Biztos(?) tipp a netes ismerkedéshez

A vezérlő gondolat az volt, hogy nincs időm, családot és gyereket szeretnék, elég volt a "csapongásból", most már szeretnék a párommal élni nyugodtan-boldogan-szépen.

Első lépésként úgy döntöttem, jó lenne a frázisokat eldobni: ha megvan, akkor megvan, megismerni, beszélgetni, beszélgetni és beszélgetni. Mindegy hol van, mivel foglalkozik és hogy néz ki. Ha munkatárs, akkor is bele kell vágni, hisz éber életünk felét ott töltjük, tehát az esélyeink fele itt van (és egy másik ember esélyei is). Olyan lenne a frázisokkal együtt párt keresni, mint úgy rulettezni, mintha minden tizedik esetben tennének golyót a forgó kerékbe.

Alacsony, magas, szőke, barna, fekete, lila, együtt dolgozunk, messze lakik, szőke, barna...

Nem lényeges!

Minden változhat és ésszel az ember ezután is tud engedni valamennyit.

Egy a lényeg, hogy "Ő" meglegyen!

Na hogy ez az "Ő" milyen bőrbe és szituációba bújt, azt még nem tudni, de gondoltam ezt a keresztet vállalni kell.

A távolság segít! A távolság, az idő és a nehézségek hatására kibújik az ember igazi énje.

Gondoltam egyszer úgyis ki kell bújnia. Inkább hamarabb...

Kerestem egy fórumot, mégpedig egy olyat, amin nem a legelkeseredettebbek vannak, akik igyekeznek, de farolnak is, meg belemennek mindenbe csak legyen már valami, aztán meg csokit zabálnak hónapokig és az igazit elküldik a fenébe, mert bánatosak, aztán meg várják a csodát...

De ahhoz, hogy nyerjünk a lottón, vennünk kell legalább egy szelvényt.

Nos kerestem egy helyet, ahol sok lány és fiú van ismerkedés céljából. Egy olyan helyet kerestem, ahol a tagok párt keresnek, de fontos volt, hogy ne legyen profi az oldal, sőt ha egy közösségi oldal egy része ez, az is jó...

(Ha valaki ír ilyen lehetőséget, akkor azt a többiek biztosan szívesen veszik.)

Az ott elkészített profilomról annyit, hogy: kettes alá. Nem ámítok, sőt! De egy dolgot kikötöttem, csak levelezni szeretnék, és barátokat keresek.

Ez fontos, mert van, akivel nem jön össze más, "csak" a barátság. Ez így van rendjén. De a barátság bizony nagyon sokat ér! Sokaknak egy barátjuk sincs, akkor bezony nagy luxus lenne ennek a lehetőségnek ezt az oldalát mellőzni.

A lényeg, hogy találtam is, de olyan sokan voltak fent, hogy mégis kellett egy kis szűkítés, így meg kellett határozzam a kort és nagyjából a magasságot - nem szigorúan, de enélkül tuti elvesztem volna a rengetegben.

Belevághattam volna a "csövi, mivan" dumával és majd csak lesz valami, de gondoltam ennél picit trükkösebb leszek és meghatározom azt a jellemet, akit keresek és rászabom a megközelítést.

Sokak számára hihetetlen, de egy párkapcsolat nem csak a nő-férfi kapcsolatban merül ki. Az időnk nagy részében sétálunk, játszunk, takarítunk, kertészkedünk, ügyesek vagyunk, bénázunk... tehát egy barátságos lányt kerestem elsősorban, akit megismerhetek, akivel jó lenni.

A jellem egyszerű volt: kedves, aranyos, vicces, pajkos... nem részletezem, gyakorlatilag majdnem mindenben az ellentétemet kerestem.

A jellemre pedig készítettem pár induló üzenetet.

Nem kérdeztem értelmetlenül, hogy megbízható vagy-e? Meg jó családanya leszel-e? Hihetek-e neked.... A válasz vagy igaz vagy nem, de előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság.

Tehát az üzenetet a legkényesebb pontra tettem, azaz itt a pajkosságra. Hiszen azt nehéz sokáig mímelni!

És beindult a werkli. Üzenet üzenet hátán, de csak a pajkosságot tartottam. Úgy 500 lányból 20-40 volt képes őszintén kedvesen visszaírni egy semmit sem jelentő mondatomra, miszerint "úgyis megeszem az uzsidat" egy egyszerű "nemnem úgysenem" választ. Szóval a többség ezen a ponton kivérzett - vagy én véreztem ki náluk, tökmindegy.

Maradt pár újdonsült barát, aki már mindent tudott rólam és én is róluk, legalábbis, amit az adatlapjukon mutattak magukból.

Velük már érdemesnek találtam napi szinten foglalkozni, őszintén érdeklődni irántuk, így elhívtam msn-re őket, de csak azért, mert aranyosnak tartottam és látszólag semmi más célom nem volt, mint levelezni beszélgetni.

Pedig volt egy rejtett hátsó szándékom, mégpedig megismerni az illetőt, hogy megtudhassam, hogy "Ő" e az.

Mentségemre legyen mondva, ezt előre közöltem!

Aztán bizony eltelt majd negyed év. Hogy ez sok? Csak egy sóhajtásnyi a célhoz képest, hisz ekkorra a napi-heti kapcsolatból kirajzolódott hogy ki lesz a kiválasztott.

Mondjuk sosem tudni, hogy ki a vadász, mert a nők nagyon furfangosak..

Nos ebben a "hosszú" időszakban semmit nem tettem jóformán, csak kérdeztem a mindennapokról, arról, hogy hogy van, kibeszéltük a gondokat, bajokat, jókat nevettünk... Ilyesmi! Kialakultak a barátságok és kirajzolódott, hogy kiből lesz "csak" barát.

Így szűkült a kör.

És egyszer csak komolyra fordult a dolog. Szerettek volna találkozni velem, mert volt, aki túl szeretett volna lépni a levelezésen és személyesen is megismerni.

No de a távolság egyben megoldandó feladat is. Mindkettőnknek. Most jön a jóban-rosszban rész.

Még az elején úgy döntöttem, hogy a nehézségeket igyekszem a javamra fordítani, hisz más lehetőségem nincs, ha nem szeretnék egy vesztes pozíciót felvenni az élettel szemben.

Jött is nehézség bőven, munkanélküliség, lakás, családi, utazás, szabadság... ami szelektált is rendesen. Csak úgy peregtek le a felvett álarcok.

Ráadásul az élet úgy hozta, hogy nehézzé tette számomra is a hazautazást, így a megpróbáltatások közepette gyakorlatilag alig maradt valaki, aki kitartott mellettem. Mégis kitartott öt gyönyörű kedves, játékos lény.

Bármelyikkel el tudtam volna képzelni az életem hátralévő részét, de választanom kellett, így lett pár igazán kedves jó barátom és meglett köztük Ő is!

A majd' fél év keresés és ez a cikk is pont arról szólt, hogy: megtaláljuk a PÁRUNKAT!

Így talán nem is annyira érdekes, hogy az első találkozás olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást és bezony azóta eltelt nyolc gyönyörű hónap.

És a legszebb, hogy az embernek csak magát kell adnia, és ez így lesz csak tökéletes.