Megaláztam a kutyámat

De a kutya csak nem hagyott békén. Végül is rámorogtam hogy menjen el és hagyjon békén. A kutya elosont, de hamar megint visszajött egy nagy száraz fadarabbal a fogai között mutatván... s mintha mondta volna: Te buta gazdám, hát nem érted, hogy én nem szeretem az effajta száraz falatokat.

A célzás világos volt és most már nem tudtam folytatni az evést – csodálkozva a kutya okosságán - azonnal felnyitottam egy doboz kutyaételt, amelyet tudom nagyon szeret és...

És most feltettem magamban a kérdést. Ha a kutya is sértésnek veszi ha ő éhezik és én pedig zabálok előtte, akkor mit jelenthet az, ha ezt egy éhes ember előtt csak szó nélkül tenném tenném? Megalázás volna, ha nem kívánnám meg egy falattal, ezt csak úgy érzem. Ezért van az is – gondolom - hogyha egy koldus előtt elmegyünk: a koldus megaláz minket, ha nem adunk neki alamizsnát.

A megalázások négy fajtája:

Most pedig térjünk megint a tárgyra.

A megalázásoknak négy nagy csoportját ismerjük:

1. amelyeket kitervelünk vagy pl. tudatosan teszi valaki ellenünk.

2. csak úgy menet közben, pl. véletlenül történnek. Ekkor mondjuk gyorsan, hogy „bocsánat!”

3. amelyeket csak később vesszük észre/rajtakapjuk magunkat, hogy megtettük

4. amelyekről nincs tudomásunk, hogy azok voltak és valamikor elkövettük.

Hosszú lenne most kifejteni mindegyik fajtáját. De kezdjük valahol. Kezdjük az elméletben elemezni kissé az első csoportot. Tehát a legkellemetlenebbeket vegyük először szemügyre, amelyekre biztosan jól ráismerünk.

Ezeket általában gyakran olyanok teszik meg velünk, akik maguk is sok megaláztatást viseltek el korábban és nem tudták idejében megemészteni őket. Ilyenkor az a szükséglet/következmény áll elő náluk, hogy megpróbálják megbosszulni a saját megaláztatásukat másokon, akik éppen az útjukba kerülnek. Egy ilyen... bizony nagyon kellemetlenül érhet bennünket, mert nem tudjuk, mit vétettünk...

A megalázások következményeiről:

Ha sorozatosan megaláznak valakit, akkor ha nem az életét veszi el, önmagától, védekezni kezd. Igazságtalannak véli a megaláztatásait pl. az apja által. (Engem is megalázott apám, de erről majd máskor.) De az erősebbet persze nem meri bántani s ezért felgyülemlik benne a düh s az utálat, amikor azután csak egy kis provokáció szükséges és megindul a lavina. Annyira érzékeny lesz az ilyen ember (én nem lettem olyanná), hogy hamar kirobban, egy kicsiny - de nagynak vélt – megaláztatás/provokáció következtében. Ha te voltál az, aki megsértette, akkor rajtad ömlik ki a teljes haragja.

Az ilyen személyeknél ugyanis felborult az egyensúly. Kivívni az igazságot még mindég előnyösebb, mint tartózkodni, ha büntetés is jár majd érte.

Az ilyen emberek normálisan lehetnek udvariasak, műveltek stb., de ha csak egy kis sértés éri őket, akkor feldühödnek olyannyira, hogy alig ismer rájuk az ember, Egy igen ijesztő hatást váltanak ki ilyenkor az embereken (túl érzékenyek).

De mi az oka? Nem tudják!

A legnagyobb probléma itt az, hogy az érzékenységük okának nincsenek a tudatában. Számukra ez így igazságos. Hiába veri őket a tanító, mint egy az acsai általános iskolában velem együtt akkor járó tanulót. Amikor rosszalkodott, akkor körmöst is szokott kapni. Remélem tudod hogy ez mit jelent: az ujjaidat kellet összeszorítani hegyesre, mialatt a tanító egy pálcával ütött az ujjaid helyére. Biztosítalak, hogy nagyon fáj mert én is kaptam, de csak egyszer. Én már azután csak a hallatára is remegtem, amikor szóba került, hogy a Jani megint kap egy adagot a fenekére vagy pedig egy körmöst, ha nagyon rossz volt.

Az is nyilvánvaló volt, hogy ilyenkor a tanítót is felbosszantotta, ami ugyanis nem volt más, mint a tanító megalázása. Tehát így alázgatták folytonosan meg egymást. A szegény Janit sokszor összeverte a tanító de mégsem használt a dolog. De miért nem használt?!

Ha valakit sokszor megaláznak, akkor kifejlődhet a gyűlölet, mert ugye a megalázás nem igazság. S ha már ez beidegződött, akkor lehet a gyereket verni, akkor semmi sem segít. Ennek az oka az agyban van. Van ugyanis egy tudatos szintünk és alatta a tudatalatti szintünk az agyban és azalatt a tudat nélküli szint – ezt így vázlatosan. Na most ahhoz, hogy fejlődni tudjunk s hogy megértsünk dolgokat, ahhoz az szükséges, hogy a probléma megjelenjen a tudatunkban. S ha már itt megtörtént a tudatosítás, akkor képesek leszünk arra, hogy kezeljük a fellépô problémát. A tudatosítást pedig nem lehet veréssel elérni ez nagyon is nyilvánvaló volt a Jani esetében.

„Majd én megmutatom, hogy megértsed!

húzd le a nadrágod, azt kéred?!”

Ez persze már nem segített. Ami a tudatunk alatt van azt először a felszínre kell hozni, ahhoz hogy tehessünk vele valamit/kezelhetévé váljon a dolog..

A szegény Janit sokat verték, körmösökkel és lehúzott nadrágja alatt a... anélkül, hogy tudta volna, miért kapja ezeket a büntetéseket. Csak arról győződött meg, hogy továbbra is utálja a tanítót! Miért ezek a megalázások minduntalan, ha nem segítenek? Akkor még nem tudtuk.

A probléma ezenkívül azzal fokozódott ugyanis, hogy a tanítót is sértette Jani a magatartásával. Így hát egymást sértegették anélkül, hogy értették volna, mit tesznek. - Ilyen tudatlanságban éltünk akkoriban az iskolában a Palócföldön, Acsán.

Mi lett azután mindezen folyamatok vége? A sorozatosan megalázott Janiból azután vasutas lett. Inni kezdett. Egy cséplés után – ahol én voltam az ellenőr - sokat ivott és elment dolgozni. S a vonat alá került szegény – én is gyászoltam.

Az ennyire megalázott emberek nagyon rosszul járhatnak. És ma ideje volna feleszmélni erről a problémáról, különösen az iskola tartományában. Az ilyenfajta tudás/tapasztalatok elősegíthetnék a tudatosítást erről a problémáról, a pedagógiai ismeretek elmélyítése által.

Hihetetlen, de megtörtént. A megalázások az iskolában még nem szűntek meg. A legfontosabb fegyver ellenük most tehát a tudatosítás lenne. - De a felnőttek társadalma is hiányos.

Amikor az ember már azt hiszi, hogy megoldotta a megalázások lélektanát akkor újabb problémák kerülnek fel a porondra. Maria és Ulf keresi a fiát. A temetkezésére készültek, és egy utolsó búcsúként a halott gyermekük megtekintésére készültek. De a koporsó üres volt. - Ezt a megalázást még eddig nem sikerült megmagyaráznom. Azt keresik, hogy hogyan történhetett meg ez. Én csak a fejemet csóválom.

Süket vagy?

Amikor süket fülekre talál, amit mondasz.

Hát én bizony...

süket voltam

még akkor is ha,

amit mondtak

meghallottam

hallani hallom

de nem értem

befogadni?

ha nem értem

hogyan kérem?

ha megmondtuk

azt hisszük, hallja

de ha süket

mert nem érti

lepattan rajta

hányszor mondtam:

hát süket vagy?

de nem süket

mert nem érti

vagy nem érti meg

A tanulók sokszor nem értik, hogy mit mond a tanító.

Ellenőrizni kell, hogy megértették-e.

- Mindenki megértette?!

Senki sem fog jelentkezni, hogy nem..