Cikk a válaszkészségről (beszélgetés)

A mi időnkben (30 éve) még nem volt ennyi remek könyv, de nekem sikerült rátalálnom dr Benjamin Spock Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvére. Sokat segített, de azzal kapcsolatban, hogy azt a jószándékú összevisszatanácsolgató, helyenként erőszakos környezetet hogy tudjam "leszerelni", arra nekem kellett rájönnöm. A gyerekkel való helyes hozzáállást meg ösztönösen jól csináltam szerencsére, amiért keményen kiálltam. A fiam születésekor már saját otthonunkban éltünk, könnyebb dolgom volt minden tekintetben. Minden jobban ment.

Nagyszerű cikk. Gratulálok!

Na ezzel én is így voltam a fiamnál. Még a 4 nm-es járóka sem felelt meg neki. 11 hónaposan meg már összetett mondatokkal beszélt, ahogy a lányom is az ő korában.

A babusgatással is hasonlóképpen voltam, mint te.

Nehéz idők voltak, de gyönyörűek.

Én például hallottam már anyukától, hogy az első gyerkőc csak velük tudott normális aludni, míg a kisebbnek hamar külön szobára volt szüksége. Neki ez volt az igénye! :)

A háti kötést néha még azok a baba is nehezen szokják meg, akiket előtte sűrűn hordoztak elöl.

Így van, nagyon sok gyereknek pont a pontos rendszer a szükséglete..

Hordozni meg én egyszer próbáltam meg elöl, de mivel ő már pár hónaposan 8 kiló volt, így sajna félúton rosszul lettem, a férjem hozott haza mindkettőnket... Úgyhogy remek a babakocsi, abba pakolok, ő meg órákig ül benne...(Hátul meg üvöltött)

Nagyon örülök ennek a cikknek! Egyrészt, mert magam is hasonló elvek mentén nevelem a kisfiamat, másrészt pedig azért, mert eloszlat sok tévhitet a kötődő neveléssel kapcsolatban (ez ugye válaszkészség másik "neve"). Én IGÉNY szerint szoptattam a babámat- nem is tudtam volna másként, és hordoztam- mivel valós igénye volt rá. De attól, hogy valaki babakocsiban tolja a gyerkőcét, és három óránként szoptatja, még érzékeny lehet a baba szükségleteire.

Köszi olasznori, hogy ezt megírtad! :)

Szia!

"Bababarát" kórházban szültem, ami az igény szerinti szoptatást helyezi előtérbe szinte minden más előtt.

Cumit, cumisüvegből táplálást nem enged, a bimbókiemelőt is csak nagy nehezen.

Mivel az elején nem tudtam szoptatni (nem volt elég tejem), a pótlást pohárból itatták az újszülöttel....... Komolyan mondom: vérlázító.

Hát mit mondjak erre? Alig vártam, hogy hazaérjünk......

Itthon is akkor szoptattam, amikor éhes volt, de a poharat NEM VOLTAM HAJLANDÓ használni.

Nagyon tetszik a cikk, nagyon jól meg vannak benne fogalmazva a dolgok.

Én is próbálok a fiammal nagyon jó lelki és érzelmi kapcsolatban lenni. De bizony van hogy sírunk, dühösek vagyunk és néha még hangosabban is szólunk egymáshoz. Azért írom többes számba mert bizony ha ő mérges el is mondja!

Viszont az utolsó bekezdéssel nem értek egyet. Se az igény szerinti szoptatás se a hordozás híve nem vagyok. Igaz az én fiamat nem is lehetett volna hordozni.

Szia!

Bemásolom ide egyesületünk aktuális könyvajánlóját:

VÁRANDÓSSÁG:

•Hidas György-Raffai Jenő-Vollner Judit: Lelki köldökzsinór

•Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok

•Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

•Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek

•Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok

NEVELÉS, GONDOSKODÁS:

•Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell

•Adele Faber- Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkül; Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

•William Sears: Éjszakai gondoskodás

•William Sears: Tha Attachment Parenting Book

•Ranschburg Jenő: Szülők könyve

•Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő

•Guóth-Gumberger-Hormann: Szoptatás

•Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

•dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

•Nyitrai Erika: Az érintés hatalma

ÉTKEZÉS, HOZZÁTÁPLÁLÁS:

•W. Ungváry Renáta: A Kismama babakonyhája

Így van! Válaszkészség pont a rugalmasságot megengedő és támogató folyamat, készség. Bizony, a babával való élet arról szól, hogy a gyerek az életbe szüleik bele, annak minden nehézségeivel együtt éli és érzi. Ez csak megkönnyíti /könnyítheti a nehézségeket, amikből mostanság sajnos van bőven.

Tökéletesség nincs, sem anyában, sem családban, és nem is kell legyen. Szerintem fontos, hogy a gyerek érezhesse, hogy anyja nem tökéletes, mert majd így fog tudni megbirkózni saját tökéletlenségével. A nem tökéletest úgy értem, hogy bele kell férjen a babás létbe, hogy hibázhatunk, félreértelmezhetünk, elfáradhatunk, stb.de ettől nem dől össze a világ, viszont igyekszem megérteni őt és jelzéseit, elfogadom egyediségét és azt, hogy neki is vannak megnyilvánulásai, stb.

Tényleg jó a cikk is, a téma is, és az írástudó emberre valló szóhasználat is felüdülésemre szolgált.

Majd minden igaz. Ami sokszor akár szüleinknél, akár ma - a butaságon kívül - a férresiklást elsődlegesen okozza, az az, hogy ez a leírás egy ideális családra, egy ideálisan kiegyensúlyozott anyára áll.

Viszont sok helyen ott a sokszoros nehezítés, elsősorban az édesapa hiánya miatt (munka, válás, stb..). Ez már rögtön egy "nem normális" anyai állapotot jelent.

A másik meg az anyagi, ami egyre húsbavágóbb, mindenkinek a saját szintjéhez képest. Sok anyukának otthonról dolgoznia kell, muszáj valamit kitalálni, mert enni kell.. (És pláne babával az se mindegy, mit.) Ha meg már van valami egyéb kötelezettség is, határidők, meg ilyenek, bizony már megint borulnak a dolgok.

Viszont mindamellett, hogy tök jó a cikk, azért abban megnyugtatnám a magukat nem tökéletesnek érzőket, hogy a babák nagyon-nagyon rugalmasak, és alkalmazkodnak a családjukhoz, még ha nem mindennapi a környezet, vagy a helyzet akkor is, persze nyilván ennek kölcsönösnek kell lenni...

Nekem meg a megértésről még eszembe jutott egy fontos könyv, (illetve könyvek): Gery Chapmennek az öt szeretetnyelvről szóló művei. Van ilyen anya-gyerek kapcsolatra is. Ez pont arról szól, hogyan ismerhetjük meg a másik alapvető szeretetnyelvét, hogy ne virágot vegyünk neki, ha ő arra vágyik, hogy 10 percet beszélgessünk vele..

Kedves cikkíró! Néhány könyvet ajánlhatnál még a cikk végén, ami a témába vág:

Dr. Büki Andrea: Ölelj át!

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás

Hirtelen ezek jutottak eszembe! :)

Nagyon jó a cikk! Nekem még nincs gyermekem, de több közeli ismerősömnek van, és a saját anyám példáján is láttam, hogy rontották el a nevelést:

az igények felismerése, és az érzelmi szabadság borzasztóan fontos!!!