Emberben már csalódtam, macskában soha. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Én meg olyan macskát ismertem, aki évekig boldogan élt a gazdájával, aztán egyszercsak eltűnt. Mivel kijárós macska volt, bármire lehetett gondolni. Aztán, hónapokkal később a gazdája észrevette pár utcával arrébb, ahol szintén boldogan élt az új gazdájával. Próbálta hazavinni, hazacsalogatni, de nem lehetett, ha hazavitte, a macska visszament az új otthonába.
Szerintem ez egy csalódás a macskában.
Éppen most olvastam
Szegény csaj, szegény kutty! Kije lehetett más a világon mint a kutyácskája?!
Tudom sokan nem értenek egyet ezzel, én mégis kitartok emellett."
Kitartás! Én nem értek egyet veled
A kutyák pl. előre tudnak rohamokat jelezni, vagy magasabb, alacsonyabb cukorértéket.
Ők, ha engedik odabújnak a pofijukkal az emberhez a (cicák is), ha nem érezzük jól magunkat, vagy szomorúak vagyunk.
Az állatoknak az érzelmeik sokkal fejlettebbek szerintem, mint azt sokan gondolnák.
Részben egyet is értek veled, de mit tegyen az az ember, akinek mondjuk messze, netán külföldön él a családja, egy állat jó, ha van körülötte, van kihez szólni, kit megérinteni.
A lelkét bearanyozhatja.
Nem mindenki tud maga mellett tudni valakit, főleg, ha elmúlt x éves.
Nyilván teljesen logikus, egy állattól nem várunk el annyit, ha józan eszünknél vagyunk, mint egy embertől, így nem is lehet akkorát csalódni, vagy egyáltalán nem lehet csalódni, cirminek az a dolga, egyen, aludjon, néha doromboljon az ölben.
De ők is egyéniségek, egyik bújósabb, másik vadabb.
Macskába, ha nem is csalódtam, de több olyan cicánk volt, aki kicsinek fiatalnak egy tündér, aranyos volt, de később felnőtt vagy öregkorára " elromlott ". pl a Picikét kiskotában imádtuk, de pár éve olyan, mint egy morcos vénember ( 9 é. kandúr)
Emberekhez közvetlen családtagjaimon kivül különösebb reményt vagy elvárást nem fűztem, igy nem kis csalódtam.
Különben a Picike pálfordulása jobban fáj, ő volt a szemünk fénye. Nemcsak gonosz, hanem pofátlan is lett.
Egyetértek.
Lehet szeretni egy állatot és ők is ragaszkodnak a gazdához, de ők mégiscsak állatok. Nem pótolhatják az emberi kapcsolatokat.