Diétázik az egész világ
Mára odajutottunk, hogy tíz emberből kilencen biztosan valami diétát tartanak. Talán emiatt történt egy napon az, hogy magam is arra eszméltem: megrögzött tudattal és a különböző kollegáimtól összeszedett információk alapján diétázni próbálok. Sajnos, ismétlődő kudarcokkal. Az ülőmunka és szegényes mozgás következményeként pár felesleges kiló rám szökött, s mire feleszméltem, már nehézzé vált a megszabadulás tőlük.
Pedig soha nem voltam még ellátva ennyi jobbnál-jobb tanáccsal, trükkel, diétareceptekkel, mint az elmúlt pár hónapban a munkahelyemen. Mindegyik kollégám valamilyen diétamániában szenved, és szenvedélyessé válik, ha élményeit átadhatja másnak. Így kerültem különböző diétáról szóló titkos információk birtokába. Debbie és July kolléganőm az úgynevezett pont-diéta híve. Ennek lényege, hogy a diétaklubban mindenkinek a testsúlya alapján összeállítanak egy táblázatot, amely meghatározza a napi elfogyasztható pontmennyiséget. Már én is kívülről fújom, hogy melyik ételfajta mennyi pontot ér. Egy kevésbé túlsúlyos nő számára a napi megengedett pontmennyiség kb. 20. Bárminemű zöldség, gyümölcs és saláta 0 azaz nulla pontot ér, tehát ezek az ételek bármilyen mennyiségben fogyaszthatóak. A könnyebb felfogásúak kedvéért a boltokban pontértékekkel ellátott termékek is vásárolhatók, melyek alapján nagyon könnyű kiszámolni az értékeket. A pont kenyér például olyan vékony, mint a szita: egy szelet egy pontot ér. A sós pehely két pontot ér, és a kisméretű zacskó nem sok valódi tartalmat rejt magában. A klub tagjai rendszeresen találkoznak, és a legsikeresebb diétázó kitüntetést kap.
John és Gaynor erősen túlsúlyosak. Voltak. Mert mire John visszatért a szabadságáról már csak egy vézna alak maradt belőle, aki bizonyosan az egész ruhatarát lecserélte már. Nagy pocakjától a kisfiaival már focizni sem tudott, ezért vállalkozott eme radikális módszerre. Gaynor még nem fogyott látványosan, hiszen vagy 100 kilót nyom a mérlegen, de már az első két hétben legalább 15 kilót sikerült leadnia. A diéta lényege, hogy a diétázok az első héten még csak egy doboz -- a klubban kapott -- levest fogyaszthatnak. A második héten már kapnak melléje egy doboz speciális joghurtot is. A fogyás garantált. Ez a módszer azonban csak az erősen túlsúlyosakra alkalmazható. A klubban rendszeres találkoznak, ahol aztán lemérik, lefényképezik és megdicsérik őket. Amikor a kúra véget ért, akkor is vissza kell járni, hogy meg tudják tartani a kívánt súlyukat.
Anne az Atkins-diéta híve. E diéta lényege, hogy zsírból és fehérjéből bármennyit ehetünk, viszont a szénhidrátok mennyiségét radikálisan le kell csökkentenünk. Mivel nem fogyasztunk cukorfélét, a szervezetünk azt hiszi, hogy nem kap elegendő tápanyagot, így a meglevőket kezdi lebontani, melynek következtében látványos a fogyás. Az Atkins-diétázóknak tilos tehát bárminemű gyümölcs, kenyér, krumpli, vagy tészta fogyasztása. Anne már véznára fogyott a diéta segítségével. A combja átmerőjét hetente méri, és alig várja, hogy két hét múlva a tengerparton a legújabb fürdőruháját felölthesse magára.
Joanne, akin már szintén lötyög a ruha, reggelente shakerben készíti a turmixot, amelyet a diétája ír elő. Aztán este két óra hosszat tölt el a konditeremben.
Ezek után csak kapkodom a fejem, hogy vajon én melyik diétát „űzzem”? Ha egy light capuccinót iszom, Anne kritizál azzal a megjegyzéssel, hogy bizony ő ezt nem ihatná. Ha a pirítósra vastagabban kenem a zsírszegény vajat, July megszól, hogy ez már sok pontot érne nála, vagy jön Joanne, aki azzal ijesztget, hogy ha nem járok kőkemény edzésekre, ne is várjak eredményt, akármi is kerüljön a tányéromra…
Az édességről már leszoktam, és a light capuccinómat sem iszom már nyalánkság helyett. A boltokban automatikusan a zsírszegény termékeket vásárolom, és a készételek polcait is csak távolról ismerem. Alkoholt nem fogyasztok, és a cukros üdítők, de még a diétás kólák is távol állnak tőlem. Reggelente egy csésze zöld teát iszom, hogy a salakanyagok gyorsabban kiürüljenek a szervezetemből. Majd hozzáadott cukor nélküli müzlit eszem zsírszegény tejjel, és egész délelőtt csak cukormentes gyümölcsleveken élek. Ebédre 0 pontértékű zöldséglevessel lepem meg magam és a délutáni rágcsa helyett is valamilyen gyümölcssalátát készítek.
Estére már kezdek ideges lenni, hogy egész nap szénhidrátot alig ettem, pontokba mérve sem haladtam meg a limitet, akkor vajon a mérlegem mutatója miért áll meg megint ugyanannál a számnál?! Megmérgedek, és a vacsorát is megvonom magamtól. Majd másnap még nagyobb bűntudattal állok a mérlegre, hogy megbizonyosodjak arról: hiába a kollegák káprázatos sztorijai, valamit mégiscsak rosszul csinálok!!!
Szerző: Kabók Zita
Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.
Írta: Hoxa, 2007. augusztus 14. 06:03
Fórumozz a témáról: Diétázik az egész világ fórum (eddig 4 hozzászólás)