Csalódtam a Mikulásban... (beszélgetés)
Nekem van sok karácsonyi könyvem, nagyon kedves történetek, természetesen egytől egyig nem igaz és szerintem ez így nem fer. Mármint a gyerekek részeről. December 6-án már özönlenek a mikulások az utcán ahogy rexona is írta ez egyszerűen nem fer. Viszont a tesóm annyira édes volt még kiskorában:
Tesóm: Anya! Tényleg létezik a mikulás?
Anya:Igen, létezik.
Tesóm:És ki ő?
Anya:Én.
Tesóm:Tényleg?De anya azt nem mondod hogy a nyuszi is te vagy?
Hát nem cuki:D
És az umokatesóm különleges képességekkel rendelkezik mert még az első mikulás előtt tudta hogy a szülők a mikik mert egyszer az anyukája táskájában látott egy lovat, és később azt kapta karira:D
ezt már a lányom is felvetette,hogy hogy van az,hogy ennyi Mikulás van és,hogy nem is igaziak,mire én mondtam neki,hogy ezek tényleg nem igazi Mikulások,ezek csak kis Mikulások,az igazi lapföldi Mikulás követei...és,hogy igazi Mikulás,csak egy van és ő lapföldön él...éééés,ha jól tudom tegnap érkezett meg Budapestre...és ettől megnyuigodott....
kitette a csizmáját az előszobába,mert az ablakba nem fért el,az övébe kerűlt két egyenként 1.5méteres virgács,a csomagot pedig az én csizmámba tettük...mire reggel korán már széles mosolyal az arcán jött a hálószobánkba,hogy ez a Mikulááááás.... eltévesztette,és véletlenűl az én csizmámba rakta az ő csomagját...fel sem merűlt benne,hogy én kaptam,nem ő...jót nevettünk vele és nem rajta...
Az én Miki sztorim:Az iskola ahol dolgozom tanárként minden éveben műsorral kedveskedik adolgozók gyerekeinek.Egyik évben nem jelentkezzett férfi kolléga Mikulásnak,így egy hölgy volt a Miki.A kisebbik fiamaki akkor kb4 volt szomorúan és zavarodottan ült hazafelé a kocsiban.Kérdésemre hogy mi a baj a következöt mondta:Anya én azt hittem hogy a mikulás férfi...
Erre én:Hát igen,yde sok dolga volt és így a feleségét küldte. .Mire ő:Hát én is ezt gondoltam ki ,de olyan gagyi hogy úgy akart csinálni mint a férje és szakállat ragsztott..
Hát azóta sem igazán szavahihető nálunk a Mikulás :D
Én nem csalódtam benne.
Pár évvel ezelőtt (mikor még éltek a szüleim), kint voltunk Bécsben. A Mariahilferen sétálgattunk, bementünk egy üzletbe, én már fáradt voltam és leültem egy dobogóra, ami elég alacsony volt. Bejött a Mikulás, megállt mellettem és bontogatta a zsákját. Odasereglettek a gyerekek. Mindenki kapott cukorkát.
Mikor elmentek a gyerekek, azt mondtam a Mikulásnak: Ich bin auch ein Kind! (Én is gyerek vagyok).
Csodálkozva rámnézett és azt kérdezte: Wirklich??? (tényleg?).
Erre mondtam neki: Ja, so lange bis meine Mami lebt, ich bin ein Kind! (amíg anyukám él, én gyerek vagyok).
Erre azt mondta: Sie haben natürlich recht! (természetesen igaza van).
És képzeljétek, én is kaptam cukorkát tőle!
Én nem azért mondtam neki, hogy adjon cukrot, de annyira jólesett, hogy el sem hiszitek.
Ma már ezt nem mondhatnám, sajnos. :-((((
Szerintem erről a Világ tehet, hogy idáig jutottunk. Dec.6.-a körül úton-útfélén Mikulásokat látni az utcán. Szerintem be sem kellene öltözni, csak az óvodákban, iskolákban, kórházakban, és ilyen helyeken kellene hogy menjen Mikulás, na, meg aki otthonra szeretne.
De ez, hogy kint az utcán egyszerre többel is találkozunk ócska jelmezekben, ez nekem nem szimpatikus. Azt sem értem a pizzafutárok is minek öltenek mikulásruhát....
És mit mondunk a gyereknek? Melyik az igazi Mikulás, ha ennyit látni. Szerintem ez túlzás már.
De magyarázatképpen nagyobb gyerekeknek van egy jó történet, ami azt meséli el, hogy alakult ki ez a szokás. És elmondja, hogy ki, és hol volt az első Mikulás. Én nagyon örülök, hogy gyerekkoromban megkaptam ezt a könyvet, mert a történetet máig nem felejtettem el. És ez egy igaz történet.
hát ezt egy nagyvárosban elég nehéz kivitelezni...
de had mondjak el egy kedves kis sztorit is,amikor a Mikulás lepődött meg a legjobban...ahova én jártam általános iskolába ott volt egy tenyeres talpas fickó,aki a karbantartó szerepét tőltötte be a suliban és az oviban is,gondolták a pedagógusok,hogy a fickó jó lenne Mikulásnak,magas is,pocakos is,szakállas is,minden mellette szólt...eljött a nap,felhúzta magára ezt a kedves jelmezt,kapott műszakálat meg minden ami kell,és be ment a csoport szobába az ovisok közé..mire azok kórusban órdították:-csóóóókolom Zoli bácsi...
ezek után már mit tehetett egyebet,játszott velük egy sort és tovább ment...:)
Ti éreztétek már azt,hogy a Mikulás nem úgy látta el a feladatát,ahogy azt kellett volna???
néhány példa:amikor reggel beértünk az iskolába iszonyú nagy volt a tülekedés az aulában,nem tudtam elképzelni sem,hogy miért vannak egy kupacon a kicsik és az őket taposó nagyok...aztán megláttam a Mikulást a tömeg közepén...a gyerekek ugráltak és kiabáltak,ő pedig amikor eszébe jutott,akkor valakinek adott abból ami a kezében volt,mint utóbb kiderűlt,volt akinek nyaklánc és volt akinek gyűrűs vagy karláncos kis csomag jutott...volt akinél 3 is volt és volt aki azért kesergett,mert neki egy sem jutott...nagyon rossz volt nézni,kicsit olyan volt,mintha azok kaptak volna,akik szimpatikusak voltak a Mikulásnak...
Egy másik történek,a barátnőmékkel esett meg és a 3 és 6 éves gyermekeikkel...a Télapó felszólitott néhány lúrkót a szinpadra és megkérte őket,mondjanak neki egy verset...meghallgatott pár kicsit,de a barátnőmék gyerekeit valahogy nem vette észre...azok meg csak ott álltak és nagyon elkeseredtek...de nem tágitottak...percek teltek el,mire a Mikulás végre megszólitotta őket...
és végűl még egy...amikor a lányom még kicsi volt,másfél éves forma,kint voltunk a városban,jött felénk a Mikulás,a keze tele volt lufikkal,a kislányom oda szaladt hozzá,és nézte a kezében a sok lufit...az meg lenézet rá,majd rámnézett és irtó bunkón megkérdezte:-ez mit akar???mondtam neki,hogy te tahó,talán a lufit,de csak olyan stilusban,ahogy ő kérdezett...persze karon fogtam a kislányt és nem kértünk a lufijából ezek után...természetesen a gyerek hazáig orditott...
Ti is jártatok már úgy,hogy úgy éreztétek,aki magára őltötte ennek a kedves és jóságos öreg úrnak a jelmezét,azt talán nem volt oda való???mert nem tudott a gyerekekkel kommunikálni és átélni,egy kicsit talán a gyerekek bőrébe bújni,úgy,hogy azoknak ne okozzanak csalódást???
Természetessen találkoztunk már a jóságos Mikulással is,és ezt nem az határozta meg,hogy mennyi ajándékot adott,szerintem egy szem szaloncukor és két jó szó sokkal többet tud érni,mint egy mázsa ajándék...meezy