Beszélgessünk a gyereknevelésről! (beszélgetés)

Én amit megtanultam a fiam által:

Sosem szabad túl sokat tiltani! Először is a fontos tiltásokat megtanítani, sé fokozatosan már magától is rájön, hogy amit csinál helyes-e. Ha mindent tiltunk, mindent megszeg. Valamit csinálnia kell a gyerkőcnek.

Saját akarata, véleménye, nézete van a világról, nem dönthetjük el, hogy bizonyos dolgokról hogy vélekedjen. Példa: én utálom a békákat, kígyókat, de vele sosem éreztettem, nem szidtam ezeket az állatokat kiskorában, nem is undorodik tőle. Ha nyafogtam volna, mostanra megtanulta volna utálni őket ő is (miattam).

Ha valamit sokszor mond, többször problémát okoz, akkor komolyan kell venni. Nem lehet legyinteni, hogy ááá gyererk, erősebben rászólok és akkor megszeppenve teszi, ami neki komoly lelki gondot is okozhat. Pl, ha fél a sötötben, meg kellérteni. Milyen rossz lehet egy 3-4 éves gyerkőcnek, ha nem elég, hogy fél, még anya esetleg jól össze is szidja emiatt! Vagy nálunk pl a gombfólia. Valami miatt írtózik tőle, nincs az az ünnepély, ami miatt felaggatnám rá, ha tudom, szörnyen érzi magát az ingben. Szerencsére az óvónénik is belátták, hogy kezelhető, és együttműködő, ha nem ilyen stressz mellett kell szerepelnie.

A gyerek nem kis felnőtt, nem szabad állandóan fegyelmezni társaságban! (persze alapvető illemszabályokat meg kell tanítani). Csak korának megfelelően. Ami elvárható már tőle.

Ami a legfontosabb, és ebből sok konfliktusunk volt: el kell fogadni, ha egy egyke gyermek másképp viszonyul a többihez. Hiába vannak unokatesók, ha otthon egyedül van. Képtelenség arra nevelni, hogy nem ő az egyedüli a világon, ha szűk családot nézve bizony ő az egyetlen, nem osztozik a figyelmünk több felé, és ezt nem is lehet nagyon eljátszani. Mi szeretnénk, de nem jön a kistesó, addig pedig nem fogok rászólni, hogy add oda a kedvenc játékodat ennek vagy annak. Van olyan, amit odaad, de ha valamihez ragaszkodik, akkor csakhogy sógornőnk ne fújjon ránk, nem fogom a saját gyerekem kezéből kitépni.

Viszont azt elvárom, hogy tiszteljen. Hogy ez hatéves korban miben nyílvánul meg, azt nem tudom leírni nagyon. De nem engedem, hogy mások előtt vagy akár otthon rondán beszéljen velem, flegmázzon.

Bocsi, hogy hosszú voltam!

Sziasztok!

Azt hiszem, ez a legnehezebb feladata egy szülőnek. Minden gyermek más, más környezetben nevelkednek, mások a tőle várható elvárások és más képpen reagálnak a dolgokra. Ezért fontos, hogy egyénre szabottan reagáljunk a cselekedeteikre. Sokszor elhangzik az a szó, hogy mert engem másképpen neveltél? Igen, mivel minden gyermeknek más a természete, nem lehet ugyanazt alkalmazni, mint a tesójánál v. a szomszéd gyereknél. (Gondolom, ezért nem könnyű az oviban a nevelőknek sem, mert meg kell tanálniuk az arany középutat.) Nekem két felnőtt fiam van. Az egyikkel szinte semmi problémám nem volt, míg a másikkal már az oviban sem lehetett bírni. Nagyon makacs, akaratos volt már akkor is (most is, felnőttként). Panaszom azért nem lehet rájuk, mert mindketten jó, rendes felnőttek lettek. Mindketten két-két diplomát szereztek. Az tény, hogy már pici koruktól kezdve nagyon-nagyon sokat foglalkoztam velük. Ehhez viszont azt fűzöm hozzá (mielőtt még valaki azt hinné, hogy elszállok magamtól), hogy csak azzal a gyerekkel lehet ezt megtenni, amelyik igényli is a vele való foglalkozást. Hiába szeretném én ezzel azzal tömni a fejét, ha ő nem akarja. Nem tartom őket szuper gyerekeknek (felnőtteknek), de már 6 évesen kinőtték a mesét, és a technika, tudomány érdekelte őket, és én ehhez igazodtam. Sajnos beleestem én is egy olyan hibába, hogy rengeteg játékot vettem nekik. Akkor jött divatba a Lego. Egy egész városrészt vettünk meg, ami számunkra nagyon szép volt. Viszont a gyermekeim reakciója: jön a repülő és bombázik. Amit a párommal hosszú órákon keresztül megalkottunk, egy pillanat alatt semmivé vált, szétrombolták. Akkor jöttem rá, hogy elég lett volna egy hatalmas doboz alap Lego, és abból ők azt rakhattak volna ki, amit szerettek volna. Sokszor a felnőttek rontják el a gyermekeket ilyen szinten. Főleg a mai elektronikus világban már mindent meg lehet kapni, pedig csak ideig-óráig élvezik azokat. Egy-két ügyesen kiválasztott, főleg kreatív játékkal hosszú éveken keresztül el tudnak lenni.

Én abban a korban voltam gyerek, amikor még csak álom volt egy igazi baba, kész játék, viszont rengeteget voltunk szabadban, fáramásztunk, fogócskáztunk, és kreatívitásunkat igénybe véve, játékokat találtunk ki. (Hozzáteszem, négyen voltunk testvérek, és jöttek még a barátok is.) Úgy érzem, szép gyermekkorom volt.

Szerintem a jó példa a legfontosabb és a következetesség.

9 hónapos a kislányom, de ha valamire eddig azt mondtam,hogy nem szabad, azt nem szabad akkor sem ha "jó kedvem van" és én sem csinálom persze.

És mindemellett szerintem mindent meg kell magyarázni a gyerekeknek,mert ha értik az okát, akkor könnyebben teszik meg ,amit kérünk.

Szerintem a gyermeknevelés abszólut pszichológiai és lelki kérdés amibe a testi fenyítés nem fér bele.

Lányom kb. 12 éves volt amikor kiskamaszkori dacának köszünhetően a 100-szor elmondott szóból sem értett; felment nálam is a pumpa és a copfját megrángattam.

Most 20 éves, de a mai napig úgy emlegeti ezt: amikor megvertél ... nekem meg ezért örök lelkiismeretfurdalásom van.

A fiam most 18 éves, szinte provokál a kamaszkori beszólásaival;

sokszor inkább én vonulok a sarokba és büntibe állitom magam és meditálok.

sok anyukának felmerül a kérdés jol nevelem a gyerekemet

nem árt e néha egy apai pofon ?

nem verésel nem sokat érünk el ,de mégis nemért a szobol mit csináljak ?

huszor szolok nem válaszol inkáb ösze szoritja a száját, benem megy fel a pumpa

jo ha sarokba álitom érek el valamit;

Az én gyerekeim heccelésből ütögetik egymást (fenékcsapkodás, egy kis rúgás, birkózás stb.) Persze mindig árulkodás, nyafogás, sírás a vége. De volt már, hogy az ilyen "játékos verekedésből" baleset lett, úgyhogy azóta kezdenek leszokni róla.

Megjegyzem én és a tesóm is állandóan martuk egymást, de attól még ugyanolyan jó tesók voltunk. Amikor anyunak már elege lett a vircsaftból mindig kihúzta a konyhafiókot és elővette belőle a fakanalat, hát nekünk ennyi elég volt, sohasem használta, csak megmutatta, hogy mi van a kezében. Ezt a fegyelmezési módon elmeséltem a gyerekeimnek is, de használni soha nem kellett, elég ha annyit mondok, hogy "kihúzom a konyhafiókot".

Nálunk az alapos "fejmosás" bevált, szerencse erre sincs sűrűn szükség.

Én is hagyom, hogy azt játszanak, amit akarnak, de mégis elég fegyelmezetlenek. Újabban egyre többször megütik egymást, pedig tudják, hogy mérges vagyok érte. És persze sírás a vége.

Mit lehet tenni?

Bizony, bizony. :)) Néha elfigyelem én is az enyémeket, hogy a saját kútfőből kialakult játékot mennyivel jobban élvezik minden másnál! Annyira beleélik magukat. Olyankor teljesen gyerekek...

Manapság viszont "kisfelnőttek" képzése a cél, lassan már bölcsitől kezdve. Szomorú. :(

Ezt most olvastam:

"Mi a teendő, ha a gyermek kezelhetetlenül fegyelmezetlen? Kevesebb készségfejlesztő és sokkal több spontán játék - javasolja az amerikai gyerekgyógyászok szövetsége, hozzátéve: e hagyományos játékok hiánya hosszú távon depresszióhoz vezethet.

...az amerikai gyerekgyógyászok szövetsége nemrég egy cikkben megfogalmazta a probléma - egyébként kézenfekvő - megoldását: azt tanácsolják azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik kicsit unják már az örökös fegyelmezést, a legjobb módszer, ha hagyják, hogy a gyerekek hagyományos játékokat, önállóan játszanak. A hasznos filmek, a készségfejlesztő játékok és a gyerekeknek szóló, tudományos kiállítások helyett engedni kell, hogy a gyerekek "spontán" játékokat játsszanak - fogócskázzanak, bújócskázzanak, kidobóst játszanak, vagy csak egyszerűen kedvükre szaladgáljanak a parkban.

....Nemcsak azért kell hagyni a gyerekeket, hogy lehetőleg minél többször játsszanak úgy, ahogy szeretnének, mert úgy sokkal nyugodtabbak lesznek, hanem azért is, mert - a tanulmány szerint - ellenkező esetben feszültek, stresszesek, legrosszabb esetben depressziósak lesznek - és velük együtt a szülők is. "

Sziasztok!

Brenda, nagyon egyetértek veled! Iszonyat, hogy mennyire gyógyszerezik már a gyerekeket is!

Nekem szerencsém van, tündéri a gyerekdokink, soha semmit nem ad, ha mégis, akkor azt tényleg muszáj, el is hiszem neki. (3 gyereknél 9 év alatt kétszer volt rá példa!!) Telefonon lereagál mindent, még csak nem is kell bemenni a váróterembe plusz bacikért. :) Nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Vannak természetes gyógymódok: teák, nagyanyáink praktikái, stb... Még homeopátiáznom se kell, anélkül is kigyógyítom őket. Kevésbé is betegesek az átlagnál! Talán azért, mert hozzá van szoktatva az immunrendszerük a munkához! :)

Egyet értek Veletek!Én sem szeretem gyógyszerezni a gyerekeket.Ők meg egyenesen utálják.Igy ha véletlenül megbetegszünk, akkor kinszenvedések árán tudom beléjük adagolni a gyógyszert.

De szerintem sok függ a háziorvostól is.

Most hallottam róla, sogornőmékkel esett meg.

Oviból összeszedett a gyerkőc egy "kis" hörgőgyulladást.Hétfőn a doki felirt neki vmilyen antibiotikumot.Szerdán kellett vissza menniük.(itt jegyzem meg, hogy 2 nap alatt nem igazán tud még hatni az a gyógyszer!)Erre szerdán közölte, hogy gondolta, hogy nem fog használni az a gyógyszer, felir egy másik antibiotikumot.Normális az ilyen orvos?!Szerintem nagyon nem!!!!

Szóval szerintem az orvostól is függ, hogy szerencsétlen gyerek mennyi gyógyszert nyel be.

Sziasztok!

3-6 éves kor között erősödik meg a gyerek immunrendszere. Az oviban szokik hozzá a szervezet, hogy a korábban megszokott vírus és bacimennyiség sokszorosával megbírkozzon. Ez egy tanulási folyamat az immunrendszer számára, tehát óhatatlanul át kell esniük a gyerekbetegségeken kívül jó pár bronchitis, laringitis, tonsilitis, otitis elenvezésű "megfázáson" (hörghurut, gégegyulladás, torokgyulladás, középfülgyulladás). Ezek nem azt jelentik, hogy "beteges" a gyerek, hanem ezek kellenek ahhoz, hogy valóban ütőképes immunrendszere fejlődhessen ki. (És persze hasznos, ha hagyjuk dolgozni a szervezetet, küzdeni a kórokozókkal, és nem nyomjuk el már 38,2-nél a lázat és nem kap csipőből antibiotikumot minden köhögésnél.) Az én fiam antibiotikum nélkül leküzdött 2 éve egy tüdőgyulladást, és azóta sem lett neki, míg egy ismerős gyereknél, ahol azonnal antibiotikummal kezelték a tüdőgyuszit, 2-3 hét múlva újra az lett a gyereknek.

És még egy érv a betegségek hasznossága mellett: nekem az a tapasztalatom, hogy minden betegség és oviból kimaradó 1-2 hét után valamely területen ugrásszerű fejlődésen megy át a gyerek. Általában lelki, mentális, pszichikai síkon: a betegségek az okosodás, érés, lelki fejlődés fontos segítői.

Nna ez a másik amitől én is nagyon tartok.Az én kislánykám sem beteges(hál Isten),de már most elrettentettek a szülők.A kicsik immunrendszere biztos,hogy változó,hisz még nincs rendesen kifejlődve.Szerintem a megelőzés nagyon fontos.Én is igyekszem,hogy mindig egyen Dorka elég gyümölcsöt,zöldséget.Főleg télen fontos a vitamin,és ásványi anyag pótlása.Bár sajnos már minden egyre kevesebbet tartalmaz.Tehát minnél több,annál jobb.Majd leírom,hogy én mit tapasztaltam,bízva benne,hogy nem lesz gond.J

ó,hogy a lánykád otthon van veled.PÁ:)

Sziasztok!!

az én nagyobbik lkányom 4 éves.Mi sem járunk még oviba,majd jövőre.De ovival kapcsolatban nekem is vannak aggályaim.A csúnya beszédben igazatok van,el kell neki magyarázni, hogy ilyeneket nem mondunk, stb...

Mi tanultunk már 1-2 a játszótérről.De utána itthon elmondtam, hogy nekünk nem kell csúnyán beszélni,és sajnos vannak olyan emberek akik nem igy gondolják.Azóta hála égnek nem beszél csúnyán.:)

A másik aggályom az a betegség.Másfél éves a második kislányom, és cseppet sem örülnék, ha jövőre a telet otthon kéne tölteni betegségek miatt.Sogornőm fia 1 hét után már otthon van mindenféle bajjal.ti mit gondoltok erről?Mi a véleményetek arról,hogy változó a gyerek immunrendszerének az erőssége?van aki könnyen beteg,van aki nem.Mi idáig nem sokat betegeskedtünk,pedig járunk barátnőkhöz,heti egyszer mondókás foglalkozásokra,stb...

Vélemények?Előre is köszi!!

Az én lánykám is nemsokára 3 éves lesz(decemberben).Mi csak jövőre megyünk oviba.Egyáltalán nem normális,hogyha egy kisgyerek azt mondja,hogy köcsög!Sajnos én is azt tapasztalom,hogy a mai gyerkök nagyon hamar megtanulják a ronda szavakat,de sajna ha bekerül a közösségbe és ezt hallja maga körül akkor sokat nem tudunk tenni.Annyit mindenképpen,hogy otthon ezt nem engedjük nekik,el kell nekik magyarázni,hogy miért nem jó ez,miért nem szabad így beszélni,stb...Ha kell mindennap,minden órában amit velünk tölt és reméljük,hogy megérti és nem lesz "mocskos szájú".Sajnos nekem az a meglátásom(2 iskolás gyerköm is van),hogy azok a gyerkök akik csúnyán beszélnek sajnos otthonról hozzák ezt,persze könnyen el is tanulják a másiktól,de én mégis hiszem azt,hogy ha mi itthon oda figyelünk rájuk,fegyelmezzük,tanítjuk őket akkor nem kell attól tartanunk,hogy folyni fog belőlük a ronda szöveg.A két fiam amúgy ilyen közegben van,ma is volt egy dolog amin nagyon ledöbbentem az iskolában,de ennek ellenére a fiaim értik és felfogták,hogy nem kell rondán,szitkózodva beszélniük ahhoz,hogy jól kijöjjenek a pajtásaikkal.Eddig sem beszéltek csúnyán(persze volt rá példa,hogy lehülyézték,vagy lebarmozták egymást)de ott voltam és időben tudtam lépni ezügyben.

Viszont ha nem foglalkozunk ezzel a dologgal és természetesnek vesszük,hogy a gyerek így beszél akkor nincs min meglepődni,amit lát otthon a gyerek neki az természetes,és annak a szülőnek aki pedig pont arra törekszik,hogy a gyereke ne beszéljen így az jogosan félti és aggódik a gyermeke miatt.