Negyedik gyermek! Ti bevállalnátok? (beszélgetés)

Sziasztok! Nekem három lányom van. Mindjárt, azaz tavasszal 40 leszek...

Úgy érzem az utolsó pillanatban vagyok, hogy eldöntsem legyen-e 4. gyermekem. Valahol nagyon vágyom rá, valahol meg mikor utána számolok, hogy hány éves leszek mikor ő még 10 sem.... hát rendesen elgondolkodom. Ha véletlenül jönne... megoldódna a dolog, de így.... A józan eszem más diktál és a szívem is.

Mi bevállaltuk! A legkisebb 37 éves!

Öröm volt velük, persze nem volt könnyű a mindennapos 10-12 órai távollét mellett, de most nagyon örülök, hogy vannak, ráadásul 5 unoka is "jár velük"!

Sziasztok!

Bocsi, de végig olvastam a hozzászólásokat, és az első oldalon lévő hozzászólások igen meghatottak.

Nekem 2 gyerekem van. A páromék 4-en mi 3-an vagyunk testvérek. Mi megbeszéltük anno, hogy a kislányunknak 1 testvére mindenféleképpen lesz. De szóba jött a 3. is, de csak 10 év múlva 40-en környékén szültem volna, de mostmár úgy gondoljuk, hogy az egészségem fontosabb mint az hogy legyen egy 3. baba is. Viszont ha lehetne biztos bevállalnék egy 3. babát is. De most az a fontos, hogy kettőjüknek meg tudjuk teremteni amire szükségük van.

A fórumindítónak annyit szeretnék mondani, hogy ha ők úgy érzik megtudják teremteni a 4. babának is azt amit a többinek akkor miért ne. Kell a gyerek a nemzedéknek. Egy vmit sajnálok. A kisebbségiek (akik már valószínű nem is kisebbségiek)már szerintem többen vannak mint mi. Így szerintem már mi leszünk a kisebbségiek ha nem teszünk ellene. De igaz ami igaz nem égbe világba kell szülni hanem fel kell mérni mi az amit megengedhetünk magunknak.

?!?? felelőtlenek?

miért, 1-2 gyerek mellett nem jöhet közbe vmi? elveszted a munkád, a férjed elhagy, stb...

Mindenképpen!

Csak ajánlani tudom, h vállald te is!

Nekem 7 gyermekem van!

Boldogan vállaltam őket, és tudatosan, azóta sem bántam meg!

Sőt, most h már nem lehet több, :( sajnálom, mert biztosan vállaltam volna többet is!

Ha belegondolok, h a 4. gyermekem is milyen aranyos, és kedves, (persze a többi is), bánnám, ha nem született volna me g! :D

Valahol igazad van ebben a testvér kérdésben. De pl. annyi helyen hallom, hogy acsarkodnak, hogy az idegennel előbb kijön, mint a testvérével:((

Mi pedig jó tesók vagyunk, aztán ő a tengeren túlon él, cseszhetem:((((((((((

Ehhez annyit fuznek hozza,hogy a ferjem egy olyan balesetnel volt helyszinelni,ahol meghalt egy 23 eves egy szem gyerek,a szulok az egyik leggazdagabb csalad a varosban... bele sem merek gondolni,hogy mit erezhetnek a szulok.

En egyke vagyok -betegseg miatt nem lehetett testverem- a szuleim 1 ev leforgasa alatt haltak meg,mikor 17 illetve 18 voltam... Olni tudtam volna egy testverert... ugy maradtam mint a kisujjom,es lennek ma is a fiam,a ferjem es a barataim nelkul. Megfogadtam,hogy a fiam nem marad egyedul,ha rajtam mulik.

na lassan rájövök, mi a baj a hozzászólásaiddal...az hogy túlságosan sarkítasz! el sem tudod képzelni azt a lehetőséget, hogy valakinek(pl nekem) azért van 4 gyerekem, mert mi így szerettük volna, és hál istennek teljesen normálisan fel fogjuk tudni őket nevelni, sőt az életben való elindulásuk is már meg van oldva.

Egy gyerekben pedig nem feltétlen azáltal jön ki az a tulajdonság, hogy többre vágyott volna, hogy hány tesója van, ezt más tényezők is befolyásolják, hogyan van nevelve stb. Pl az én gyerekeim is megvennék az egész játékboltot, vagy a 15ezer ft-os babát kérné, amit jól beetetnek a marketingesek a szülőkkel, majd a gyerek 3 napig játszott vele és vége a csodának...persze erre vágyott, hát megkapja...minek? ezer értelmesebb dolog van ezeknél, csak szerencsétlen gyerek arra vágyik, amit nyomatnak a tv-ben...ha az 1000FT-os eszméletlen jó társast reklámoznák, hidd el, mndenki olyat kérne....

amúgy nekem 1 tesóm van, a szüleim soha nem vettek nekünk semmit, anyagilag zéro zsebpénz(titokban adott nekünk a nagyi), miközben ők simán megtehették volna, hogy bármit megkaphassunk. Szóval ez szülői hozzáállás kérdése, ez nem feltétlenül azon múlik, hogy hány tesója van valakinek. Az én gyerekeim már most többet kaptak az életükbe, mint én ezidáig a szüleimtől. Tudod az ő felfogásuk az, hogy élj meg a saját lábadon, a férjem szülei meg mindent a gyereküknek tettek félre, csak neki éltek, minden percük azzal telt, neki hogyan lenne jobb. Totál más szülői mentalitás...

pl bennem is igen komoly lelki nyomokat hagytak ezek a dolgok, holott simán megtehették volna az ellenkezőjét...mégsem tették.

na lényeg, túlságosan sarkítod a dolgokat, el sem tudod képzelni, hogy lehet másként is, és állandóan összemosol embereket az általad elképzelt élettel

Igazából az ember csak addig veti meg a pénzt, amíg nincs rászorulva. Amíg természetes, hogy van, addig nem az a legfontosabb. Nem kívánom senkinek, hogy érezze szükségét.

Viszont aki elveszti egyszem gyermekét, tényleg összeomlik, még az is, akinek van másik gyermeke is. Ne azért szüljön valaki, mert mi van, ha elvesztem, mert nem lehet pótolni.

Viszot ha valaki szereti a gyerekeket, azt akarja, hogy a gyerekei vegyék körül és meg is teheti anyagilag, szerintem nyugodtan vállaja be akár a negyediket is. Előbb-utóbb csak jön egy másik nemű is:)

Ok!!Te pénz nélkül is tudsz élni???

Ne írd,hogy nem fontos...igenis kell!!

Gondolkodtál te amikor ezt leírtad????

Nem hiszem...

A nyolcvana évek legelején 1800 ft egy átlagos bérnek felelt meg. Tehát a szobatársnői szülei már akkor is gazdagok számítottak.

Ha így gondolkodunk, akkor csak a gazdagok kiváltsága lehet a gyerek.

Mindenkinek vannak vágyai, mindenki vágyik a szebbre jobbra.

Pontosa!

Erről beszélek. Csak a szülők gondolják ezt, hogy ha nekik jó jó a gyereknek is.

Anyukámék 8-an voltak testvérek.

Anyu mai napig pedig már 68 éves emlegeti mennyi hátránya volt a nagycsaládból és mennyire rossz volt, hogy nem kaphatott meg dolgokat. (Nagyobb korban)Ezért fiatalon eldöntötte, hogy neki nem kell gyerek (végülis majdnem így lett 28 évese szült)vagy ha mégis lesz ő a gyerekének mindent meg fog adni, hogy ne tudják meg milyen a nélkülözés, milyen mikor a többi lánynak van neki meg csak a patentharisnya.És ha beszélgetünk még mindig mesél hasonló történeteket tehát egy életre nyomot hagyott benne pedig nem éheztek és soha nem verték meg.

Én csak egy történetet írok le.

Volt egy munkatársnőm, aki késői, negyedik gyerek volt a családban. Apuka és anyuka is le volt százalékolva, de hát besikeredett, és nem vetették el.

Ez a csajszi mesélte nekem, hogy amikor sokgyerekesekkel beszélgetnek (akár riporter szólaltat meg ilyen szülőket, vagy újságíró), a szülők általában ezt mondják: Ők aranyos, rendes gyerekek, nem is vágynak anyagilag többre.

És itt mondta a munkatársnőm, hogy ez nem igaz. Ő is vágyott volna többre anyagilag. Amikor középsuliban a kollégiumi szobatársnői heti 500 Ft zsebpénzt kaptak (80-as évek legelejéről beszélünk),addig őt elengedték heti 50 Ft-tal. És igen, vágyott arra, ami másnak van. A szép holmikra, a klassz iskolatáskára. Csak éppen nem követelőzött a szüleinél.

De pont ez a lány fejtette ki nekem, hogy a "nem követelőzik" és a "nem vágyik többre" között azért nagy különbség van. Attól, hogy nem követelőzik a gyerek, attól még ő is vágyik a többre, szebbre, jobbra.

"Tévedés! Nem lettetek összemosva.

kevés a magasan iskolázott... (amire válaszoltam nem én írtam)való igaz és azért mert azok talán okosabban átlátják"

Ez nem igaz.

Aki eltervezi, hogy neki sok gyereke lesz, annak sem iskolai végzettség ,sem anyagi szempont nem játszik közre.

Ha mindig azon múlna mikor a legalkalmasabb a szülés, és anyagilag hogy állunk, senki nem szülne.

Ezt nekem is mondta a lányom mikor dolgoztam és keveset voltam velük viszont én meg azt látom, érzem amikor már nagyobbak bizony igaz az a mondás, hogy kis gyerek kis gond...

És addig nincs is baj amig egy szülő meg tudja fizetni viszont én most azt látom nagyon sok naív szülő van aki piff-puff jöjjön még mondván ahol egy elfér több is stb.Na én az ilyen szülőket kívánnám valahová és általában ezek mondják, hogy mi a baja ennek a gyereknek amikor mindene meg van.Közben fel sem fogja és észre sem veszi, hogy esetleg a gyereke éhezik. Istenem mennyi de mennyi ilyet ismerek!

Neked igen csak nem biztos, hogy a gyereked is így látja, fogja látni ha felnő.

És akkor most el lehet dönteni, hogy az én félék az önzőek mint korábban mondta ránk a forumindító vagy a te gondolkodásmódbéli nagycsaládot kedvelők.