Egyik napról a másikra 16 év után elhagyott a párom úgy, hogy a 3. babát várom, akit ő szeretett volna... (beszélgetés)

Volt kiabálás, főleg az utobbi időben amiota szeretőt tartott főleg ő volt feszült es ideges...

Én meg csak nyeltem és próbáltam nyugalmat teremteni ,de nagyritkán felemeltem a hangom en is.

Hát igen a zsák meg a foltja mert egy nő aki ilyet tesz az nem épp fer, és a férfi aki ebbe belemegy az sem külömb.

A lányom meg végig nézi ezt és egy életre nyomot hagy benne...

És a kis drága mondja ,hogy kiabálnak egymással és vele is.

Szívem szakad meg , és az exem miatt is mert nem volt ilyen soha.

Fölöslegesen győzködöd, ő a friss pasi adta mámorban él. Majd saját magának kell rájönni, hogy mit is tett és mit vesztett, ha ráun a fickó. Bár az is lehet, hogy életük végéig együtt maradnak, mert ők a zsák meg a foltja.

Hát sajnálom tényleg. Súlyos teher egy párkapcsolati veszteség, két hónap pedig még nagyon kevés a felejtéshez 😥 Kitartás!

Bennem nincs harag felé,kicsit meg is értem de ő még nem tart ott hogy el gondolkozzon mit is tett, hagyom had tegye. Már egy ideje nem próbálom meggyőzni sem magyarazni neki hogy hülyeséget csinál mert ez nem csak a saját élete hanem 3unké.

Inkább hagyom az egészet igy konnyebb mindenkinek , de nekem be kéne zárni az ajtót végleg, ami nagyon nehéz.

" mindig közbejött valami ..." - ha igazán akarok valamit, akkor azt csinálom.

Igen, nem könnyű az élet.

Nőnek is lenni, anyának is, meg mindennek ... Hogy a te szavaiddal éljek, csak a másik szemszögből.

Elvileg lehet újraépíteni, de annak záloga a kölcsönös szeretet, az pedig felülírja a szégyenkezést meg a büszkeséget.

Házasság jó kérdés. Volt róla szó de mindig közbe jött valami...

Az utolsó lehetőséget meg már ő nem fogadta el /nyáron/, mert mint kiderült a románc tartott már...

Ugy ahogy volt semmi képp nem folytatnám, mert váltózni kell ahhoz mind2önknek.

Sokan mondják ,hogy felejtsem el lépjek tovább, de évvel akarhogy is a lányom is elvesztem, mert nem lehetek teljes ertékű szülő.

Vissza fogadás,olyat nem tennék semmiképp csak újraépítésről lehet szó.

Az meg neki nem fog menni , ugy hiszem szégyen érzete és a büszkesége miatt sem.

Ha le is cseng nala ez a mostani dolog , akkor sem várhatok rá, el kell engednem és ez a legnehezebb...

Elveszett ferfi nő kapcsolatrol beszélt, meg hogy szeret de már nem úgy...

Sex volt köztünk és figyeltem rá is ,de már utobb időben inkább rutinná vált.

Nehéz helyzet:

.... férfinak is kell lenni , apának is , meg mindennek is...

Szerintem itt csak az a kérdés, hogy te mennyire tudsz megbocsátó lenni, és élni majd az életeteket úgy tovább, mintha nem történt volna semmi.

Mert az élettársad (miért nem vetted feleségül amúgy ennyi idő alatt?) hagyja a kiskapukat, O is nagyon jól tudja, hogy a kapcsolata nem lesz túl hosszú a nagydumás nepperrel, viszont most még nagyon élvezi. De vissza fog menni hozzád, ha visszafogadod.

A döntés rajtad áll, hogy akarsz élni.

Üdv...

Kezdeném a másik oldalról, élettarsam 13 év együtt élés után keresett egy új szerelmet dobott mindent amit ugymond együtt építettünk fel.

Kertes családi ház két autó csoda szép 6 éves kislany.

Azt mondta élni akar ,mert 34 éves és úgy érzi nem élt eleget,

Nekem jo munkám van jó fizetéssel , ő egy közeli óvodában dolgozik ahová a kislányunk is jár. Tehát minden felépítve várhatjuk a nyugodt életet koncentrálva egymásra erre ő bumm , nagydumas örök szingli auto nepper karjaiban boldogan 2 honapja.

Nehéz túllépnem, nagyon sokan támogatnak , sőt van egy nő akivel nagyon megértjük egymást.

De nem tudok szabadulni a mult emlékeitől. Az exem hagyja a kiskapukat felém , de nem tudom ,hogy azert mert bizonytalan vagy csak biztonság érzet kell neki már tőlem?

Tanácstalan vagyok teljesen...

Mi ilyenkor a helyes ? ő azt állítja neki lányunk a legfontosabb hát ha igy lenne nem tett volna ilyet.

Lehet egy kapcsolat lapos vagy csak nyugodt?

Hibasnak annyiban tartom magam hogy elhanyagoltam a lelki dolgokat vagy inkább nem vettem észre ,mert szinte együtt nöttunk fel lett családunk stb...

Várom a tanácsokat és hozzászolásokat.

Azta mindenit,több mint 1 év telt el a fórum óta...Mesélj mik történtek?

Ez az ember nem érdemel meg téged nem jöttél még rá 1,5 év alatt??

Hogy jó vagy rossz tanács, illetve hogy megfogadják-e vagy sem, ezek relatív dolgok. Persze ha döntően egy véleményen vannak a tanácsot adók, az már jelenthet egyfajta "Útmutatást" (bocs, nem jutott hirtelen jobb szó az eszembe). Részemről gyakran inkább a stílus, ami furcsa. Mérhetetlen cinikusság, gúny. Valaki kiteszi az életét, és rögtön lecsapnak rá. Sokszor úgy, hogy látszik, nem segíteni akarnak, vagy csak elmondani a véleményüket. Gyakran inkább a megalázás a cél, felül kerekedni valakin, aki épp nehéz helyzetben van. És ahogy elnéztem, rögtön akadnak társai is az ilyen személyiségeknek.

De mindegy is, mit mondok vagy gondolok, ettől ez még nem fog változni, nem is tudnám és nem is akarnám megváltoztatni. Mondom, csak leírtam, amit gondolok.

Persze, de az őszinteség nem egyenlő a cinikussággal, vagy az öncélú megmondóember szerepével. Márpedig sokan átesnek a ló túloldalára. Attól, hogy számításba vesszük, mit érez a másik, még nem kell vinnyogni, a kettő nem ugyanaz. Szerintem nem feltétlenül minden fekete vagy fehér, és bejátszanak az érzelmek. Amúgy ha egy kis együttérzést tanúsítunk, az sem vinnyogás, csupán együttérzés. (Bár tudom, ez piszok ciki manapság.)

De mindegy, nem vitaindítónak szántam. Ez csak az én véleményem, másnak meg más, hát ez van. Nem célom győzködni bárkit is.

Egy tanácsa vagy érzelemmentes és jó, vagy érzelmes, és nyavalygás, de akkor már nem tanács. Annak pont az a lényege, hogy kívülről lát a tanácsot adó, és olyan dolgokat, amiket a tanácsot kérő nem tud átlátni, mert ők elborítják az érzelmek.

Ha tanácsot kérek egy nehéz helyzetben, az nem segítség, hogy az illető elkezd nekem vinnyogni, hogy jajj, szegény te, neked most nehéééééééééééééééééééz, de sajnállaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaak. Az minden, csak nem tanács.