Egyedülálló szülő, megélhetés (beszélgetés)

Nekem mondod? Én tervezek. ;)

Csak kérdeztem, hogy hány százalékot tehetnek ki azok, akik úgy alapítanak családot, hogy mi lesz, ha egyedül maradnak a gyere(ke)kkel?

És? Tervekről beszéltél #49-ben. Tervezni pedig úgy kell, hogy azzal is tervezni kell, hogy mi lesz akkor, HA?

Gyermeket is úgy kell vállalni, hogy a rossz eshetőségekkel is számolunk.

Ez a te kérdésed.:)

Tervekről beszélek (még mindig).

Kérdés az, hogy hány gyerek születne, ha mindenki aszerint vállalna gyereket, hogy egyedül (elsősorban nőként) hányat tud eltartani...

Nem, nem tudom, de véleményem szerint nagyon alacsony lenne az arány.

Nem az én terveimről van szó. De tervet csak úgy készítünk, hogy minden eshetőséggel számolunk.

Te biztosan jobban tudod, hány százaléknak van.:D

Önkormányzati, megnéztem négy van a városban.

Szerintem máshol is van. Szociális központ, Időskorúak nappali ellátása néven fut.

Nagyon jó és hasznos kezdeményezés!

Láttam az Egyszülős Központnál, hogy nagyi program van: egyedül élő idősek csatlakozhatnak fiatal gyerekes családokhoz, kölcsönösen segítik egymást. Ez is érdekkapcsolat, de mindenki elégedett.

Itt a városban több is van ilyen, és összejárnak. :)

Csak az ebédért kell fizetni, 409 Ft/nap, de rászorultsági alapon lehet kedvezményt vagy ingyenességet kérni. Nagyon mosolyogtam, amikor mondták, nekem sokkal többet is megért volna. :)

Ez nagyon jó!

Mifelénk is sok rendezvény van a nyugdíjasoknak, és mindig sokan vannak. Szeretik.

Igaz, sok kategóriát kihagytam.

Megtanultad menedzselni az életed, sokan ezt nem tudják, így inkább panaszkodnak. Azzal meg még egyszer sem oldódott meg semmi.

Igen...

Volt idő, amikor még 6-ig lehetett menni a gyerekekért.

Ma semmi nincs csak, igény, hogy szüljenek. Szerintem manapság sokkal nehezebb a szülőknek. Egyedülállóknak meg pláne.

Igen, én is látom. Mindenki maga kell tudja eldönteni, hogy tud/akar segíteni a gyerekének. Érdekes, hogy általában azok hangoztatják, hogy nem nekem szül a gyerekem, akiknek annak idején igenis sokat segítettek a szülei, esetleg a gyereküket is ők nevelték.

Érthető, ha a nagyszülő dolgozik, hogy nem tud segíteni, még az is, ha éli világát, mert megteheti, de bizonyos élethelyzetben igenis kell egymást segíteni, ahogy tudjuk. Ha a gyerek a szülőt és a szülő a gyerekét nem segíti, akkor kitől is várja el a viszonzást?

A kiscsoportos segítségnyújtás is egy lehetőség. Ha az állam nem akarja/nem képes megoldani, akkor alulról kell szerveződni.

Szünetekben mi is vigyázunk a gyerekekre. Nem lakunk közel, de segítünk, mert nehéz dolguk van. Nekünk is segítettek szerencsére a nagyszülők. Német ismerőseim pedig meg tudták fizetni a bibicsőszt.

Mert nálunk az állam "családbarát", így az intézményei is, ahol már 5 körül nem maradhatnak... :(

Sok dolgot nem is lehet megtervezni, mert minden állandóan változik. Az embernek tartaléka kellene, hogy legyen.

Nem véletlen születik kevés gyerek. Mire, hova, munkahely sem tuti.

Neked van ilyen terved?

És szerinted hány százaléknak van?