog megkönnyebbülni, de mi magunk is felszabadítónak találjuk majd az egyszerűsítéssel nyert bensőségesebb, melegebb családi légkört és szülői hitelességünk növekedését.

"Kívánom, hogy minél több szülőhöz jussanak el a könyv mindennapi életben hasznosítható ötletei. Nem fognak csalódni - egy más minőségű családi életet jósolok mindenkinek, aki kipróbálja. Én már megtettem: azóta nagyokat lélegzem, a családommal együtt" - László Zsuzsa oktatásszociológus

Olvasta valaki ezt a könyvet?

Gondolkodom, hogy megvegyem -e, de sok könyvvel jártam már úgy mostanában, hogy agyon reklámozták és dicsérték, megvettem, és csalódtam.

Igazából azt sem nagyon tudom, miről szól konkrétan a könyv, az ismertetőből nem annyira derül ki.

Érdekelnének nagyon a vélemények!