Drága Mama (beszélgetés)

Nagyon tetszett az irásod!Humoros,szellemes!

Sok sikert az életben!

A meglehetősen kínos szituból, ügyesen vágtad ki magad, ha még oly kényelmetlen is volt.

Ne add fel ! Jómagam is a netten találtam társra, nem is akármilyenre. 6 éve élünk együtt, s ez már így marad, hisz nem vagyunk fiatalok.Persze em elsőre sikerült, 3 évig keresgéltem. Aki ezt csinálta, mind tudna, könyvre való történetet írni. DE ! Van kellemes oldala is. Szert tettem két olyan BARÁTRA, akivel ritkán találkozunk az életben, s lett egy barátnőm. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mindent megbeszélünk, azóta valamennyien párkapcsolatban élünk, de ez em rontott semmit a barátságon, sőt" családiasan" is őszéjövűn Balatonon, egymás vidéki házaiban, színházban. Megismertük egymást a netten, azt megállapítottuk, hogy az Isten nem egymásnak teremtett minket, de a másikban meglévő értékek barátsághoz vezette. Ilyen is van. Nem feladni.

Zsóka, a mamák túlzott rajongását jól gyógyítja a kamaszkor:)

Legtöbb esetben!

Remek volt a cikk, nagyon tetszett, ugyan még ilyen "cipőben" nem jártam. Nagyon feldobtad a napom vele.:) A csattanó nagyon komoly volt. :) Tény, hogy nagyon sok "békát" kell megcsókolni, hogy a királyfi megérkezzen, én is abban bízom, hogy már nem kell sokáig várni rá :) Csak a házszámot nézte el :)

Gratula, mégegyszer :)

Ez nagyon király:)))

Neharagudj, nem akartalak ki nevetni, de nem tudtam megálni nevetésnélkül!:)Kívánok Neked sok szerencsét a párkereséshez,találdmeg állmaid pasiját!

Azta :( A valóság mindig felülmúlja a képzeletet...

Vajon aztán hogyan osztották el egymás között a szobákat...?

Nagyot de nagyot derültem a nem mindennapi szellemes történeten, halk zene társaságában.

Akár valósághű illatú is lehetett volna, mert szinte egy ilyet éltem át hónapokig, a kedves mamával szentháromságban !

A kedves fia, akár egy filmsztár, tehetséggel megáldva, tökéletes modorral, egy előttem levő 12 éves kapcsolat omlott össze, mert a kedves mama mindenáron megakart halni...aztán a nő lépett...

Nos, nálam hónapok múlva foszladozott a hamvas rózsasziinű köd, hogy a kedves mama erősebb, ...s tovább lépve, az első kérőmhöz hozzámentem...

...amikor is borult a trutyi mert a mama kibökte, hogy ő azt hitte ha majd nem lesz e világon, milyen jó társ lennék a fiának...

- mennyit kellett volna mantráznom, évekig ? :)

Szívesen:)

Kívánom,hogy minden rendben legyen!:)

Köszi.

Annyira jó történet.Megfogott-:)

Nem, az sajnos nem. Nem bántam volna :)

Egyébként nem vagyok annyira szerencsétlen kripli, mint ahogy az első sztoriból lejött. Csak hát van, ami nem megy :)

Köszönöm az íráshoz kapcsolódó észrevételeket! Örülök, hogy volt olyan közületek, akit sikerült megnevettetnem.

A történet teljesen kitalált, egy pályázatra íródott.

Az, hogy sokan elgondolkodtak azon,hogy akár valós is lehet, jelent valamit. :)

Szerintem lehet mindenben ismerni a másikat.Ha tényleg érdekel a másik,akkor maximálisan figyelek rá,és törődöm vele.Akinek ez nem kell,az nem is vágyik igazi kapcsolatra.

Az ilyen ember csak érdekből van a másikkal.

A fiam távol él tőlem már 6. éve.

Amikor bejelentette, hogy elmegy, majd megszakadt a szívem érte, de azt mondtam neki, hogy menj. Próbáld meg, én nem tartalak vissza.

Néha 2 hét is eltelik úgy, hogy nem tudok felőle semmit. Mégis mindig megvárom, hogy ő hívjon-írjon...

:D Szerintem hasonlóak...

Nemrég egy spirituális rendezvényen büszkén mesélte egy anyuka, hogy ő agykontrollal elérte két alkalommal is, hogy az USÁ-ban élő fia ott tartózkodása alatt megmeneküljön egy hurrikántól. Ezt nagy sikernek tartotta ez az anyuka.

A rendezvényt szervező 30 év körüli férfi viszont felhívta a figyelmét arra, hogy ezzel lehet hogy épp fontos tapasztalásoktól fosztotta meg a gyerekét. Természetes dolog, hogy aggódjon érte, de mi van akkor, ha épp akkor épp ott kellett volna lennie? Lehet hogy ettől a tapasztalattól bizonyos dolgokban nagyot tudott volna fejlődni, talán feladata is lehetett volna ott pl. megmenteni valakit, vagy átértékeli a saját életét.

Akár más, akár a saját életünkről van szó, a "rossz", az nem biztos, hogy tényleg rossz, lehet hogy épp egy lehetőség a nagyobb jó eléréséhez. Ezért nem szabad mereven irányítani.

Szerintem az eszével mindenki tudja, hogy ez nem egy egészséges helyzet, az érintettek is. Csak nem tudják másképp csinálni, esetleg nem is akarják. Az ilyen anyák elkeseredetten belekapaszkodnak a gyerekükbe, mert másuk már nincs. A gyerek meg mondjuk nem mer konfrontálódni, leszakadni, illetve bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is, hisz nem kell önállónak lennie, felelősséget vállalnia magáért, hisz anyuci megteszi, ő dönt és irányít helyette...

Az ilyen ember a kapcsolatában egy újabb "anyát" fog keresni magának, aki majd gondoskodik róla és mindenben dönt helyette, vállalja a felelősséget érte is.