Diploma - igen vagy nem? (beszélgetés)

Mindenképp emelkedik. Sőt a lehetőségek meg szűkülnek. Már döntöttem. Megyek. KRF Gyöngyös.

Csak így távirati stílusban.

ez tévedés, mert nagyon is ágálhatsz, tökmindegy, hogy fizetős vagy vagy sem.

ugyanolyan egyetemi polgárok vagytok.

bizonyos egyetemeken a hallgatói önkormányzatok nagyon erősek. nem tudom, hogy te hova jársz, de ha nagyon tarthatatlan az állapot, akkor meg lehet próbálni beszélni erről valakivel...

Én most kezdem a harmadik végzettség megszerzését az egyetemen, újat nem mondott számomra a cikk.

De. Ami tény, az tény. Levelező tagozaton sokkal jobban érzi magát az ember, mint nappalin. Én voltam már mindegyiken. Ennek az az oka, hogy aki levelezőre megy, az 95%-ban azért oda, mert már dolgozik, s mert tényleg elhivatott, azért megy oda, mert érdekli is, nem csak lébecolni akar. Nappalin legalább a csoport fele magasról sz*rt bele az egészbe, lenézett és kiröhögött a hátad mögött, mert te "eminens" vagy, de ha jegyzet kellett vagy segítség a kollokviumnál, akkor hirtelen nagyon kedvesek és barátságosak lettek...

Az oktatók általában nem is nagyon szeretik a nappalis hallgatókat, tisztelet a kivételnek. Nem lehet velük szót érteni, semmiről nincs véleményük, nem érdekli őket, plusz fegyelmezni kell őket a viselkedésük miatt. Emlékszem, nálunk nem egyszer hangzott el az a kérdés az előadásokon és szemináriumokon, hogy hogyan sikerült otthagyni az óvodát, nem kéne még ott lenniük..?

Levelező tagozaton viszont már sokkal jobb volt a közösség, szerettek minket, tudtunk beszélgetni és mindenkinek volt véleménye is...

pl. a HR diploma sem ér semmit

az alap közgazd meg tényleg attól függ, hol végzed

nemcsak ez a két diploma, még rengeteg van, amivel nem megy sokra az ember.

ha újra kezdhetném, biztos hogy inkább egy nyelvet tanulok külföldön, ha nem kettőt... ugyanannyi pénzből és idő alatt

Szia

nekem kommunikáció és médiatudomány diplomám van, még szerencsésnek is mondhattam magam,mert a főiskolai évek alatt megszereztem a gyakorlatot - de ennyi. Fél év(!) fizetés nélküli ingyenmunka után közölték ne is álmodjak arról, hogy felvesznek, viszont gyakornokként maradhatok. Ekkor kellett döntenem: maradok-e anyukám "nyakán" vagy olyan munka után nézek, amiért fizetnek is, és a saját lábamra állok. Szerencsém volt viszonylag hamar el tudtam helyezkedni, igaz, nem a végzettségemnek megfelelően, és azóta is rendületlenül keresek másik állást, mert bár megfizetnek, de ennek az az ára, hogy félművelt feletteseim vannak. A végzettségemtől egyre messzebb kerülök, mert ahány hónapja nem dolgozom benne, annyival kevesebb lesz az esély, hogy - pláne kapcsolatok nélkül - felvegyenek valahova. Ettől függetlenül én is azt mondom, kell az a fránya diploma.

Kitartást kívánok Neked!Valószínűleg ua.szakon végeztél,mint én,csak még az "őskorban",a 90-es években.A diplomámat ugyan csak arra használom,hogy el tudjak tájékozódni a jogszabályok között.Vállalkozni kezdtem,mert nem találtam munkát.Ezekkel a problémákkal én is találkoztam.Hát a gyakorlat a saját káromon lett meg.Pénzem nem volt,lassan haladtam.Most sem vagyok gazdag,de megélünk a munkánkból.Nem napi 8 órát dolgozom,hanem sokkal többet.

A fórum kapcsán inkább azt kifogásolom,hogy itthon a mennyiségre mennek az iskolák /ezt finanszírozzák/.Sok embert képeznek,akiknek már a felvételükkor tudják nem lesz állása!

Sok gondolat kavarog bennem, mind a cikk, mind a hozzászólások kapcsán. Az a baj a magyar felsőoktatással, hogy boldog-boldogtalan az tanulhat amit akar, addig amíg nem szégyelli. És annak lesz munkahelye, akinek vannak jó kapcsolatai, ha ez nincs akkor nagy valószínűséggel munkanélküliségre van ítélve.

Olvastam, hogy milyen jó a reál szakon végzetteknek. Én friss alapdiplomás közgazdász vagyok pénzügy-számvitel szakon, lassan egy éve végeztem. Eddig próbálkoztam azzal, hogy elhelyezkedhessem a szakmámban, országos szinten kerestem munkát. Szerintem 150-200 pályázaton vagyok túl, és most sikerült egy gyakornoki állást bezsebelni, de úgy, hogy azt vállaltam, hogy elég lesz az úgymmond gyakornoki bruttó 90eFt. Közben mérlegképes könyvelői tanfolyamot végzek levelezőn, ami a munkakeresésben inkább hátrányt jelentett, mint előnyt, ugyanis péntek délutáni elfoglaltság... Szóval a nagy terveim, hogy kihasználhatom a multik ajánlotta NAGY lehetőséget és pályakezdőként komoly szakmai feladatokat kaphatok, meg jó fizut(csak nettó 120ra vágytam), kissé elszálltak. Jelenleg azon gondolkodom, hogy be kellene iktatni egy MSC-t és mellette megmaradni gyakornoknak, mert talán ezt már munkatapasztalatként beírhatom a rezümémbe, és talán az MSC-t többre nézik mind az én BSC-s diplomám.

Hogy érdemes-e diplomázni??? Talán, a mai világgazdasági helyzetben nem lehet tudni. Tény hogy az egyetemi évek olyan csodás átmenetet jelentenek a gyerekkor és a felnőttkor között, amit nehéz elfelejteni. De sok-sok békát le kell nyelni, például: egy nagycsaládból érkezőnek, aki nem teheti meg azt hogy albérletbe mehessen, ezért az otthonához legközelebbi egyetemet választja, vállalva a hajnali 5-kori kelést hogy reggel beérjen az első órára... nekem nem volt kedvem ezek után esti bulizásokra. Sietős volt a diplomám, nem tehettem meg hogy csússzak éveket. De akartam, elhivatottan tanultam, nyelismeretem is van, de gyakorlatom nincs, a bejárás mellett nem jutott idő arra, hogy valahol ingyen bedolgozzak. De szeretnék saját életet kezdeni, így már az sem érdekel, hogy a diplomámmal kevesebbet fogok keresni mint egy bolti eladó. De lesz munkám, szerezhetem a tapasztalatot, és talán pár hónap múlva megbecsült munkatárssá vállhatok...

És itt van az a pont, ahol nem szabad elveszteni a reményt, hogy lesz jobb.

Én csak annak ajánlanám a felsőoktatást, aki ténylegesen ezzel foglalkozna, tervei és kapcsolatai vannak. Kicsi porszemként elég nehéz boldogulni bárhol is keresünk lehetőséget...

:-)

Írd majd meg,hogy mire jutottál én örülnék neki!

Sok sikert a továbbiakban is!

Van közöttük tényleg nagyon jó, ezt aláírom. Annak idején az állatorvosin kezdtem a tanulmányaim (csak sajnos nem sikerült és utána mentem át természetvédelmi mérnökire) és engem tanított a Hajós András apja. 72 éves volt akkor, ha jól emlékszem, de megcsinálta azt, hogy jobb kezében kréta, bal kezében kréta és KÉT (!) kézzel felrajzolt egy lovat a táblára. :D Hihetetlen egy fazon volt! :) De sajnos ez a ritkább. :(

És én is egyetlen dolog miatt kötözködöm: az ilyen idős egyetemi oktatók (de akár ez más munkaterületre is elmondható, csak előttem most pont az egyetem van konkrét példának), az egy dolog, hogy a munkalehetőségtől megfosztják a fiatalabb generációt, de a tapasztalatszerzéstől is. Anno, amikor még állatorvosnak tanultam órákon át mesélték nekem a felsőévesek, hogy milyen féltékenység van a szakmában, volt olyan tanár, aki addig ment, hogy nem is tanította meg rendesen az anyagot, "mert hogy ő nem fog maga ellen konkurenciát nevelni".

Kérdem én, akkor mi lesz a jövővel, ha ők meghalnak és a féltékenységük miatt az utánuk jövő generáció már nem ért semmihez és nincs akitől megtanulja...

de meg tud, de nehéz lemondani erről a kivételes pozícióról.

én nem bánom, ha tanít élete végéig.

nekem is volt nagyon idős tanárom, de velük egyáltalán nem volt ilyen gond. abszolút topon voltak, pedig nagyon idősek. :-)

Ebben igazad van, de ennek a hátterében is leginkább a rossz gazdaság áll, azért nem tudnak nekik többet fizetni. Az ilyen idős bácsikat/néniket én is nagyon sajnálom, mert végig dolgozták az életüket, teremtettek valamit és amikor végre megpihenhetnének, akkor nincs miből. :( Elkeserítő!

De azt legyetek kedvesek ne megmagyarázni nekem, hogy egy nyugdíjas egyetemi tanár, egy professzor emeritus, aki X darab könyvet írt és mondjuk kötelező jelleggel abból is tanítanak az egyetemen, mindezeken felül ilyen-olyan bizottság tagja, tiszteletbeli elnöke... stb. az nem tud a nyugdíjából és egyéb honoráriumából megélni. Néha félre lehetne tenni azt a bizonyos szakmai büszkeséget...