Bizonytanság a párkapcsolatokban- szeret? szeretem? menjek? maradjak? (beszélgetés)

Egy másik fórumról:

A kapcsolatunk története elég bonyolult, nehezen jöttünk össze. Amikor megismertük egymást, én évek óta tartó párkapcsolatban éltem, ő akkor már túl volt egy házasságon (több, mint fél éve). Mivel én nem tudtam dönteni, összejött mással, de 1-2x így is találkoztunk és végül is elég nagy dilemmák árán szakítottunk az akkori párjainkkal és összejöttünk. Nagyon szeretjük egymást, a családjaink is, tervezzük a közös jövőt. Ehhez viszont sok dolognak össze kell jönnie: 40 km-re lakunk egymástól, szeretnénk, ha közelebb költözne és közelebb találna munkát - ami úgy néz ki, hamarosan összejöhet. A feleségével lassan 2 éve különélnek (rajtakapta mással, ezután nem volt visszaút), de nem tudtak elválni, mert a lány időközben súlyos beteg lett, a kemo- és sugárterápiák után most úgy néz ki, javult az állapota. A párom a házukból a rá eső részt azóta sem kapta meg, most pluszmunkát vállal, hogy előbbre jussunk - hitelt ebben a világban nem igazán merünk felvenni. A kapcsolatunk elején (vagyis még mielőtt összejöttünk volna), elmesélte nekem, hogy természetes úton nem lehet gyermeke, mert elég kevés a spermaszáma. Időközben nekem is lettek problémáim, hormonzavar, agyalapi mirigy (jóindulatú) daganata... szóval elég sok probléma vesz körül minket, de imádjuk egymást és biztosak vagyunk benne, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket.

Míg összejöttünk, nagyon sokat leveleztünk és írta nekem, hogy a szex milyen fontos neki (mindenkinek az!) és lehet, hogy van pár dolog, amit én nem vállalnék be (anális szex, vagy a sperma lenyelése...). Amikor összejöttünk, elég hamar túljutottunk a szexen, hiszen régóta érett már a dolog. Nagyon jó vele, elég sokszor kívánom őt, előtte ilyet nem éreztem, nem szerettem kezdeményezni, most igen, ő meg szereti ezt!

Jövő hónapban lesz 1 éves a kapcsolatunk. 1-2x előfordult, hogy nem tudott elmenni, az utóbbi hónapban viszont 3x is előfordult ez. Azt mondja, attól még jó neki és örül, hogy én "végzek", ne higgyem azt, hogy nem kellek neki vagy nem vagyok jó, nem tudja az okát, de ez van. Engem viszont most nagyon zavar (tegnap is így jártunk), legszívesebben elbőgtem volna magam, de látom, hogy neki sem kellemes, beszélni viszont nem nagyon akar róla. Már az is eszembe jutott, hogy mégsem én vagyok neki a megfelelő, nem vagyok vonzó (a betegségem óta elég sokat híztam, bár már akkor sem voltam vékony, amikor összejöttünk). A szexben nagyon figyel rám és nem erőltet semmit. Az az érdekes, hogy amíg eljutok a csúcsra, addig neki is jó, de ahogy végzek, pár pillanatra rá lelankad... Ő amúgy nem fogja fel olyan tragikusan, mint én, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy velem van a baj v. sok a probléma, esetleg fáradt, hiszen hétfőtől szombatig dolgozik, sokszor este 9-ig reggel 6-tól.

Kicsit félek, hogy megmérgezi a kapcsolatunkat, félek attól, hogy nem teszem igazán boldoggá!

Nem olyan régen írtam a problémánkról.

Azóta ha együtt voltunk, sikerült elmennie a páromnak, volt, hogy ő kezdeményezett, volt, hogy én. Mióta írtam, szinte heti 1x voltunk úgy együtt, mivel hétköznap este 9-10-ig dolgozik. Ilyenkor ha időben végez, beugrik hozzám, ha csak 5-10 percre is. A hétvégéket együtt töltjük, bár ha az idő engedi, szombaton is dolgozik délutánig.

Rengeteget dolgozik és nagyon sokszor fáradt, fásult... ha rákérdezek, azt mondja, fáradt, amit el is hiszek, de mostanában nem úgy viselkedik velem, ahogy régen.

Amúgy ma vagyunk 1 évesek és ma is írta, hogy szeret, amit érzek, hiszen elég, ha átölel és ha együtt alszunk, még éjszaka is magához szorít.

Azt tudni kell róla, hogy 2 éve tönkrement a házassága, elválni még nem tudtak, mivel a neje súlyos beteg - talán javul, úgy néz ki, és még a pénzét sem kapta meg. A házukon rengeteget dolgozott. Amikor összejöttünk, ami nem volt egyszerű, mondogatta, hogy teljesen más érzései vannak, így még senkivel sem akart összeköltözni... mostanában viszont én mondogattam és említette a nővérének, hogy nem tudja, mit kezdjen az életével, kilátástalannak látja és agyonnyomom az összeköltözéssel! Minél jobban akarom, ő annál kevésbé... ez elég nagy pofonként ért, de lehet, hogy túlságosan ráragadtam, bár nem vettem észre, hogy zavarná. De az feltűnt, hogy mostanában nem mondogatta. A hétvégén mindenképp beszélek vele erről, mert segíteni szeretnék neki és boldoggá tenni, szeretném, ha bízna bennem, bár sokszor érzem úgy, hogy mivel a felesége megcsalta, fél az újabb elkötelezettségtől, hitelt nem merünk felvenni, főleg ő, mindig azt mondja, mit csinálunk, ha vmelyikünkkel baj történik. Most már tudom, hogy vszínű a szexuális problémánknak is volt ehhez köze. Tudom, hogy feszült, de most félek, hogy miattam, hogy nem kellek neki igazán... a nővére 1 hete ment ki Amerikába, a kislányát dec-ben "küldjük" utána, most arra gyűjt, hogy meg tudja látogatni őket - bár nekem nem beszél erről, de azt tudom, hogy aggódik értük.

Szerintetek mit tegyek? Nem akarom elveszíteni, nem akarok rátelepedni, de azt sem akarom, hogy boldogtalan legyen mellettem. Szeretném megoldani a problémánkat!

Segítsetek, adjatok nekem tanácsot!!!!

Azt még hozzáteszem, hogy 40 km-re lakunk egymástól és nem tudjuk, merre menjünk, melyikünk szülőhelyére, bár mondta, hogy őt már nem köti semmi az övéhez - csak a mhelye. A mi városunktól 20 km-re talált másodállást, lehet, hogy oda átveszik, de már semmit sem merek kérdezni tőle, mert félek, hogy agyon nyomom!

köszönöm!

sokat beszélgettünk a hétvégén. döntés nem született, de most két hétig nem tud hazajönni, és ez a gondolkodás ideje.

szeretném megmenteni a kapcsolatunkat.

kifeted bővebben a te történetedet? akár priviben is, hátha tanulhatok belőle.

nem baj ha nem.

"AZ BAJ HA EGY NÖ MAS EMBERÖL FANTAZIALT HA PARKAPCSOLATBAN EL DE CSAK 1NAPIG ES ENNYI VOLT????????????7"

nézd, sztem ha ezt is teszed/tetted, azt nem kell elmondanod a párodnak, mert:

1.) irtózatosan megbántod vele

2.) meginog a bizalma Feléd

sziasztok!

nem tudom, hogy az én esetem ide való e, de azért hátha van valakinek valami jó ötlete.

Boldogtalan vagyok a párommal már régóta.

Hat és fél éve vagyunk együtt, van két szép kisfiunk.A párom kamionozik és csak hétvégén vagyunk együtt.

már egy ideje nagyon pengeélen mozog a kapcsolatunk, de nem egy harmadik személy miatt.(vagyis remélem)

Nagyon kevés az a két nap, amit itthon tölt, és akkor is inkább csak játszik a számítógépen. Sokat is veszekszünk is a pénzen, a gyereknevelésen,a játákon, meg sok minden egyéb dolgon.A nöi mivoltom, az anyai mivoltom állandóan kritizálva van.

Nem törödik velem eléggé,mint nővel.Késő éjjelig játszik, persze én addigra elalszom, és utánna meg háborog, hogy nincs szexuális életünk.és hogy nekem kellen őt elcsábítanom a géptől.

egéyz nap nem törödik velem, este meg szeretgessem?

nem tudom mi tévő legyek. nagyon bizonytalan vagyok. már a szétköltözést fontolgatom.

bizonytalanság talán egy kapcsolatban a legrosszabb!!

szerintem

Sziasztok!

Szeretném az őszinte véleményeteket kérni!

Kb. 3 hónapja megismertem vkit, aki 8 évvel idősebb nálam, barátságból. 2x találkoztunk, jól kijöttünk egymással, felnéztem rá. Aztán többet akart. Én is, a második tali végén, de nem mondtam neki, csak azt, hogy van vkim, akit nem hagyok el. A párommal elmentünk nyaralni, a srác akkor adta fel, bevallotta. Találkozott vkivel, aki nagyon hasonlít rám belsőre. Sokat írogattunk, ezért megbeszéltük, hogy talizunk és szóban megbeszéljük, levélben nem lehet. Kicsit hűvös volt hozzám, nem is akartam és vártam mást, sokat beszélgettünk, aztán kérdezte, mire gondolok, mit akarok, de nem mondtam ki, mert nem akartam befolyásolni és azt sem, hogy miattam hagyjon el vkit. Aztán simogatott, órákig bámult, hogy milyen szép vagyok, felmelegítene, megcsókolna, de nincs abban a helyzetben, nem teheti meg (gondolom más miatt), pedig egy mozdulatomba kerülne. Hazafelé vitatkoztunk, bizonygattam, hogy nem én vagyok a legjobb, ne sajnálja, hogy nem jöttünk össze, mert ha ezt mondogatja, nem biztos, hogy megtalálta, akit keres. A bnője közben sokszor hívott minket, 1x felvette, de mondogatta, hogy nem igaz, miért nem teszi már le. . . Aztán amikor hazaértünk, ment a huzavona, megint bámult hosszú percekig, nem vette le rólam a szemét, simogatott, ki akartam szállni és mondtam, hogy ne találkozzunk többet, de visszarántott és megcsókolt. Hatalmas szenvedéllyel, érzelemmel! Én hagytam abba és eljöttem.

Utána írtam neki, hogy nem akartam felkavarni. . . írta, hogy nem tud dönteni, időt kér. Később jött a válasz, h a másikat választotta. Utána írt a párom, hogy küldött levelet a srácnak, ezt nem részletezem. Megértem őt is, de ha többet tett volna értem, én sem jutok el idáig. Felhívtam a srácot és mondtam, h tudom, h a levél miatt döntött így, azt mondta nem, döntenie kellett, tudom, ha 2 hónapja elhagyom a párom, nem itt tartunk, de nem gondolta, hogy elhagyom. Márpedig megtettem. Aztán pár nap múlva visszamentem a páromhoz, nem bírtam nélküle! Felemésztett a bánat, hogy nem látom többet, szinte belebetegedtem. Rengeteget beszélgettünk utána, éjszakákat, nappalokat sírtam végig, hogy elveszítem mindkettőt. A párommal azóta sokat vagyunk együtt, figyel rám, ami mostanában hiányzott. De mindig gondolok a másik fiúra!!!! Azóta váltottunk pár levelet, írta, hogy egész életében bánni fogja, de rossz volt az időzítés, nem gondolta, hogy valaha elhagyom a párom. Megbeszéltük, hogy barátok leszünk.

Azután egy nappal, hogy írta, a másik lánnyal marad, megírta azt is, hogy beadott egy pályázatot, elnyerte, ezért sem jöhettünk össze, pár hét múlva több mint 200 km-re költözik. Megbeszéltük, hogy találkozunk előtte, nem megy el enélkül. Aztán 3 napra eltűntem, nem írtam neki, ő közben 2x írt levelet, hogy mindig fontos leszek neki, akármi történjen, fontosak a leveleim, nem akarja megszakítani a kapcsolatot velem, nem mondja, hogy nem érzi jól magát a kapcsolatában, de olyan sokáig voltam plátói számára, hogy sok ideje volt gondolkodni a kettőnk kapcsolatáról. Ma megint írtam neki, beszámoltam a szabadnapról, hogy kirándultunk, írta, hogy ő is a párjával volt és nem panaszkodhat, de szeretné, ha elmennék egy meccsére, szeretne velem találkozni, de nem tudja, hogy mikor, mert mindketten tudjuk, hogy mi lenne a vége, de kíváncsi arra, hogy mit szóltak volna a bnőim v. a családom, hogy egy idősebb pasival jövök össze. Miért érdekli ez???? Megírtam neki, hogy szeretném, ha boldog lenne, tudom, hogy nekem kellett volna előbb eldönteni, hogy ki kell nekem, megírtam, hogy nem jelentkezem többet, legyen boldog, félreállok, de nem értem, hogy miért érdekli, hogy nekem más mit mondana és miért van mással, ha mindketten érezzük, hogy vonzódunk egymáshoz. Pár napra eltűnök, nem írok neki, és talán soha többet. Persze a másik felem mindent megtenne, meg akarom őt szerezni! Iszonyúan vágyom rá és boldoggá akarom tenni!!!!!!! Akkor is, ha idősebb, akkor is, ha mindkettőnknek van vkije, akit nem akar elhagyni, akkor is, ha messze költözik tőlem, holott korábban engem zavart a 8 év és a 40 km távolság.

Ti mit tennétek? Félrevonulnátok csendben, szenvedve v. megtennétek mindent, hiszen tudom, hogy vhol még vonzódik hozzám, de nem akarom megutáltatni magam vele, hiszen tudom, hogy jó véleménnyel van rólam. Rosszul érzem, ha arra gondolok, hogy fél attól, hogy nem lenne elég jó nekem???

örülök hogy jól vagy. :)

nekem az elmúlt néhány hétben rendben volt, de sajna most visszajött... :( de szakítani meg nem tudok vele, és nem azért mert gyáva vagyok, hanem mert belehalnék... és nagyon szar érzés... :(:'(

Sziasztok!

Olvastam a hozzászólásaitokat, problémáitokat. Nagyon nehéz bárkinek tanácsot adni ennyire magánjellegű kérdésben, másrészt nagyon nagy felelősség is lenne. Hiszen nem ismerjük a legapróbb részleteket, amik fontosak lehetnek. Szisz, úgy emlékszem, a te problémádról már olvastam egy másik toikban, ahol alaposan kiforgatták a szavaid :-(. Én nem is akarom magam ebbe olyan mélyen beleásni magam, mert most nem az ész dönt, hanem a szív. Ha úgy érzitek, szeretitek még a párotokat, akkor úgysem fogjátok faképnél hagyni őt, csak mert nem töéltes minden tekintetben. Egy embert, ha életed párjául választod, a hibáival együtt szereted és legfőképpen elfogadod. De ha nincs benned kellő tolerancia a hibáival szemben (nem muszáj, hogy legyen, hiszen mindenkinek vannak igényei, amibe nem fér bele bármi, és aminél nem ad alább - nem is kell, de ha a párod nem fér bele az általad szabott "keretekbe" és elvárásokba, akkor valószínűleg nem ő az igazi). Ezt kell mérlegelni. Szerintem mindketten túl fiatalok vagytok még ahhoz, hogy most megalkudjatok, és így éljétek le az életetek. Hosszú távon úgysem menne. Miért vesztegetnétek el a fiatal éveiteket, amikor a legnagyobb az esélyetek, hogy megtaláljátok az igazi nagy Ő-t? Azt, aki tényleg a másik feletek! Később sokkal nehezebb lenne.

Szisz! Neked is még a közös jövő megkezdése előtt kellene eldöntened, hogy tényleg így akarod-e! Még van visszaút, még nem késő. De ha szereted, akkor próbálj te is alkalmazkodni, beszéljétek át a problémáitokat, és próbáljatok rajtuk együtt felülkerekedni! Ha szeretitek egymást, nem lehet akadály!

Akár hogyan is döntötök, sok sikert a továbbiakhoz, kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok! :-)

szia!

igen, ezek nagyon igazak, és megbeszéltük msot, hhogy tartunk kis szünetet, amíg minden helyre nem áll a fejemben (elvileg 1 hetet, de én kb 1 napig bírom nélküle...)egészen egyszerűen az a helyzet, hogy nagyon nagy volt a váltás a szarból a jóba... ennyi... :)

mestengo

Azzal pedig én is szintén egyet értek, valóban fiatal vagy még!

A legelső lépésed, szerintem az legyen, hogy próbálj meg magaddal kijönni, megtalálni magad.

Némi önértékelési problémával azért küzdesz.., de ezzel a mai világban nem vagy egyedül....

mestengo

Sajnos, bárki is járjon "ilyen cipőben" mindig nehéz tanácsot adni, hisz nem vagyunk egyformák. Ha valaki elbizonytalanodik magában, a párjában, a szerelmükben, talán az a legjobb módszer, ha mérlegelsz,mi a rossz most a kapcsolatotokban, persze anélkül, hogy kizárólag őt vagy magadat hibáztatnád, vedd végig, mi volt az elején jó a kapcsiban, és mi vezetett el odáig, hogy most nem jó.

Gondold végig, mi az, amit szeretsz benne(mennyire és miben lehet rá számítani, most és később) és mi az amit nem, ha a negatív lista hosszabb, beszélj a pároddal hogy érzel, hátha tudtok rá megoldást találni, de együtt kell megoldanotok,legalábbis lássa rajtad a hajlandóságot, hogy mellette vagy, ha valóban fontos ő még neked.

De magadba is nézz, hátha esetleg Te magad gerjeszted a problémát(Te megteszel e eleget azért, hogy működjön)!

De sajnos az is lehet, hogy egyszerüen ellaposodott a kapcsolat, ehhez is 2 ember kell, mint a rendbehozásához!Az az egy biztos, hagyj a párodnak lehetőséget mielőtt végleges döntést hozol, beszélj vele, mi jár a fejedben, hiszen a legtöbbet Ti ketten tudtok tenni a kapcsolatért! Ha átrágjátok, megpróbáltátok, és nem érzed, hogy jobb a lelked, akkor lépni kell, bárhogy is fájjon neki vagy neked. Végtelenségig nem húzhatjátok (egymás felett)az időt, mert ezt, sem magaddal, sem Vele nem teheted meg!Mert így lehet, hogy a boldogságot hagyjátok veszni!

És azt hogy hogy fogadd el a boldogságot, egyszerűen, tárd ki a szived, hogy be tudjon jutni!(nehéz feladat ez annak aki a párjában megbízik, magában nem, el kell fogadnod magad, e nélkül ne várd, hogy jobb legyen!Csak gondold végig, melletted van egy ember aki szeret, értékesnek tart, nem lenne veled, ha nem látna annak!Nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy esetleg nem találtad meg az igazit, hanem azt, hogy még MAGADAT nem találtad meg, de ha így van és szereted a párod, kapdd össze magad, nehogy emiatt elveszítsd, mert ahogy "látom" elég sok negatív jelet bocsájtasz ki magadból, és ezt egy idő után érezni fogja ő is!