Dalban mondom el neked... (beszélgetés)

Isten véled, édes Piroskám!

Van még rajtad kívül csinos lány.

Lennék én még nálad divatban,

És ha nem, hát akkor mondd, mi van?!

Él a kép, mégis úgy olvad szét

Ahogy nappal a hold,

Érzem meglegyintett, s hallkan hozzám szólt

Ez biztos azt jelenti

O itthon volt

Nem olyan rég együtt álmodtuk még,

Van egy másik világ,

Most már tudjuk biztos, volt is már rég

Most neked kell ott lenned

Gondolj majd ránk

Úgy érzem az út régi marad

Ringat a bölcso és a sír majd befogad

Úgy érzem nem félek ezután,

üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán.

Nincs egy éj mit ne álmodnék át

S ne gondolnék rád,

Nincs is köztünk nagy fal, nagy távolság

Most neked kellett menned

Mindenen át

Úgy érzem az út régi marad

Ringat a bölcso és a sír majd befogad

Úgy érzem nem félek ezután

Üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán

Van még idonk, s meglátunk újra

Könnyes szemünkben, már a fény sem zavar

Látunk még, szívunk kinyilva

Mégsem azt tesszük, mit a végzet akar

De átlépünk majd a titkokon sorban

Érkezünk egymás után

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa

Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra

Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk

Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk

Virágok közt veled lenni

Tudom, szép volna, kedvesem

Virág sincsen, te sem vagy már

Miért hagytuk, hogy így legyen

Mondd, mi ez a múltbeli csengés,

Amitől feléled a csend és

Maga alá temet minden zajt?

De jó beleszeretni egy hangba,

Mi a szívet el sose hagyja,

Jöhet akármi, örökké tart.

Megy az idő, még tisztán szól

Belül a hangod a múltunkból:

"Hello"

Bármit érzel, ez így volt jó.

Ez is egy újabb képzelgés,

Valahol egyszer mellém lépsz,

"Hello"

Súgod, és nem kell több szó.

Mondd, mikor a tegnapot érzem,

És a hangod hallom az éjben,

Mit akar tőlem az ébrenlét?

Ó, de jó, hogy velem ilyen csoda történt,

Benne elveszek önként,

Sose ereszt, pedig elmúlt rég.

Megy az idő, még tisztán szól

Belül a hangod a múltunkból:

"Hello"

Bármi történt, így volt jó.

Ez is egy újabb képzelgés,

Valahol egyszer mellém lépsz,

"Hello"

Mondod, és nem kell több szó.

Úgy fog véget érni az életünk talán...

...hogy ha egyszer újra látsz, nem ismersz rám.

Megy az idő, még tisztán szól

Belül a hangod a múltunkból:

"Hello"

Bármi történt, így volt jó.

Ez is egy újabb képzelgés,

Valahol egyszer mellém lépsz,

"Hello"

Mondod, és nem kell több szó.

Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ

Mert:

Nem csak a húszéveseké a világ

Az úton még poroszkál messze, néhány korosztály

Az úton mindenki talál virágot...

De szerettem... éppen a múltkoriban gondoltam rá, hogy az utóbbi években már nem lehetett hallani róla. Hát ezért:

[link]

Nyugodjon békében! Kár, fiatal volt még.

A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,

Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.

Pásztor síptól hangos ott az

Árvalányhajt termő róna,

Édesebb ott a madárdal,

Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?

Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?

Vár-e még rám az a kislány,

Szerelmesen, ahogy írja?

Térdelek-e még előtted,

Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Tele van a város akácfa virággal

Akácfa virágnak édes illatával

Valaki hiányzik a táncból

Valaki másfele jár

Kiált egy hang az éjszakából

Nem lehet még itt a búcsúzás

Csak Te voltál nékem, senki más

Elvitted álmomat,

Még látom arcodat

Mindíg kisért egy fájó gondolat

Gondolsz-e majd rám

Ha elmúlt az éjjel

Minden álmunkat

A hajnal tép széjjel

Hazudd, hogy fáj

Hogy most is fáj a búcsúzás

S hogy nem szerettél így

Még senki mást

Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,

lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.

A rózsa tövise is megszúrja a kezed,

s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.

Ha néha bántalak, gondolj az első csókra,

gondolj az első édes halk szerelmes szóra.

Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,

s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.

Tudom, hogy jöhet egy másik, aki követ,

ki szebben mondja neked, hogy csak is téged szeret.

Ne adj a szóra, mert holnap virradóra

rájössz, hogy elrontottad már az életed.

Annyi mindent kéne még elmondanom,

S ha nem teszem talán már nem is lesz rá alkalom,

Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,

S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk.

Rúg a Rigó, verje Devla,

nem ízlik a kemény széna,

Ha rárakom az istrángot, szétrúgja.

De, ha rummal megitatom,

a kordélyba befoghatom,

Úgyis tudja, bedzsalunk a csárdába.

Hej, Rigó, Rigó, te részeges ló,

De megittuk a zab árát.

Jaj, Rigó, Rigó, de sárga csikó,

Hát együtt látjuk, de a kárát.

Hej, Rigó, Rigó, te részeges ló,

De megittuk a zab árát.

Jaj, Rigó, Rigó, de sárga csikó,

Hát együtt látjuk, de a kárát.

Fáj a szivem, fáj

Pálinkáért fáj

Kértem tőled, de nem adtál

Inkább szomjazni hagytál

Alma a fa alatt, nyári piros alma.

Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.

Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,

Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.

Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,

Szeretem a lányát, nem tehetek róla.

Hol van az a nyár,hol a régi szerelem?

Hol van az a nyár,átsuhant a szívemen.

Hol van az a tűz,ami karjaidba űz,

Hol van az a láz,hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár,hol a régi szerelem?

Ó be messze jár,bánat ül a szívemen.

Közeleg a tél,hull a fáról a levél.

Hol van az a nyár,elsuhant már.

Volt egy kicsi házikó

Fehér fala ragyogó

Oda jártunk te meg én

Boldogságunk idején

Minden kis szó vissza hív

Semmit nem feled a szív

De a boldog ifjúság

Nem jön vissza soha már

Mégis újra elmegyünk

Emlékeket keresünk

S feltűnik a régi nyár

És egy vidám ifjú pár

Az a kicsi házikó

Most is olyan ragyogó

Nekem egyet jelent már

Az a ház, s az ifjúság

A rózsa tövise is megszúrja a kezed

Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed

Ne adj a szóra, mert holnap virradóra

Rájössz, hogy elrontottad már az életed

Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz...

Mindenkit elfelednek egyszer,

Örökké semmi se fáj.

A régit visszasírjuk,

De mással is kibírjuk,

Ha egyszer úgy muszáj.

Mindenki helyére már várnak,

Az élet soha meg nem áll.

Úgy megfakult a múltunk,

Csalódni megtanultunk.

Sokszor csúnyán becsapott a nyár.

Sírig tartó szerelem az nincsen,

Még akkor sem, ha százszor elhazudjuk.

Az életünkben azon múlik minden,

Hogy azt az igazit feledni tudjuk.

Mindenkit elfelednek egyszer,

Örökké semmi se fáj.

A régit visszasírjuk,

De mással is kibírjuk,

Ha egyszer úgy muszáj.

Szállnak a darvak, szállnak az égen.

Vége a nyárnak, szép napok szállnak

messze a vándorok V-betűjében.

Hívnálak vissza, nem lehet.

Kiáltok érted, jaj, hová vittétek

fekete, őszi fellegek?

Egy régen elfelejtett dal

a romok közt bús árván bolyong.

Tűnő álmokból

csendben fátylat sző a néma hold.

Régi szerelem

még néha-néha visszajár,

ha kinn a szigeten

halkan búcsúzik a nyár.

"Mi fáj, gyere mesélj

Mondj el mindent, tőlem ne félj"

"...hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

mert szó az nincs, csak képzelet..."

Szeressük egymást gyerekek,

A szív a legszebb kincs.

Ennél szebb szó, hogy szeretet a

A nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,

A sír magába zár.

Szeressük egymást gyerekek,

Hisz minden percért kár!

Sétahajó

lágyan ring a Dunán.

Száz hullám taraján

csillan a parti fény.

Zsong a hajó,

színes szép ez a nyár,

szívünk száz dala száll,

s fátylat hint ránk az éj.