Bevállalni a külső és belső hibáinkat? Vagy palástolni? (beszélgetés)

Külső és belső hibák?

Ezt teljesen máshogy mondanám. Külső adottságok, belső tulajdonságok.

A külsőnk olyan, amilyennek születtünk, vannak dolgok, amiken tudunk változtatni, pl. hajszín és haj fazon, de vannak olyanok, amiken nem, pl. túl rövid lábak.

Én a külső hibákra azt mondom, hogy meg kell tanulnunk használni magunkat.

Én szinte teljesen elégedett vagyok magammal, de tudom, hogy vastagabb a vádlim, mint az átlag, ezért olyan szoknyát és ruhát hordok, ami optikailag ezt korrigálja;)

A jellemünket is hozzunk innen-onnan. Egy bizonyos kor után már lehetetlen változni Ezt a kort 10 év alattira teszik a tudósok, ezután már belénk égett minden.

Én őszinte ember vagyok. Ha megkérdezik a véleményemet, akkor nem tudok hazudni. Szoktam drukkolni, ha olyat látok, hogy meg ne kérdezzék, mert nem akarom megbántani;)

Bár már kitaláltam jó régen, hogy ha valami nem tetszik, akkor annyit mondok, ha megkérdezi valaki, hogy milyen a ruhája és nekem nem tetszik, hogy ez nem az én stílusom;)

Azt hiszem ezzel nem bántok meg senkit. Esetleg kiegészítem annyival, hogy nekem túl mintás, ez a szín nem igazán tetszik, nekem nem áll jól az ilyen, azaz igyekszem nem kritizálni másokat.

A valóvilágban még sosem kritizáltak meg a külsőm miatt, ami lehet, hogy a nagy önbizalmam miatt van;)

Nem tudok olyan szituációt elképzelni, amikor valaki azt mondja, hogy te meg, hogy nézel ki ebben a ruhában? És azt sem tudom elképzelni, hogy bárkinek ilyet mondjak.

Ahogy, nem mondom az elhízottnak, hogy de szép karcsú vagy, de azt sem, hogy úr isten dagadt vagy!

Kommunikálni kell megtanulni!

Külső hibáim nincsenek, persze kívülről nézve biztos talál rajtam bárki hibát, de én nem élem meg hibának és nekem így jó.

A belső hibákat (nyilván amit felismerek és zavar) igyekszek kijavítani, fejlődni abba az irányba amit jónak tartok. Aztán lehet valaki szemében az is hiba ami felé tartok.

Ez van, nem lehet mindenkinek megfelelni.

Azért ez túlzás.:)))

Gyerekünk esküvőjéről tettem fel ide képet, megkaptam, hogy "csúnyán és szigorúan" nézek. Szemünkbe sütött a nap, s legkisebb gondom az volt, hogy én hogyan nézek ki.

A fiatal párról szólt az a nap, nem rólam, egyébként sem vagyok fotogén. Még fiatalon sem.

Próbáltad takargatni a görbe lábad vagy a dadogásod?

Igaz, görbe lábra úthenger.

Most komolyan mondom, olyan még nem volt.

De biztos nem foglalkoznék vele, legfeljebb azt mondanám; nem lehet mindenkinek jó az ízlése. :)))

Jól tűröm a kritizálást, belátom ha hibáztam. Itt is előfordult már, sok dologról derült ki, hogy nem nekem való.:)))

Ha meg igazságtalanul kritizálnak, fel sem veszem.

Hibája csak annak van, aki azt hibának látja...

Mosolyogj a világra és az visszamosolyog rád. 😊

Dehogynem érted; ha pl. nagy a hasam, nem veszek fel alakkiemelő ruhát, ha idősebben lötyögős a felkar, nem ujjatlan, csak rövidujjú.

Ha kritizálós valaki, társaságban türtőztetni kell magát, megpróbálni keveset beszélni.

Én túlontúl őszinte vagyok, 100x meg kell gondolnom, megszólaljak-e, ez régen nagyon nehezen ment.

Pedig mindenkinek van hibája, külső, belső egyaránt. Az, hogy ezt valaki tudja vállalni, ahhoz kell egy bizonyos elégedettség az élettel. Manapság viszont egyre kevesebb ember van, aki alapból elégedett az életével.

Én nem palástolom a hibáimat, igaz nem is mutatok rá, de hát ez van, ez vagyok én. Akinek nem tetszik, hát az így járt, az idegen emberek meg pont nem is érdekelnek :DD

Hát kérdés az nem volt, de maga a sztori érthetetlen. Ha tud valaki a hibájáról, nem az lenne az első hogy kijavítsa, korrigálja, ahelyett hogy takargatja? Gőzöm nincs milyen hiba lehet. ha valami testi rendellenesség, azt el kell fogadni úgy ahogy van. nem kell hibaként kezelni, a megváltoztathatatlan váljék természetessé.

Engem érdekelne milyen hiba lehet az, amit palástolni kell.