Egy tanácstalan lány története

A párommal öt éve vagyunk együtt. Voltak hullámvölgyek, de voltak nagyon jó időszakok is. De mégis mindent átvészeltünk. Amikor tiltottak a szülők egymástól, képesek voltunk a földön aludni, hogy csak a fejünk hadd érjen össze. Számtalan veszekedést képesek voltunk eltűrni, csak mert kitartottunk egymás mellett. Anyukám óvott, féltett, mint minden rendes szülő, de mégis rám bízta a döntést, képes volt megbékélni a helyzettel, értem, a lányáért.

Szüleim 18 éve elváltak, anyukámmal laktam. 2007 telén elhunyt, és elkerültem apámhoz, mivel iskola mellett nem tudtam volna magamat ellátni. Ő nagyon sokat dolgozik, hét napból négyet külföldön tölt, így időm nagy részét egyedül töltöm, illetve a párommal. Tudni kell, hogy párom 200 km-re lakik tőlem, mégis nagyon sok időt töltünk együtt. Jól fizető állást kapott, telket vett, házat épít a nyáron, és szeretné, ha a suli végeztével összeköltöznénk. Nekem ez minden álmom, vágyam, és vele képzelem el a jövőmet. Szeretem. A múlt hétvégén apára rájött a bolondóra, és kifakadt nekem, hogy ő mennyire nem tudja elviselni ezt a fiút, már a jelenlététől is rosszul van. Azt mondta, hogy nagy hülye leszek, ha mellette akarok leragadni, és elkötelezem magam vele. Sőt, ha házasságra adom a fejemet vele, ne is várjam, hogy eljön az esküvőre, és a továbbiakban ne számítsak a támogatására. Úgy éreztem, mint akinek a szívében egy kést forgatnak. Miért haragszik annyira rá?

Nem dohányzik, nem iszik, nem drogozik, egyetemista, és egy nagyon jó állása van, és velem akar élni. Szeret. Lesi a kívánságaimat, segítségemre van mindenben, sőt, ha apának kell bármi, és tud, rögtön segít neki is, mindenkinek. Kérdem én: 18 évig nem foglalkozott a neveltetésemmel, másfél éve vagyok vele, és most akar nevelni? Most akarja megszabni, hogy milyen életem legyen? Úgy érzem ezzel elkésett... a másfél év alatt sem kaptam tőle annyi mindent, hogy erre joga legyen. A diákmunkáért kapott pénzem beteszem a közös kasszába, háztartásba, takarítok utána, főzök rá, kertet tartok rendben, vásárolok, jóformán háztartást vezetek. Azt mondta, hogy ő ezt nem várja el tőlem... ezzel ellentétben, ha hazajön és nincs elmosogatva, iszonyat vagdalózást le tud vágni, hogy a tudtomra hozza, mik maradtak el... kérdem én, hol itt az igazság? Egy évem van a suliból, menni nem tudok hova. Anya meghalt, testvérem olyan életet él, amiben nem kívánok részt venni, nagyszüleim megloptak, kitagadtak, megfenyegettek anya halálakor. Anya rákos volt, és engem okolnak, azt mondják én miattam halt meg. A lakást kirabolták anya halála után, minden értéket elvittek. Nincs kihez mennem. És akkor jóformán, ha a szerelmem mellett döntök, ide se jöhetek vissza.

Nem tudom mit csináljak. Kezdjem az utolsó évemet a párom városában? Költözzek hozzá és a szüleihez? Máris hadjak itt mindent? Félek már előre mi lesz, ha bejelentem: apa elköltözök. Lacihoz. Rettegek tőle. Teljesen tanácstalan vagyok...