Egy éve nagyon megbántott valaki, mai napig ebbe vagyok belebetegedve. Mit tegyek? (beszélgetés)

Talán meg kéne bocsátani... de Te képtelen vagy rá, így egymás idejét raboljátok.

Talán önmagaddal kéne először is megbarátkoznod. A hibát ne másban keresd.

Próbálod védeni a párod, hogy csak a nő a hibás, ez a Te védekezési mechanizmusod, és a haragod mögé bújsz, és nem vagy hajlandó megbocsátani. Érzek némi ellentmondást. Az a rossz hír, hogy nem a nő a hibás, csakis a párod, és Te. Igen, akkor is, ha úgy érzed, semmi közöd hozzá. Egy férfit nem lehet csak úgy ellopni, elszeretni, abban ő is benne van nyakig, ez az ő döntése volt. Az okát meg talán keressétek meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni, akár elég, ha nem vagytok elég érettek. Vagy ő. Mindenki képes változni, és el lehet hinni, hogy képes valóban megbánni a tettét. Csak egymással foglalkozzatok, ne másokkal. Amíg a haragod elvakít, addig itt nem lesz változás, sőt, csak rosszabb lesz. A párod nem vezekelhet örökre, és nem is fog. Meg fogja unni, teljesen jogosan! Ha megpróbálja helyretenni, és TE elutasítod, akkor ugyanolyan hibás vagy. Mert akkor már helyesebb kiadni az útját.

Nincs hová menned? Akkor inkább megalkuszol, és szenvedsz? Gondold csak végig! VAn más út is.

Sokan mondják, hogy a férfit a hasán keresztül lehet megfogni. Szerintem meg a szexen a legfontosabb egy tartós kapcsolatban a férfinek, ha azt nem, vagy nem úgy kapják meg, ahogy szeretnék, akkor találni fognak mást, akitől megkapják.

Ha 8 hónapon át eljátszottad az elérhetetlent, akkor ne csodálkozz, hogy máshol keresett kielégülést.

És a továbbképzés, kimerültség nem nagy indok, olykor egy gyors menet többet ér mindennél, csak lett volna egy negyed órád rá.

Az meg, hogy a nőt utálod, aki nem fogadott neked hűséget, nem vagy se kutyája, se macskája, az meg totál nonszensz. Jókor volt jó helyen, és ennyi...

Azt nem tudhatod, hogy ki hagyott ott és kit?

Lehet a barátnő hagyta ott a pasit, hiszen ilyen beteg kapcsolatba nem menne bele egy önbizalommal teli pasi.

Teljesen olyan beteges, mintha Hitchcock írta volna a sztorit. Hogy lenne az normális, hogy a nő viszi mindenhova a pasit?

'Viszem a munkába és hozom, hogy lássam minden oké.'

Jézusom, milyen kapcsolat ez? Lehet a pasi is félti a lakást, és a lakés miatt maradnak boldogtalanok.

"Arra gondolok mit tudhatott jobban, miben volt másabb."

Olyan jól nem tudhatta, amit tudott, mert nem hagyott ott a párod miatta, sőt azzal próbálkozik, hogy visszakússzon a kegyeidbe. Amit tudott v tud, hogy mikor rámászni valakire. Ez nyilvánvalóan nem elég, mert ahogy írtad ez már az X-dik esete, mégsem lelt még állandó áldozatra. Szóval nem jobb, mert te nyertél.

Amiben más volt, hogy ott volt, mikor te (bármilyen okból is) nem. Alkalom szüli a tolvajt. Ez erre az esetre is áll. A párod meg kiéhezett volt és gyenge.

Szerintem el kellene engedned ezt az önpusztítást.

Sokan, sokféle problémával, nehézséggel éljük az életünket. A szex a szeretett férfival/nővel csak megkönnyíti ezek megoldását, leküzdését.

Szóval, kell a szex ahhoz, hogy kiengedjük a gőzt, hogy kicsit más dimenziókba kerüljünk a folyamatos munkából.

Nem kell itt felsorolni, hogy miért tagadtad meg a szexet a párodtól.

Tudom, ágálni fogsz, de kijelentem: te nem szereted azt a férfit.

Az meg, hogy ki sem lép a házból, hogy nehogy megszólítsa egy nő, meg ellenőrzöd... simán otthagynálak ezekért.

Szerinted ott tartanak tanfolyamot?😂

Bár ki tudja. Valahogy fel kell mérni a tudást....

Azért, tanfolyam és tanfolyam közt is van különbség. Ha mondjuk felnőttfilmes tanfolyamra járt és nem csak elméleti, hanem gyakorlati óráik is voltak, az megviselheti az embert ilyen téren. :)

Bocsánat, csak vicc volt.

Ha a kapcsolatod olyan lett volna, ahogy leírod, akkor egy tanfolyam nem veszi el a kedved a szextől.

Nem agysebésznek kellett tanulnod, nem munka mellett , és nem rágták a füled gyerekek sem. Tehát, ha bevallod magadnak, ha nem volt a felszín alatt már valami.

Szedd már össze magad, ha egy vacak tanfolyam így megviselt, mi lenne, ha gyereket kellene nevelned munka mellett és háztartást kellene vezetned?

Ha egy tanfolyam így kiborít tényleg, akkor még inkább szakembert keress fel a saját érdekedben, mert ez nem normális reakció ám felnőtt embernél.

Ha én így járnék, akkor:

1.) Vagy azt mondanám, hogy hibáztam, hibáztál felejtsük el, folytassunk mindent tovább.

2.) Befejezném ezzel az emberrel a kapcsolatot, ami biztos fájnak de ha nem tudnék továbblépni nem lenne más megoldás.

Viszont bizalmatlanságban nem tudnék élni. Nem várnám el a partneremtől, hogy mindenhova magával cipeljen, mindent amit csinál az interneten megosszon velem. Ahogy én sem tenném. Egy kapcsolatban fontos, hogy a két félnek megmaradjon a szabadsága.

Menj el szakemberhez, magad is leírod csodálatos emberként néznél rá. Múltidőben írod. Én még azt is eltudom képzelni, hogy a saját büszkeséged miatt vagy vele. Nehogy megint a másik nővel összejöjjön, a féltékenység és a büszkeség. Pedig már összetört az a tükör, amiben régen olyan szépnek láttad a világot.

Hogy mennyire tudod elfelejteni ezt a kalandot, akkor tudod meg, ha külön mész egy időre. Kellene hagyni ülepedni a dolgot. Persze szenvedhetsz is, magánügyed.

Miért nem adjátok el, és osztjátok szép a pénzt?

Abban a közösen felépített fészekben, a szép emlékek mellett ott van a megcsalás démonja is. Az már nem csupán a szépre emlékeztet.

Ha nem felejted el azt a lányt, az lesz a veszted is.

Ne csak a lányt hibáztasd, ketten kellettek a dologhoz, de lehet te is oka voltál, hogy a lány karjaiban kötött ki.

Én nem te vagyok, de ha én lennék ebben a helyzetben, akkor elmennék, ott hagynám ezt a kapcsolatot, mert ölöd vele magad a társad, és ráadásul sosem állsz a saját lábadra. Azért ne maradj meg valaki mellett, mert nincs hova menned. Szedd össze magad és teremts magadnak egy önálló életet. Amikor egyedül maradsz majd leülepedik, kell-e még a párod, vagy sem.

Az sem jó, hogy a szerető anyjával együtt dolgozol, ha akarod, ha nem, mindig emlékeztet, hogy megcsalt lettél.

" de mivel én nem kívántam őt ezért nem volt önbizalma jött ez a csaj."

Hát, ő meg kívánta. És ha a 23 éves ott volt kéznél, akkor azt kapta el.

Ha a szex rendbe jön köztetek, akkor nem kell majd tartanod attól, hogy újra megteszi.

Ha meg nem, akkor rögtön el fogod felejteni ezt a 23 évest, mikor majd jön a második.

Ha muszáj együtt élned vele, akkor kapd össze magad, Te is szedj össze valakit.

Látod másnak is kellesz, mindjárt nem leszel féltékeny.

Ja, hogy közben leírtad a részleteket. Mondjuk 10 éves kapcsolat, és még mindig együtt élni, az egész nagyon gáz.

Neked kell döntened, megbocsátasz-e neki, vagy pedig költözz el. Hogy nincs hova? Kerested? Kérted, hogy segítsen? Családod, barátod nem tudnak valamit, valamiben?

Ez így sokáig nem fog menni, hogy nála laksz, de továbbra is tartod a távolságot, mert csalódtál benne. Ez csak ideig-óráig mehet, a férjed, (barátod) előbb-utóbb rákényszerít a végső döntésre. Ne várd meg, lépj előbb. Vagy megbocsátasz, vagy elköltözöl és valóban megszakítod vele a kapcsolatot.

Szinte minden tartós párkapcsolatban előfordul, hogy valamelyik félrelép. Az, hogy a másik fél megbocsátja-e a párjának, és maradnak továbbra is együtt, vagy rögtön szakítanak, az függ az együtt töltött évek számától, és függ az egymáshoz fűződő szerelemtől, szeretettől. Ha akkor alaposan átgondoltátok, és úgy döntöttetek, hogy annak a kapcsolatnak vége, akkor felesleges tovább rágódnod rajta.

Új frizura, új smink, "itt repül a kismadár"-mosoly, és gyerünk tovább!

Nem akartam bele menni abba mi történt de végül leírtam. Nem akartam, hogy az alapján adjátok a tanácsot, hogy mit tett velem hanem csak, hogy valaki segítsen hogyan engedjem el a dolgot.

10 közös évünkről van szó, azthittem enyém a világ legjobb embere. Soha semmilyen negatív dolgot nem tapasztaltam vele aztán jött ez a fiatal 23 éves lány, és elcsavarta a fejét vagy nem tudom ki volt a kezdeményező. 8 hónapig jártak össze e a tudtom nélkül. Aztán egyik nap kitálalt a párom. Mindent elmomdott, de magyarázatot nem tudott adni. Szokásos duma amit a férfiak ilyenkor mondanak : nem szerette a lányt, de mivel én nem kívántam őt ezért nem volt önbizalma jött ez a csaj. Akarta őt és már nem volt leállás. Nem tudja miért tette, és ha tehetne mindent semmissé tenne de nem tudja mert sajnos nem varázsló és megtörtént. Ha számít valakinek a sztorihoz akkor nem hagyott magamra, gondoskodik rólam. Jön, aggódik, mindent megtes amit tud. Ki sem teszi a lábát nélkülem sehová, ha el megy itthonról magával visz. Viszem a munkába és hozom, hogy lássam minden oké. A barátait nálunk hívja át, hogy szem előtt legyenek. Szabad bejárás a face, email leveleibe. Nyomon követhető akar lenni. Egy éve megy ez, én viszont egy éve nem tudom őt vissza engedni teljesen. Nyilván gyökér vagyok mert nem költöztem el. Nincs is nagyon hova mennem.. Mindent megvesz, ahova akarom elvisz. Ki akarja törölni de nem tudja. Úgy gondolja, hogy emberi gyarlóság és ha igazán akarnám el tudnám fejelteni. De az a baj nem vele van a bajom, a nőre vagyok iszonyatosan féltékeny. Irigy vagyok és megtudnám fojtani. A nő jár a fejemben nem az eset vagy a hűtlensége a páromnak. Arra gondolok mit tudhatott jobban, miben volt másabb. Mit tud amivel el csábíthatta azt az embert akinek a családja volt a mindene. Soha nem a páromat látom magam előtt hanem ezt a csajt. A lányba vagyok betegedve. Pedig nem vagyok elhanyagolt nő, mindig tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok csúnya de ez teljesen össze tört. Jobbnak érzem magamnál, pedig ismerem a lány dolgait. Az anyja a munkatársam. Tudom, hogy nagyon sok férfit szedett már el a családjától és, hogy nem tisztességes. Szóval ez a baj, hogy a lány égett belém, és ez az iszonyatos irigység

Ennyi?

Átesik ezen az ember élete során, legalább egyszer.

Aztán mi van? Semmi, továbbmegy. Több is veszett Mohácsnál.