Családfa állításon vett már részt valaki? (beszélgetés)

Sziasttok!

Tegnap voltam családfaállitáson!Mindenkinek csak ajánlani tudom.Csodálatos dolgokat tapasztaltam amit leirni nemlehet! Ezt megkell élni...

Ex katedra kijelentetted, hogy semmire sem jó, csak a pénzt húzzák ki a zsebedből. Figyelmesen olvastam amit írtál, épp ezért lep meg, hogy egy agykontrollos ennyire mereven utasít el más módszereket. Az hogy neked nem jött be, nem jelenti azt, hogy másnak sem fog.

A Hellinger terápiában éppen úgy a saját elméd és szellemed oldja meg a problémákat, mint pl. az agykontrollban. Csak míg az egyikben egy valós szereplő irányít, addig az agykontrollban a laborodban életre hívsz egy képzeletbeli segítőt.

Két nagyon kedves ismerősöm is foglalkozik ezzel, s akik részt vettek nála családállításon azt mesélik, hogy nagyon sokat segít a problémák megoldásában.

A magam részéről nem vagyok kész arra, hogy részt vegyek rajta, nem vágyom arra, hogy másokat is bevonjak a gondjaim megoldásába. De ettől még tudom, hogy működik, mert látom azokon, akik résztvettek. Egyébként szükségem sincs rá, mert eddig még minden esetben működött az agykontroll ;)

Abban pedig azért nem adok neked igazat, hogy azért is felesleges, mert az ember csak egyedül képes megoldani a saját gondjait, mert ez esetben nekünk sem kellett volna egy Silva nevű ember már kidolgozott metódusát segítségül hívni.

Elfogadom, hogy neked más a véleményed. :)De elárulnád, ha messze nem erről szól, akkor miről?

Szeretném hallani más véleményét én is, persze olyanét, aki részt is vett már családállításon.

Mások viszont az agykontrollt tartják baromságnak. Neked ez jött be, számos embert ismerek személyesen is, akiknek viszont a Hellinger terápia. Én is biztos vagyok abban, hogy itt a terapeutával volt gond.

"Megengedem másoknak, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének" - emlékszel erre a mondatra? ;))

Lehet, én így láttam, és még legalább 4 ember, akivel akkor együtt voltam. :)

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is megbántsak, de általában a kevésbé iskolázottak azok, akiknek különösen ebben a gazdasági helyzetben megszaporodtak a problémái, és sok esetben nem látják a kiutat. Nos, én úgy gondolom, hogy saját életünk kovácsai vagyunk. Hinni mindig kell valamiben is, de legfőképp magunkban. Senki és semmi nem oldja meg helyettünk a problémákat. Tudod én agykontrollos vagyok, hiszem, hogy a test önmagát gyógyítja, de nem vagyok ostoba, tudom, hogy ehhez tevőlegesen nekem kell hozzájárulnom. Viszont a klubban is találkozom olyanokkal, akik csak programoznak, és várják a csodát. A sült galamb nem repül a szánkba, azért igenis sokat kell tenni. Önmagában csoda nem létezik, vsagy csak nagyon ritkán. A csoda magunkban van, abban ahogy rátalálunk, eljutunk a megoldásokhoz, stb. Attól még nem lesz párkapcsolata valakinek, ha elmegy családállításra és ott előadja, hogy a nagymamáját valószínű terrorizálta a nagypapa. És ott majd oldják a gátat, és hipp-hopp nyitott lesz, és horogra is akad hamarosan egy pasi. Ezt sztem senki sem gondolhatja komolyan. De ha neki ez jól esik, és ezért borsos árat hajlandó fizetni, az ő dolga.

Először is bevezetőként elmondja, mi mindent kell tudni a családállításról, meg hogy a szünetekben nem szabad erről beszélgetni. Neten sokat lehet erről olvasni. Nehéz sors a családban, felmenőid között. Ez pl. öngyilkosság, gyilkosság, halva születés, vetélés, stb. Aztán maga mellé ülteti az állítót. Megkérdezi mi a téma, miért akar állítani. Majd kérdéséket tesz fel elsősorban a felmenőkre vonatkozóan. Velük való kapcsolatra, volt-e nehéz sors a családban, stb. Pl. sikertelen párkapcsolat miatt állított egy emberke. Nem volt nehéz sors a családban, inkább a nagymama nevelte ót, az anyjával nem volt jó a kapcsolata. Felállíttatta térben a szereplőket, anya, nagymama, nagypapa, az állító gyermekei. Na, több, mint 2 órán át szórakozott, mint rendező, mi meg unatkoztunk, mert semmit nem tudott mondatni, tetetni a szereplőkkel, amiben bármi érdemi mondanivaló lett volna. A szereplők szájába ő adta a gomdolatokat, amit mondtak egymásnak, főleg az állítónak. Szerintem vicc az egész. Egy vadidegen, aki nem is ismerte az illető jellemét, hogyan tudná bárkinek a valódi gondolatait tolmácsolni?! Ja, és az sem semmi, hogy mit kell színészkedned, mint segítő. Kiválasztanak egy személynek, pl. az állító anyjának, és mondd el hogy mit érzel, hogyan érzel egy-egy elhangzott mondat után. Persze ne a Te érzéseidet, hanem azét, akit megszemélyesítesz. Honnan a fittyfenéből tudnám, hogy milyen érzései, gondolatai lehetnek egy általam nem ismert embernek az ott kialakított szituációban?!

Sokan nem is vállalták a segítést, mert nem szeretnek szerepelni. A legtöbb állító esetében persze volt nehéz sors, ez az egyébként is labilis egyéneket megríkatta, de ettól sztem nem fog senki könnyebben teherbe esni, vagy megfelelő párt találni. Volt olyan is, aki a bedőlő hitelei miatt volt kétségbe esve, ezért állított. Na, az nagy szám volt! Amikor az egyik segítő a hit, és állítgatta térben őket, és hogy hogy érzi magát az állító a hit társaságában, stb.. Az is érdekes, hogy igazából nem szabad ezeket a dolgokat meg- és kibeszélni. Ugyan miért? Talán mert kiderülne, hogy humbug az egész? És mindezért pénzt kérni! Hangsúlyozom, ez az én tapasztalatom, és az én véleményem. :)Aki ebben akar hinni, higgyen.

Szia!

Hasonlít a pszichodrámához. Olyanon vettél már részt? Én vettem, és mivel mindenre nyitott vagyok, ezért akartam részt venni családállításon. De előtte megkérdeztem, hogy a pszichodrámához hasonlít-e, mert akkor nem érdekel a dolog. Persze azt a választ kaptam, hogy áááá dehogy hasonlít! De azt kell mondjam, igenis hasonlít.

Szóval az én véleményem, hogy ez is csak a pénzt veszi ki a zsebből. De mindenki abban hisz, amiben akar. Én alapból nem értek egyet azzal a nézettel, hogy az anyának eleve tisztelet jár, mert megszült, Hellinger szerint. Teljesen mindegy, hogy utána mit tett, hogyan nevelt, vagy nem nevelt. Aztán, sztem aki levezényli ezt az egészet (mondjuk moderátor), tulképpen a rendezői hajlamát éli ki. Minden szereplőnek ő adja a szavakat a szájába, anélkül, hogy ismerné az illetőket, akiket a segítők éppen megszemélyesítenek. Ilyet tenni, és ezt mint megkérdőjelezhetetlent tobábbadni?! Ezek szinte mindig hasonló gondolatok, bárkinek az esetéről van is szó, legfeljebb más szavakkal fejezi ki. Persze, ha valakinek az életében volt nehéz sors, akkor arra apellálva játszatja el a játékot. És mivel nők vagyunk, érzékenyek, empatikusak, ezért előfordul a sírás-rívás, illetve könnnyebb bennünket manipulálni. A férfiakat abszolút nem tudta befolyásolni, ők egyszerűen nem voltak hajlandóak azt mondani, érezni, tenni, amit a moderátor sugallt. Röviden megfogalmazni a pró és kontra érveket nagyon nehéz.