Egy féléves gyereket már nem lehet rászoktatni semmire? (tudásbázis)

Az a férfi aki egy kisbaba mellett azért lép le, mert nincs rá elég idő szánva, az nem férfi és nem apa. Szerintem. Főleg ha nem a párja utasítja el, hanem a korulmyenyek miatt alakul igy.

(Nem 5éves távlatokról beszélunk hanem egy féléves gyerekről!!)

Nincs az a csalad, ahol a férfi-női kapcsolat ne szorulna hattérbe amig kicsi a gyerek. És ennek ez a rendje. Az se jó ha emiatt az anxanak lelkiismeretfurdalasa van, es az sem jo ha az apa "hisztizik" emiatt. Ezt a helyzetet mindket félnek meg kell tanulni kezelni. Átrendeződnek a sorrendek, ennyi. Aki ezt nem fogadja el, az bele fog kattanni, es lehet a kapcsolata is rámegy,

Az meg hogy ugy kene rászoktatni egy fél éves babát hogx egyedul aludjon, hogy hagyod sirni, ez - bar ritkán vagyok ilyen profán - orbitális baromság.

"Lesz siras rivas de legyél erős, előbb utóbb leesik szegénx gyereknek hogy hiába sir......mert nem ugrasz" nemsemmi.

Fokozatosan, szeretettel, sok sok türelemmel es kitartassal rá lehet szoktatni bármire.

De hagyni hogy megtorjön a gyerek bizalma az anyjaba .,nem egy jó taktika. Es igen, a féléves baba, ha sirni hagyják, akkor azt gondolja hogy nem szeretik.

Egy feléves gyerek nem hisztizik. Legalabbis az ejszaka közepén nem, amikro az anyja közelségére vágyik.

Na bocsi, én lépek is, igazábol alapvetően a kérdező kerdésere szerettem volna valaszolni, ami talán sikerült is, csak ettől most egy pillanatra felment az agyvizem :)

Én leszoktatnám, mert a majd magától elmúlik nem szokott működni, legalábbis én sok olyan családot ismerek, ahol még tizenévesen is ott alszanak a gyerekkel, mert sajnálják, és a drága azt szeretné. Szerintem mindennek megvan a maga helye. Persze hogy szereted, jó, ha veled akar lenni, de ennek nem az éjszaka az ideje. Olyankor a pároddal/férjeddel kell lenned, az az ő ideje :)

És ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnéd a picit, vagy rossz anya lennél. Persze először lesz sírás-rívás, de legyél erős, szép szóval nem fogod meggyőzni, csak tapasztalással, hogy hiába sír , attól még nem ugrasz. Most aki azt mondaná, hogy szemét, aki hagyja, hogy órákig sírjon a gyerek, az nem igazi anya, az igazi tudja, hogy mi a hiszti, és mi a fájdalom. És persze a gyereknek is az a jó, ha az apja később is ott lesz, és nem megy oda, ahol rá is van idő :(

azért ne boruljál ki nagyon, tutira nem marad majd így :)))

ha sírna, hogy vedd fel, először próbáld mindig lefoglalni valamilyen játékkal vagy beszélj hozzá, hogy érezze, akkor is biztonságban van és ott vagy neki, ha nem kapod fel rögtön

Szia ( az elozo kommenteket nem olvastam, bocsi ha ismetlek)

Én szerintem amin a ti helyzetetekben segiteni lehet, az az ejszakai alvas.

Probald meg, hog szepen fokozatosan visszaszoktatod a sajat agyaba, es fontos, hogy az ágyaban altasd el, ne magad mellett, mert lehet azert riad fel mert melletted aludt el, es amikor kicsit megébred es erzi hogy enm vagy ott, megijed.

Addig simogasd, hajolj be hozzá, susogj a fülébe, amig el nem alszik. Ha nagyon sir, vedd ki, nyugtasd meg a valladon, aztan tedd vissza. Ezt lehet egy este 6x kell megismetelned, es eltart a folyamat 1-2 hétig, de megéri, mert igy sem ő nem piheni ki magát, sem te.

3 hósan meg azt mindanám hogy ez normalis, de 7 hósan mar az ejszakai alvasnak működnie kéne. Kemény es kovetkezetes (de nem kegyetlen, sirni hagyos!) munkaval barmire ra lehet szoktatni egy gyereket, akarhany eves.

Ami nalunk sokat segitett, amikor a lányom sajat szobaba kerult fel evesen, az az, hogy agyonspricceltem egy 2-3 napja hordott hálóingemet anyatejjel, es betettem a fejéhez az agyába. Erezte az illatot, es lenyegesen jobban aludt mint elotte.

A napkozbennel, hat, az neccesebb, vannak olyan tipusu gyerekek akik több figyelmet igenyelnek mint az atlag.

Az enyem se egy szobanoveny-tipus (amut enm banok egyaltalan), max 5-10 percet van el magaban, aztan nyaggat h jatszunk egyutt. Most 11 hós, es fedez fel mindent, de kiborul ha eszleli hogy amiben mar agyban képes lenne, arra fizikailag meg nem (könyv lapozasa pl)

Itt is a fokozatossag elvet tudom mondani, szo szerint mondjuk ugy kezd, hogy elultok a szonyegre egyutt, a kezedben van, aztan par oerc utan leteszed a labad ele... Hagyod h atmasszon rajtad , felcsimpaszkodjon ha akar, de probald elterelni a figyelmet jatekokkal. Ha ugy latod hogy 1 perce elvan, messzebb ulsz tőle 1 meterrel.

Hulyen hangzik, de nekem volt baratnom akinel ez bejott. Par hét alatt a gyerek erezte, tudta hogy barmikor ha jelentkezik, anya ott van, nem tunt el, de nem kellett hozzaernie allandoan, a szoban belul szepen elvolt magaban.

De itt tul nagy elvarasaid ne legyenek, merr ez meg nem az önallo jatek korzsaka sajna, az en lanyom 5 hosan tobbet eljatszott a jatekszonyegen 1 helyben mint most, ugy, hogy az egesz lakas az öve....

Ja és még annyi, hogy ne kezd egyszerre atformalni a nappalt meg az ejszakat, egyszerre csak egyet, nehogy sok legyen a kis lelkének.

Ha az egyik mar ugy mukodik nagyjabol ahogy szeretnéd, johet a masik!

Sok sikert ;)

3 hónapos múlt a kisfiam. Az első éjszaka óta külön szobában van, külön ágyban. Több, mint egy hónapja átalussza az éjszakát. Először cicin aludt el, de kisebesedett tőle a cicim, aztán úgy aludt el, hogy ringatni kellett. Nem akartam erre se rászoktatni, ezért ráálltunk arra, hogy berakom a kiságyba, énekelek neki, simogatom amíg el nem alszik. Most már ott tartunk, hogy jelez, ha álmos (nagyon mocorog, fészkelődik, aztán ha berakom az ágyba, meglátja a mintát, megnyugszik), és alszik is.

Apa volt az elején az, aki mindig mondta, hogy legyünk tudatosak, és úgy csináljuk az elejétől, ahogy később is akarjuk. Bevallom, az első éjszakákon nem is nagyon mertem aludni, hiába volt légzésfigyelő. :)

Napközben nem nagyon van el, de elfogadtam, hogy ő ilyen baba. Inkább éjszaka aludjon, mint nappal. Napközben rám van kötve, úgy végzem a házi munkát. Néha bealszik, akkor berakom a kiságyba, az az idő elég a vasalásra, mosogatásra. Sokszor elvan a kiságyban is. Az elején nem volt, de amikor jelzett, mindig vártam egy percet mielőtt bementem, és szép lassan nőtt az az idő, amíg egyedül el van.

Szerintem az a lényeg, hogy döntsd el, mit szeretnél csinálni, és szép lassan kezd el megvalósítani. Fő a türelem, mert nem lehet egyik napról a másikra. És ne érezze rajtad, hogy erőltetni akarod, vagy siettetni.

Sok sikert!

A 38-39-es hsz-hez: ha kisbaba lennék, az itteni válaszolók közül téged szeretnélek anyukámnak.

Nálunk az unoka ilyen, és szerencsére őhozzá is igy állnak hozzá.

Kedves kérdező, átérzem a gondodat, te egyelőre tenyleg nem nagyon tehetsz mást. Most még elsősorban a baba igényei számítanak...aztán később hyelre állnak az arányok. Kitartást nektek, és szeressetek nagyon mindezek mellett is.

nemigazán értelek, ha egyszobás lakásban laktok, mégis hogy tudtok elmenni a közeléből? :) nem jó, ha minden nyekkenésére felkapkodod, persze, hogy bőgni fog folyamatosan. lehet, hogy fáj a hasa, a foga, nyűgös stb. tegyél egy cumit a szájába, vagy tegyétek a gyerekágy helyett járókába, akkor megkülönbözteti majd a nappalt és éjjel, a különböző tevékenységeket

azt, hogy miért menne tönkre a kapcsolatotok, azt sem értem. gondolom, nemcsak estek 9 és 9.30 között tudtok szexelni, talán némi spontaneitással jobban megoldod, mint a gyerek lekötözésével és szájzárával :)

kicsit korán próbálod olyanra rászoktatni a gyereket, amire most még nem képes, amit most még nem fog fel!

Még nem érti az idő fogalmát, hogy 10 perc, meg 20 perc nem sok, játsszon annyit. Nem érti, hogy ha kimész a szobából, akkor tutira visszajössz. Nem érti, miért kell Neked akonyhában foglalatoskodnod, mert nem tudja, hogy abból étel lesz , amit majd Ti megesztek. Nem érti, hogy az ő gondját miért nem orvoslja azonnal az a személy, aki neki a világ közepét jelenti..... Sorolhatnám, ő mennyire nem látja még át ezeket.

Azt, hogy nem mindenki ugrik majd neki első nyekkenésre, majd pár évesen tanulja és tapasztalja meg, amíg ilyen pici, addig csak szorongást okoz neki az ilyen bánásmód.

abba gondolj bele, mi lesz majd, ha elkezd mászni, felül, stb... akkor aztán mindent megfog majd, mindent lerángat, mindent el akar majd kapni,érni

Ha meg feláll, akkor pláne!!

AZt hiszem, most egyszerűen el kell fogadnotok ezt a helyzetet s minél jobban alkalmazkodni hozzá, mert ha nem veszti el a bizalmát, akkor lassan majd enged a kötelékeiteken.

Ő ilyen gyerek, másé meg másmilyen. Nem szabad hasonlítgatni. Elvárni meg pláne nem lehet egy ekkora gyerektől semmit. Ő úgy van, ahogy van, minimális lépésekben alakítható.

Ha már ül, akkor ültesd az etetőszékbe , vidd a konyhába, míg Te főzöl. Tegyél elé főtt répakockákat, krumplikockákat, hadd molyoljon vele, hadd csipegessen.

Igen, a gyerek ilyen. Foglalkozni kell vele. Ki jobban igényli a jelenlétet, ki kevésbé.

Hidd el, alakul majd ez! Most türelem, kitartás!

15-20 év múlva nem az fog számítani, hogy épp megcsináltál-e mindent otthon, kivasaltál-e, rend van és a többi... Tudod mit fogsz bánni? Hogy nem kapkodtad fel, hogy nem voltál vele eleget!!!

Akkor már nem fog igényelni, nem fog bújni. A saját életét építi, te pedig örülhetsz, hogy jó anya voltál, mert legalább mindent megcsináltál gyerek mellett.

Apával meg kellene beszélni egy kicsit, hogy most ez van, ez a helyzet. Anya lettél.

Nekem két gyermekem van, igaz már 8 és 4 évesek, de nincs romokban a kapcsolatunk, sőt. Pedig volt, hogy a 3 óra alvás már rekordnak számított.

Akkor a képlet egyszerű: Tedd le a gyereket és hagyd sírni, egy hét múlva garantáltan nem lesz problémád, mert megtanulja a gyerek, h bármit csinál, nem érdekel titeket. Ennyi. Többen próbáltunk rávezetni, h egy 7 hós gyereknek szüksége van rád, és hiába hivatkozol más gyerekére, h az elvan egyedül is, az másé, ez a tied. Nektek kell alkalmazkodni hozzá és nem fordítva. Az én lányom is rengeteget csüngött rajtam, mégis itt vagyok, no és a férjem is, akit nem a társkereső oldalon találtam. 2,5 évesen még most is vannam napok, amikor pisilni nem tudok elmenni nélküle, és van, h köztünk alszik. Semmi probléma nincs a házasságommal, eddig sem volt,mert ez nem ezen múlik. Szerintem.

Sok szerencsét!

Akkor miert utt jerdezel es miert nem a vedonot jerested meg a problemaval? O jobban ismer titeket nalunk.

Amilyen szavakat hasznaltal, abbol jott sokaknak ez a kovetketetes, hogy azt irtak, amit. Ugy erzik, ez is lehet a megoldas. Kulonbseg van akozott, hogy ˝nem tehetem meg, hogy a gyerek mellettem aludjon˝ vagy akozott, hogy ˝nem szeretnem megtenni, mert˝.

Nem sok gyöngédség szorult beléd pillanatnyilag.

Nem bánnám, ha egy picike éjjel-nappal rajtam igényelné a közelségemet.

Szerintem pedig akkor kár itt kérdezni, ezek szerint egyetértesz a pároddal. Tanulja meg a 7 hónapos hogy nem ugranak minden nyekkenésére, mert az apja nem tudja elviselni hogy egy kisbaba ilyen. Klassz.

Igen, másnak is volt-van olyan gyereke aki egész napos foglalkozást igényel, ez van, a gyerekek különbözőek. Én sosem irigyeltem azokat akik békésen takarítgattak a leteszem-ottmarad gyerek mellett, pár év múlva megmutatkozott a befektetett energia. De ha nem szeretnéd, nem kötelező csinálni. Le tudod szoktatni a gyerekedet szépen arról hogy foglalkozást igényeljen, csak ne csodálkozz a következményeken.

Minél többször kell egyre hosszabb időre magára hagyni, meg fogja szokni, sokan felnőnek így. És akkor a párod is elégedett lesz mert nem zavarja a köreit a gyerek.

Szia!

Az én babám 5 hónapos múlt, ő is igényli a folyamatos foglalkozást. Velünk alszik (pedig lehetne külön szobája is). A házimunkát úgy végzem el, hogy kenguruban magamra kötöm, így is járok el otthonról. Sajnos nem minden baba egyforma. Próbáljátok meg az alvásidőt kihasználni (néha 20 percig is alszik nélkülem).Nehéz, tudom...Azonkívül párom segít hogy fél-egy órára elmehessek sportolni. (még sosem voltam egy óránál tovább távol tőle)

Valószínűleg ez az ok. Nem nagyon tehet mást, mint megadja a gyerekének amire szüksége van (hiszen ő a kszolgáltatottabb) aztán apuka vagy megszokik, vagy megszökik... :/ Mondjuk az sem lenne baj, ha apuka a sok kritizálás helyett inkább kivenné a részét az otthoni dolgokból, és amikor elvégezte a fele házimunkát, utána osztaná csak az észt...

Nálunk kb. ez volt a rendszer és nagyon bevált, én a gyerekkel "dolgoztam", az apja a munkahelyén, az otthoni munkák meg kb. felesben mentek. Bevált a rendszer, soha nem kritizált amiatt hogy nincs valami megcsinálva. Ha látta hogy elúsztam, megfogta ő is a porszívót, és ez a mai napig így van.

Sajnállak!

Az összes gondod és a kicsi szorongásai az apa lelkileg nem felnőtt, önző hozzáállásának folyománya.

Te is és a pici és érzi az állandó feszültséget : ő úgy szeretne megnyugodni, hogy állandóan igényli az egyszem embert akin az élete múlik, Te pedig frusztrált vagy az apa-gyermek közötti libikókától.