Egykeresős családmodell - múlt vagy jövő? (beszélgetés)

Azért az egykeresős sem volt annyira egykeresős...

És a feleség, akinek ugyan nem volt hivatalosan munkahelye, többet dolgozott - és nem napi 8 órában -, mint a férj, aki ha este 5-6 órakor hazaért, ajánlatos volt még meleg vacsorával is várni....

Gondolom mar keso :-), de azert leirom.

Nem feltetlenul kell, hogy a mult legyen, de az sem, hogy a jovo. Es az sem mindegy, hogy milyen evolucios fejlodesen megy keresztul ez a modell.

Ha az egykeresos modell ugy is ertelmezheto, hogy a no dolgozik es a ferfi van otthon, akkor ugy gondolom ez igenis elo fog fordulni az eletben.

A lenyegi kerdes szerintem nem az, hogy ki keresi a penzt, hanem az, hogy ki lenne kepes eltartani magat es a csaladjat.

Tehat a kerdes, hogy ha egy anya/apa otthon marad a gyerekekkel, de aztan barmi miatt megis dolgozni kenyszerulnek, akkor vajon talalnanak-e olyan allast amivel el tudnak tartani a csaladot.

Es itt jon be az, hogy azert a kepzettseg, muveltseg stb. nagyon fontos, es egy fiatal lanyt nem (feltetlenul) arra kell nevelni, hogy o anya lesz.

Az pedig szerintem, hogy a feleseg feltoltodve varja otthon a ferjet, nem feltetlenul pozitiv a hazassagra nezve.

Szemelyes tapasztalatom nem igazan van (marmint nem voltam/vagyok/lettem) haztartasbeli, de szerintem ugy egy honapig birnam, hogy nem jarulok hozza a csalad koltsegvetesehez. (es hogy ezaltal nem vagyok, es nem is tudnek fuggetlen, ongondoskoo ember lenni)

A nagymamám, aki 1902-ben született, árvalányként ment férjhez '29-ben. Az előző teleken elfagytak a lábai, ezért nem tudott kimenni a földekre dolgozni. Részletre vett egy Singer himzővarrógépet, és több éven keresztül vállalt hímzést. És bizony írígykedtek rá, "mert nyáron a hűvösben, télen a melegben dolgozhatott"... '83 karácsonyán halt meg.

gyönyörű hullámos haja volt, szépen kontyba összefonva; fodrásznál életében nem volt, ellenére ő volt a "széparú Margit néni".

Nagyapám a téglagyárban dolgozott - amíg volt gyár... És ott voltak a szőlők...

Elnézést, talán tényleg kioktató voltam, még egyszer elnézést érte. Csak tudod, egyre többször olvasok olyan hozzászólásokat, (és nemcsak ezen a portálon), amiből az jön le, hogy sokan hajlamosak idealizálni a régebbi időket, anélkül, hogy fogalmuk volna róla, milyen is volt a nők helyzete akkoriban. És ettől kissé felforr az agyam.:)

Én nem a véleményemet írtam le, hanem tényeket.

És nem, nem hiszem, hogy többet tudnál erről, mint én, mert én abban a korban születtem, amikor még "illett" a férfinak eltartania a családját. És láttam a környezetemben, hogy valójában mi volt amögött, amit manapság úgy írnak le, hogy "anyu nem dolgozott, csak a gyerekekkel és a háztartással foglalkozott".

Fogalmam sincs, miért kell egyből támadni azért, mert kiírtam egy egyszerű kérdést VÉLEMÉNYGYŰJTÉSRE. Nem saját gondolatokat írtam, nem ítéltem el se ezt, se azt az oldalt, egyszerűen segítséget kértem.

És igen, olvasok, sőt megkockáztatom, hogy többet tudok ezekről a dolgokról mint te...

Köszönöm a véleményed, de nem tetszett ez a lekezelő hangnem.

Jómagam is olyan családban nőttem fel - a szüleim 1953. októberében házasodtak össze és még ma is élnek)-, hogy édesapámnak volt "hivatalos" munkahelye, de édesapám varrónő volt, és kapott még a születől - ahogy felénk mondják - hozományként egy lánc szőlőt. És bizony nem csupán a háztartást, a gyermekéről gondoskodott, hanem a szőlőben is dolgoztak, amellett pedig varrt is. Bár elmehetett volna dolgozni hivatalosan, édesapám nem engedte mondván, ő el tudja tartani a családját... És bizony a 8. általános után már én is dolgoztam (reggel 8-tól éjfélig), amikorra betöltöttem a 18-t, már megvolt a garzonlakás ára; az akkoriban 33.000,-Ft körül volt. Utána mentem el tanulni, dolgozni, munka mellett szereztem szakmákat, érettségiztem.

Szóval megtanítottak az életre keményen.

Az egykeresős modell nem azt jelenti, hogy a feleség játszotta volna otthon az úrinőt...

vagy "beült volna a készbe"...

Ja, az esküvőhöz hozzátartozott a "staférung".

Hogy az mennyi, és milyen minőségű volt, az a menyasszony társadalmi rangját mutatta.

Amikor én kisgyerek voltam (egy erdélyi kisvárosban), minden (minimum) középosztálybeli családnál volt szolgáló, cseléd...nem így hívták őket, ők voltak a "lány". Mosogattak, mostak, takarítottak, besegítettek a háztartásba, és közben tanultak. Főzni, tálalni, teríteni, hozzátartozott a nevelésükhöz, közben gyűjtögették a hozományra valót. A módos gazda lánya is elment szolgálni, mert nem a fizetés volt a lényeg, hanem, hogy olyan dolgokat tanultak, ami otthon nem volt szokás.

Körülbelül valóban így volt. Kiegészíteném azzal a körülményeket, hogy a lányokat úgy adták férjhez, hogy volt hozományuk valamennyi(staférung, móring), azaz legalább konyhabútor vagy hálószobabútor, ágy-, asztal- és fehérnemű.

Akiknek valamennyi nem volt, azt bizony alig vették el. (Régen mondás volt, hogy először az esküvőre gyűjtenek, utána a temetésre...)

Tudod, ez egy nosztalgia, aminek nem sok köze van a valósághoz. Nagyon vékony volt az a réteg, ahol tényleg a férfi volt az egyetlen kenyérkereső, és az anya keresetére nem volt szükség. Csakhogy akkoriban anyu keresetét nem fizetésként értékelték.

Kezdjük mindjárt a legnépesebb réteggel, a parasztsággal. A falusi asszony nemcsak gyereket nevelt és háztartást vezetett, hanem csirkét, libát, kacsát nevelt, tehenet fejt, vajat köpült, konyhakertet gondozott, és a felesleget eladta a piacon, tehát pénzt is hozott a házhoz.

Az ipari forradalom után asszonyok milliói (világviszonylatban) dolgoztak a gyárakban a férfiak fizetésének töredékéért. Ugye ez volt a munkásosztály.

Ezen rétegek asszonyai vezették a magasabb osztályok háztartását, főztek, mostak, vasaltak, takarítottak, a gyerekeikre vigyáztak... mind mind asszonyok voltak, akiket megfizettek a munkájukért.

Menjünk tovább... A polgári osztályig. Anyai őseim kereskedők voltak, nagyanyám ott állt a pult mögött... esténként vezette a kiadások-bevételek főkönyvét... Nem volt saját keresete? Nem volt. Dolgozott a háztartáson kívül? Dolgozott. A gyermekek? Volt neki 8 darab, velük töltötte az idejét? Dehogy! A nagyobb gyerekek ellátták a kisebbeket, ez volt a természetes.

Tovább.. Nagynéném egy kártyás férj mellett, abból tartotta fent a családot, hogy varrt. Apu leszarta, hogy nincs kaja a négy gyereknek, elkártyázta a családi vagyont, nagynéném meg éjjel varrt, amivel olyan szépen keresett, hogy egy éjszaka összepakolta apu cuccait, és kitette az ajtó elé, és lecserélte a zárat.

Tudod, olvasni kellene, behatóbban tanulmányozni az elmúlt korokat, és nem csak egy vékony réteg életmódját isteni. Mert ők kevesen voltak. És a múltban is voltak férfiak, akik nem tudták ellátni a családot, és olyankor anyu átment kenyérkeresőbe. Mert nem volt más választása.

"...múlt vagy jövő?)"

Szerintem egyik sem.A helyzet most az,hogy sokaknak muszáj dolgozni,akiknek nem lenne az,azokat meg valahol elítélik.Szóval hogy mi az elfogadott,és hogy mi van ,az két külön fogalom.

Szóval ez elég összetett kérdés.

Amikor a "háztartásbeli " fogalma anno mindennapos volt,akkor az is az volt,hogy kitartottak egymás mellett a házastársak,ha valaki elvált azt rossz szemmel nézték.Tehát a kiszolgáltatottság nem igazán volt mérvadó,hisz az volt a természetes,hogy egy férfi kezébe adja az irányítást,a család eltartását ,vezetését egy nő,élete végéig.

Most hogy egyenlő jogokat kaptak a nők,eldönthetik ,hogy dolgozzanak-e,vagy se,egyedül éljenek,vagy se,...stb....mert megvan a lehetőség arra,hogy pénzügyileg(egyedül) is irányíthassa az életét .

És ez így van jól:)

Nem csak a fogyasztoi tarsadalom, hanem maga a tarsadalom azt suggalja, hogy egy no csak akkor lehet sikeres, ha jol keres es jol is nez ki.

Adott esetben en -eletszinvonal csokkenes nelkul- lemondhatnek a sajat keresetemrol, megsem teszem.

Én nem bánnám, ha soha meg sem született volna az a személy, akinek a női egyenjogúság kiharcolásának a gondolata megfogant a fejében...

El tudnám képzelni, hogy otthon legyek és a férjem keressen annyit, amennyiből megélünk, én pedig vezetném a háztartást, kertészkednék, eltennék télire ezt-azt, csinosítanám a lakást, őrizném a családi tűzhely melegét.

Amíg nem volt ez a nagy női egyenjogúság és a nők inkább otthon voltak, nem is volt ennyi válás sem. Generációk laktak együtt, segítették egymást, az otthon lévő nők is sokat dolgoztak, de a háztartásban és ház körül. Most ehhez képest egy rohanó világ van, sok nő egyedül neveli a gyerekét, közben a gyerekek apja már az x-edik feleséget/élettársat hagyja magára, a nő kénytelen teljes értékű családfenntartó, édesanya és háztartási robot is lenni egy személyben.

Ebben a felállásban nőttem fel...

Aztán úgy alakult az életem, hogy egyedül neveltem fel a gyermekemet.

köszönöm:)

Esetleg olyan is írhatna aki ilyen egykeresős modellben él/élt, hogy milyen is?

Amíg a gyermek/ek nem lesznek nagyobbak, valóban jobb lenne, ha az édesanyák nem lennének a min. 8 órás munkahely jövedelmére rákényszerítve.

Ideálisnak a 4, 6 órát tartanám, ha már mindenképpen szeretne saját jövedelmet - ez érthető is, hogy ne érezze magát teljesen kiszolgáltatva anyagilag, ill. ne azt érezze, hogy őt a férj "eltartja"...

Jó dolog, ha az anyuka reggel elengedi a családot, késő délután, este amikor hazaérnek, nem a munkától, rohanástól kimerült, vacsora, fürdés, mosás, vasalás, takarítás stb. várja.

szia!

én nagyon szivesen venném, ha lenne mellettem egy olyan férfi, akinek a fizetéséből megélnénk... valószínűleg jobban érezném magam, ha valami részmunkaidős munkám lenne, egész nap itthon ülve vagy megőrülnék, vagy kitalálnék valami házilag végezhető üzletet, munkát, valamit... vagyis a takarítás, főzés, mosás stb azért nem dobja fel annyira az embert, hogy attól este üdén és szexisen fogom várni az uram :D

persze ez attól is függ, hogy hány gyerek van... :)

de tény, hogy engem nem zavarna, ha a diplomámat eldughatnám egy fiók mélyére, és nem azon múlna a megélhetésünk, hogy én mennyit gürizek, és így a gyerekem reggeltől estig állami intézményekben nevelkedik (bölcsi, ovi stb)

pontos összeget nem tudnék mondani, gyerekek létszámától is függ... meg mondjuk a férfi fogyasztásától is, mert jelenleg egyedül nevelem a gyerkőcöm, így egész másban kell gondolkodnom :)

Az emancipációt megelőző évtizedek jellegzetes családmodelljében a férfi volt az egyetlen kenyérkereső.

Sokak szerint ez a típusú együttélés elavult, alárendeli a nőket, elvesz szellemi-lelki szabadságukból(hiszen nem azért tanulnak éveket, hogy aztán otthon üljenek)egyszóval ma már nem megvalósítható.

Mások úgy látják, hogy igenis ebben a modellben van a jövő, hiszen teljes értékű gyermeknevelésről csak úgy beszélhetünk, ha az anya a lehető legtöbb időt tölti gyermekeivel, és sokak szerint a házasságok se futnának zátonyra, ha a feleség minden este kipihenten, feltöltődve várná haza a párját.

Vélemények? Érvek pro-kontra? Személyes tapasztalatok?

Szívesen lennél háztartásbeli, ha megengedhetnéd magadnak? Vagy el sem tudod képzelni, hogy ne dolgozz, ne legyen munkahelyed?

Mekkora az a fizetés, ami mellett már megvalósíthatónak tartod az egykeresős modellt?

/a téma egy szociológia dolgozat tárgya lesz, az anyaggyűjtés miatt fontos lenne a segítségetek, véleményetek!Légyszi írjatok minél többen!/