Budapesti gyermek kórházak - szülők tapasztalatai (beszélgetés)

Luca tegnap óta megint 39-40 fokos lázzal küzd, este megint magas láz... Antipyreticus kúp + Cataflam csepp után odavettük magunk közé az ágyba, mert egyáltalán nem volt megnyugtató az állapota. Hajnali 4-ig 10-20 percenként ébredt sírva, annyira fájt a torka. Hajnalban már a sírása is olyan furcsa magas hangszínű volt, hogy komolyan kezdtem félni, kruppozni fog. Hál'Istennek volt itthon Rectodelt kúp, az megfogta szerencsére, nem fulladt be, de a mandulái akkorák hogy majdnem összeérnek :(

Végül fél 5 körül sikerült letenni az ágyába aludni, 8-kor ébredt ismét sírva, a hangja ugyanaz. Reggel végiggondoltam az éjszakát, kb 1 dl vizet sikerült belekönyörögnöm estétől, azt is fecskendővel mililiterenként. Reggel már semmit nem volt hajlandó lenyelni, és gyakorlatilag folyamatosan sírt :(((((((((((( Összeszedtük magunkat és bementünk a Heim Pálba (merthogy ma ők az ügyeletesek - hát nem voltam boldog), ahol kb 1 órát várattak annak ellenére hogy Luca továbbra is csak sírt és a váróban minden gyerek jobb állapotban volt, mint Ő. Amikor behívtak, egy középkorú doktor, dr Vígh Elek fogadott minket, aki egész idő alatt mialatt beszélt velünk, ill. Lucát vizsgálta TV-t nézett, notebook-on ment neki a TV2-ben valami természetfilm. Mondtam hogy aneszt-intenyíves orvos vagyok, pofákat vágott, mondtam, hogy mi volt a gyerekkel egy éve, arra is pofákat vágott, mondtam hogy hajnalban krupp-közeli állapotban volt, arra is... a mongúzok mindennél jobban érdekelték...

Írt antibiotikumot, adjam a Cataflamot 3x naponta (mondtam, adtam én 5x is, mégis ide jutottunk, erre vállvonogatás) kiszáradva szerinte nem volt, ha elég szomjas lesz, úgyis iszik majd...

Az autóból felhívtam a Madarász intenzíveseket, bevihetem-e Lucát. Azonnal fogadtak, szerencsére ma is és holnap is ismerős ügyeletes van, a nővérkék is emlékeztek ránk tavalyról.

Alaposan megvizsgálták, a torka addigra botrányos lett, herpanginája van de már gennyes pöttyök is vannak a manduláján, plusz a tüdeje sem tiszta egészen. Kapott egy branült a kezébe, és egy fél liter infúziót. Mire az egész palack befolyt, lement a láza és egész kis mosolygós lett, a folyamatos sírás is abbamaradt. A Rectodeltért megdícsértek, szerintük is krupp-szerű volt a hangja, úgyhogy azt ma este is adnom kell + Fenistil + Augmentin + Panadol/Cataflam váltogatva. Ha továbbra sem iszik, este visszamegyünk még egy infúzióra, ha romlik a hangja, akkor is, ha fullad akkor is. Bármikor visszamehetünk, éjszaka vagy holnap is.

Most hogy hazaértünk, már kb. 1 decit megivott, de szilárdat nyelni nem tud :(

És már megint itt tartunk: ha nem orvos vagyok, ha nem fordulhatok a Madarász intenzívhez, akkor mi van a gyerekemmel??? Ez a Heim Pál egy agyrém...

4,5 éve voltunk rota vírussal a nagyfiúval a László kórházban. Széken aludtam, azt mondták h ne feküdjünk a földre, mert ha éjszaka van valami bla..bla... Egész nap nem néztek felénk se, sőt én foglalkoztam egy kisebb gyerekkel (kb 1 éves) akivel nem volt bent szülő:(

1 napos sebészet Heim Pál: rendesek voltak, egésznap ott voltam a 3 éves fiammal, este már haza is mehettünk, bár itt sem vizitelték túl a gyereket.

Kicsi fiammal fél éve voltunk az I. számú gyermekklinikán, diabetes osztályon 1,5 hetet. Nagyon kedvesek voltak a nővérek, türelmesek(a legtöbb). Az első 3-4 szörnyű nap utáni időre a kisfiam nem úgy emlékszik mintha valami szörnyűség lenne és ez részben nekik köszönhető.

Esti "átrohanok a szomszéd házba ahol a nővérem lakik ,fürdeni" kivételével állandóan vele voltam(kifejezetten örültek), egy szoptatós fotelban aludtam, de azért se szóltak ha kiment valaki a folyosói padra aludni(igazán kényelmes). Ha nem újították volna a mamaszobát, akkor a folyosó végén ott aludhattam volna(azthiszem ingyen).Ettől függetlenül nem szeretnék mostanában visszamenni:)

A kislányom 2 hónaposan került a SOTE csecsemő sebészetére. Ott nagyon kedvesek voltak. A doktornő előtt le a kalappal. Ennek ellenére örökre belémívódott az ott látott picikék képe. Még ma is könnyes a szemem, ha rájuk gondolok.

1,5 évesen légzéskimaradásos lázgörccsel kerültünk a kistarcsai kórházba. Egyedül a neurológus dokira emlékszem jó szívvel. Közben allergiás rohammal megjártuk a Heim P. kórházat. Aztán 2 évesen bekerültünk a Szt. Lászlóba Kawasaki szindróma gyanúval. Mivel számomra ismeretlen betegség volt, rengeteg kérdésem volt. Türelmesek voltak hozzánk, külön szobát kaptunk, ahol csak a kislányom és én voltunk. Kontroll vizsgálatokon is csak a jókat tapasztaltam.

Persze jártunk több ambuláns vizsgálaton, ill. szakrendelésen több kórházban, de ezek pár órás ott tartózkodással jártak.

Mi megjártuk 1 hónaposan a Heim Pál sebészetét. Itt valóban a fotelágyas dolog van, amit kora reggel már összehajtogattatnak vele (Jó volt ez szoptatós anyaként, amikor még pihenni kellett volna, h legyen tejem!)

Aztán 2x jártunk már a lászlóban, a fertőző osztályon. Először az első emeleten voltunk, itt elég rémes volt, mert anyukának alvás vagy a széken vagy saját magad bevitt hálózsákban a földön és ráadásul a 2 ágyas kórteremben 3-an voltunk , pontosabban 6-an (3gyerek+3felnőtt)! A "legjobb" az volt, hogy mi már javultunk, vártuk, hogy haza mehessünk és akkor betettek mellénk egy hányós-hasmenéses kisfiút. És mikor mertem szólni, akkor az volt a a válasz, hogy örüljek neki, valószínűleg rotás az a kisfiú, legalább az én gyerekem is átesik rajta! Őszintén szólva erre köpni-nyelni nem tudtamm!

Idén januárban a 2. emeletre kerültünk! Hát, ég és föld! Itt is a padlón aludtam, de egyedül voltunk a szobában (jó biztos nem volt olyan nagy járvány, mint anno), de a nővérkék mindenben segítettek, elvileg nem mehetne kiskorú látogatni, de mondták, hogy csak nyugodtan, ők nem láttak semmit. Azért se szóltak ha két felnőtt volt bent, mert az elsőn ez is baj volt. Rengeteg orvos megnézte a kisfiamat, újabb és újabb szakorvos jött oda és vizsgálta meg. Az első emeleten volt, h be se jöttek megnézni csak a vizitnél "bekukucskáltak" az ablakon!

Szóval annak ellenére, h rémes kórházban lenni, rémes, h folyton szurkálják a gyerekedet és a majomketrec feeling valóban megvan, ennek ellenére ez az utobbi hely volt a legelfogadhatóbb.

Elméletileg...

A Heim Pálban tüdőgyulladással voltunk, a szomszéd ágyon lázgörcsös kislány. Ez nem karantén...

A Bethesdában meg ömlesztve mindenféle fertőzés...

Én sem azt vártam, hogy huszan beáradjanak, de azt igen, hogy az abszolút kezdő kolleganőn kívül legalább egyszer más is lássa a gyereket. Főleg, hogy a végén a nyilvánvaló dolgokat sem voltak hajlandóak tudomásul venni :( Az biztos, hogy én 10 éve dolgozom, 5 éve vagyok szakorvos, de a főnökömnek minden nap 2x be kell számolnom, hogy mit csinálok az osztályon, kivel mi van. És ezt nem ablak mögül... nálunk is sok a munka, kevés a nővér és az orvos is, de egy hozzátartozó sem ment még el úgy az osztályról, hogy ne számoltunk volna be, mi van a beteggel...

Tőlem a Heim Pálban annak idején, egy nagyon "aranyos" doktornő megkérdezte, hogy miért akarom mindenáron bebizonyítani, hogy a gyerekem beteg? Na akkor akadtam ki végleg! Mondtam neki, hogy pont az ellenkezőjét szeretném bebizonyítani, azért vagyunk itt, de amíg nem végeznek el egy normális vizsgálatot sem és a lányom tünetei megvannak, addig nem vagyok hajlandó elhinni, amit mondanak. Utána máshogy álltak hozzánk, főleg, hogy az orruk alá lett dugva a vidofelvétel a lányomról, és kiderült, hogy nem hazudok! : )

Mintha nem lett volna jobb dolgom, mint egy kórházban tölteni egy hetet!:(

Hát én is azért imádkozom, hogy megússzuk... :( nem tudom, mennyi rá az esély, hogy ne kapja el...

A Heim Pálban több "érdekes" dolog is volt:

pl. a nagyvizit úgy zajlott, hogy minden gyereket és anyukát bezártak a kórterembe, elhúzták a folyósóra néző ablakon a függönyt, és a fejesek meg a slepp onnan kintről nézelődött befelé, hozzánk szülőkhöz a kutya nem szólt, pedig azt is tudták, hogy orvos vagyok. Egyik nap kimentem, hogy halljam mit mondanak, üvöltve zavartak vissza. Kb. mint a majomketrec az állatkertben.

Olvasom :)

Tényleg jól összeszedted... Amikor először voltunk, nem készültünk ottmaradásra, mindent Apa hurcolt utánunk...

Bethesda-sebészet:

Mindenki nagyon kedves-rendes volt, de mivel az én lánykám 14 éves volt, ő már nem igényelte azt, hogy ott aludjak vele. Bármikor mehettünk hozzá (csak a portásbácsi szólt be egyszer, hogy már este 8kor mit keresünk itt???). Ahogy láttam, más anyukák székeken, összecsukható kempingágyféleségen aludhattak.

Az nem volt gond, hogy természetesen mindent én csináltam, nem is szívesen adtam volna ki a kezemből...

Az sem érdekel, ha nem tudnak ágyat adni, de legalább engedjék meg, hogy megoldja az ember...

A László intenzíveseket ismerem, szuper csapat még a nehéz körülmények között is.

Amit eddig átéltünk dióhéjban:

tavaly nyáron a Heim Pál új épületében voltunk, itt napi 3000-ért kaphattam a kiságy mellé egy fotelágyat. Éjszaka semmit nem aludtunk nyilván, hajnalban jöttek szólni, hogy össze kell csukni az ágyat. Ha a gyerek napközben aludt egy órát, akkor is csak ülni volt szabad, arról nem is beszélve, hogy garantáltan befutott a takarítóbrigád, és felverték a gyereket.

Én is orvos vagyok, intenzív osztályon dolgozom, de egy percre sem érdekelt senkit, mit mondok. Egy nullkilóméteres gyakoronokon kívül 5 napig senki nem látta a gyerekemet, végül rosszabb állapotban adták ki, mint ahogyan bekerültünk. (A Madarászba vittem, két hétig hordtam az intenzíves kollégákhoz minden nap, mire kikászálódtunk a betegségből.) A napi 3000 ft-ba elvileg benne volt 3 étkezés, de az ételt nem hozták oda az osztályra, át kellett volna menni a kórház másik végébe az ebédlőbe. Aki nem hagyta ott a gyerekét, az nem ette meg - természetesen én sem.

Nemrég hányás miatt kerültünk be a Bethesdába. 5 ágyas kórterem volt, ebből egy nagyobb fiú nagy ágyban, a másik nagy ágyban anyuka és 4 éves kisfia együtt, mi rácsos ágyat kaptunk. A rácsos ágyakhoz 1 hokedli járt. Mataracot, hálózsákot nem lehet bevinni. Este kempingáyakat sorosltak!!!!! ki az anyukák között, akinek nem volt szerencséje, éjjel-nappal a hokedlin ült. Apuka nem válthatott, ki an írva, hogy Apuka csak akkor lehet bent a gyerekkel, ha egyedül neveli. Másnapra hasmenése is lett a lányomnak, így rögtön írták is a zárót, és kidobták azzal, hogy vigyem ahová akarom. Ha gondolom, haza, ha romlik, akkor a Lászlóba, mert ott nem lehet hasmenéssel. Persze az a kutyát nem érdekelte, hogy a tüdőgyulladást vagy a kruppot elkapja- e a hányás mellé :(

A Lászlóról nincs infóm, de most rettegek, hogy ha a lányomon is kitör, mi lesz... próbálom összekanalazni magam, nehogy ne tudjak vele lenni :(

Sziasztok!

Sajnos több sokkoló élményben volt részünk az elmúlt két évben a gyerekkórhézakkal kapcsolatban.

Kíváncsi lenék, hol milyen tapasztalaitok voltak, mennyire segítették, hogy az anya együtt lehesenn beteg gyermekével, hol mire számíthatunk.

(Most épp én estem ágynak hányós-hasmenős vírussal, és már rémeket látok, mi lesz, ha a 2 és fél éves lánykám is elkapja...)