Bérszakadék a nemek között (beszélgetés)

Ezekkel nagyjából tisztában vagyok :)

Én is a projectmunka híve vagyok, nagyobb a rugalmasság, és minden feladatra az épp legmegfelelőbb embert lehet alkalmazni.

De pl. egy könyvelői munkánál már más, mint speciális területeken. Ott szerintem jobb a rendes munkaviszony, ami, mint tudjuk, terheket ró a munkaadóra is, bőven.

Ja, ezt már sokan mondják régóta.. Mert hiába mehet valaki vissza, a társadalom úgy van beállítva, hogy mit erőlködik a nő, hiszen otthon lehet...

Nekem is mondták a bölcsiben, amikor kisebb gondok voltak a gyerekkel, amiket én megoldani akartam, hogy inkább maradjak otthon, mert "nem olyan fontos még dolgozni".

Azt hittem, nagyon csúnyát válaszolok... Nem lehetünk egyszerre kapitalisták is, meg ősanyák.. Ez nem megy, valamerre dönteni kell társadalmi szinten.

Viszont az sem megy, ami szintén sokszor van, hogy ugyan dolgozik a nő is, de mindemellett ő csinál mindent a gyerekkel is, és 40 éves korára tönkremegy.. Apuka meg "csak" dolgozott.

Azért nem a Rózsadombról írogatok, mert nem..

Sőt, voltunk olyan hülyék, hogy még a külföldön történt munkavégzés után is befizettük az ÁFÁ-t, amit rajtunk kívül senki az akkori csapatból. (Ma nem tudom, akkor olyanok voltak a szabályok, hogy gyakorlatilag első ránézésre ellenőrizhetetlen volt..) A legtöbben vettek abból egy tartalék lakást...

Azt az egy embert, akink van, általában nem is mi alkalmazzuk, hanem a produkció, ahol éppen dolgozunk, mert mi nem voltunk hajlandóak 4 órára minimálbérrel bejelenteni, és a többit zsebbe adni. Mi jól akarunk aludni. Ő meg így akarta pár ezer plusszért.. Hát ő tudja... (Nem 80.000-es fizetésekről beszélünk..) Azt nem értette meg, hogy a bejelentésnek is költsége van, azzal munka van, adó van, stb...

Nem, csak múltkor pont a férjem nem volt jól, olyan dologgal, ami akár hosszabb kivizsgálást, mukaképtelenséget eredményezhetett volna. Akkor kérdeztünk, számoltattuk utána, hogy érdemes lenne-e elmennie táppénzre, hogy ne a cégnek kelljen utalni a bért azokra a napokra.

És akkor mondták, hogy eleve az első pár napra a cég fizeti a táppénzt is, utána ugyan a biztosító, de akkor is az egész összeg valahány százalékát szintén a cég. Tehát nem úgy van az, hogy elmegyek betegállományra (mondjuk saját cégből), ülök otthon, és utalják a bérem 70%-át. Nem, az az alkalmazó cégnek is komoly költség. És ugye mindez úgy, hogy a dolgozó nem dolgozik...

Tehát nem kell azon csodálkozni, hogy pláne a kis cégek, meg úgy általában sokan elsősorban azokat alkalmazzák, vagy azokat alkalmazzák szívesebben, pláne hosszú távra, ahol a lehető legkisebb a táppénz, gyes, gyed, meg eleve a kiesés lehetősége.

Nálunk a költségen túl még nagyobb gebasz maga a kiesés. Kb. 2-3 év, amikre egy segéd úgy betanul, hogy komolyan kitermelje a fizetését, és számítani is lehet rá. Ez egy speciális terület. Oszt utána menne gyes-re.. Be is csukhatnánk a boltot. Én magam azért nem dolgozom kint a filmgyárban a férjem mellett, rengeteg pénzért, mert fel nem merülne, hogy ezt nőként, gyerekek mellett tudom csinálni. Hát mással sem próbálkozunk.

Vannak kint lányok, elég sokan, még a gyártásban is, de ők egy-egy projectre vannak szerződéssel a produkcióval. Ott mondjuk nincs bérkülönbség, mert egy adott pozícióra adott pénz van, ha el van végezve ok, ha nem, akkor meg baj van, de ez tényleg nem nemfüggő... Tehát 7-8 hónapos munkákról van szó, ott nem vállalnak nagy kockázatot. Ez más dinamika, mint ha valahol alkalmazottként számítanak rád hosszú évekig... Az első verzióban nem érdekes üzleti szempontból, hogy nő, gyerek, stb, de a másiknál már az lehet. Nem véletlenül nem alkalmazottakkal dolgoznak a filmiparban sem.

Ebben egyetértünk, szerintem is ez lenne a megoldás.

A 3 év otthonlét nagy kiesés, igazából nem sokan engedhetnék meg maguknak, ahogy a nyugati országokban nem is igazán elterjedt.

Nem 4 nap influenzától félek.

Hanem attól, hogyha felvennék egy 30-as nőt, akkor utána ugyebár bármi lehetne, ami már jelentősebb táppénzzel jár...

Egyébként meg nem pont a mi saját kis cégünkről van szó, hanem arról az érezhető érdekellentétről van szó, ami a nők alkalmazásáról szól. Amit ugye szerintem csak a férfiak elterjedtebb gyes-re, gyed-re gyerekkel való táppénzre küldésével lehetne kiegyenlíteni, mert akkor ugye mindegy lenne...

Én sok párt ismerek, ahol az apa maradt otthon a gyerekkel.

Felmérések igazolják, hogy azok a gyerekek, akiket az apjuk nevelt sokkal életrevalóbbak.

Mi sajátban vagyunk, és azt akartam mondani, hogy nem fizet annyit a TB, (annyit kellene a saját cégnek még hozzá), hogy megérje táppénzre menni.

Magyarán komoly veszteség, ha az általam felvett kolléga táppénzre megy. Nem csak másnak "nem engedném meg", hanem magunknak sem tudjuk.

"még magunk se megyünk táppénzre, még ha kéne se, "nem éri meg." "

Hááát igen... milyen jó is, mikor egy "mártír" betegen is bemegy dolgozni és megfertőzi az összes kollégát. Mi így kaptuk el az influenzát. A fél cég ágynak esett...

Ideje lenne.

Voltak már országok, ahol meglépték.

Ha a közgondolkozás és az üzleti környezet is olyan, akkor már nem csak a nagyok luxusa lenne az előrelátó, gyerekpárti gondolkozás. Mert nyilván az lenne a jó, ha merhetnénk úgy gondolkodni, hogy ugyan gyesre megy a munkavállaló, de milyen jó, mert a jövő munkaerejét neveli.. De ehhez jóval több tartalék kell, és nem csak egy cégnél, hanem egy országban úgy általában.

Én nem gondolkodom így alapból. Csak az van, hogy amíg én havi 200-300 ezret keresek, addig nincs havi 100-am arra, hogy mást eltartsak, akinek ráadásul még a munkája is kiesik.

A táppénzből is csomót kell a cégnek fizetni, még magunk se megyünk táppénzre, még ha kéne se, "nem éri meg."

Ha valakit támogatok, akkor az jótékonykodás, de a cég érdekével is ellentétes, hogy olyan munkáltatót vegyek fel, aki kockázatot hordoz.

Kockázatnak elég vagyok én :-))

"Extrém" élethelyzetek mindig voltak, és egy orvos anyuka bizonyos szempontból annak tekinthető, ott egyedi a beosztás, a felelősség, meg az egész történet. Apukának nyilván nem volt új, hogy ez lesz, így döntöttek, az orvosok többnyire elég későn vállalnak gyermeket, valószínűleg volt idejük megszervezni.. Ezzel együtt gratula apukának.

De mondjuk akár a sógorom akarna a Microsoft-tól elmenni gyed-re, akár a férjem a filmgyárból, akár apám akart volna a Taurus gumigyárból, úgy hogy a feleségek nem orvosok... Hát érdekes lett volna..

Akkor ha úgy tetszik nevezzük "tömeges fecskéknek" azokat, akik ma nagyobb tömegben mennének...

Egyébként én nemhogy ellene, de nagyon is mellette lennék, csak nagyon kevés esetben látom realitását. Mondjuk 100-ból kb. 5 esetben, és lehet, sokat mondtam.

Amelyik férfi ma megy gyesre, az már lecsúszott erről, hogy első fecske legyen.

Én simán meglépném, így nem lenne a cégek részéről nagyobb kockázat nőt alkalmazni, mint férfit. Kicsit egyenlítődne a helyzet.

Ja.

De mekkora nyarvík lenne, ha kötelezővé tennék...:-)))

Figyelj, a saját pár fős cégemben eszembe se jutna még az árnyékát sem ilyen kockázatnak bevállalni. (Ha 100 fős vállalatom lenne, az már más kérdés, mások az arányok.)

Mert az meg az én lóvém, gondom, költségem... Elviszi a cégemből nem csak a pénzt a táppénzével, hanem a know-howt, és nem kis gond pótolni valakit, pláne egy kicsit különlegesebb szakmában.

Az a helyzet, hogy mivel két szöges ellentétben álló érdek áll szemben, ezért ez tökéles összhang sohasem lesz.

De én nem is vágyok rá, mert csak bosszankodás lenne az életem. Amit el tudok "magamból adni", mert abban olyan jó vagyok, azt eladom, a többit meg belátom, hogy 4 gyerek ezzel jár.

Egyébként pedig segítjük egymást a házasságon belül a férjemmel, és ketten együtt akarjuk a pénzt elérni. Ő sokszor az én kisebb támogatásommal nagyobbat tud ugrani.. Ennek az a titka, hogy nem versenyezni akarok vele, hanem egy irányba toljuk a szekeret.

De azért nem marad otthon a legtöbb, mert a cége, de még a saját vállalkozásán belül a környezet sem tolerálná. (Most az egy másik kérdés, hogy van, aki amúgy sem, de most nem azokról beszélek.)

Jogilag maradhat, de isten irgalmazzon neki.

Akik meg meglépték, mert anyuka többet keresett, ott meg előjött egy csomó gond abból, hogy nehéz volt ezt a férfinek, de néha a nőnek is kezelni.

Nehéz ezt társadalmi szinten elkezdeni, az első fecskének lenni.

Az apuka is otthon maradhat a gyerekkel, csak épp eszébe se jut, nem fogja bevállalni, hogy hosszabb távon is kevesebbet keressen.

A me3goldáa a megosztott gyed , gyes lenne, amit ha az egyik fél nem vesz igénybe, akkor az elveszik.

"Az ugyanolyan munkakörben végzettséggel stb.. jelentkező nőnek, ha még nem szült, lehet, hogy fog, ha már igen, akkor van család... Hiába áll tényleg ugyanúgy helyt a nő, a kisördög a társadalomban, a munkáltatóban megvan, ezért esetleg ösztönösen nem fog úgy a ceruza."

Ezt jobb helyeken diszkriminációnak hívják! :(

Ez a jobban megfizetett, aktuálisan menőbb munkaköröknél kénytelen így lenni, mert máskülönben nem vállalja el az adott szakember, ha nő, ha férfi.

Ezzel együtt nem értettél meg. Az ugyanolyan munkakörben végzettséggel stb.. jelentkező nőnek, ha még nem szült, lehet, hogy fog, ha már igen, akkor van család... Hiába áll tényleg ugyanúgy helyt a nő, a kisördög a társadalomban, a munkáltatóban megvan, ezért esetleg ösztönösen nem fog úgy a ceruza.

Én egyébként nem tapasztaltam valós hátrányt terepen dolgozó vizsgálómérnökként. Voltak néha olyan "aranyos" megjegyzések, de én nem is akarok a férfiakkal egyforma lenni. Én a női úton is meg tudtam oldani a problémát, és mivel a munka el volt végezve, ezért be lehetett fogni.

Én az egyenlőtlenséget inkább ott érzem - és ez szubjektív, nálam így van - hogy a férfi, még ha szeretne se tud a családba annyit besegíteni, hogy egyenlő legyen a teherviselés (gyerekek, házimunka), egyszerűen azért, mert egy férfinél aztán végképp nem veszik figyelembe a munkahelyén, hogy családja is van. Ezért automatikusan a nőre hárul, és így a mókuskerék kialakul. Itt valóban van egy egyenlőtlenség. Bár én nem tudom, hogy ez valójában baj-e..

Tehát bármilyen furcsa, elsősorban a munkahelyeknek a férfiakkal szemben kellene változtatni, mint ahogy az már a Svédeknél sokkal inkább normális, hogy apuka is ugyanúgy távol van a gyerekszületés miatt, akár heteket, hónapkát, mint anyuka, sőt... Bár én nem biztos, hogy vágyok ilyen világra, de ez szintén a szubjektív megjegyzés része volt..

Ha ugyanarra a munkára vesznek fel embert, ugyanazzal a munkakörrel, akkor alap az egyenlő bér.

Azért teszik meg, mert megtehetik.

Azért igazságosabb még lehetne!

Szerintem nem jó a magyarázatod. Egyenlő munkáért egyenlő bér járna.

A férfiak sem teljesítenek mindig egyformán.Emberből vagyunk és nem robotok.

Érdekes kérdés.

Eleve ott hibádzik a dolog, hogy egyformák akarunk lenni, és nem egyenlők.

Mert egy nő nő lesz mindig, kicsit más aggyal, más érdeklődéssel, és valószínűleg a gyerekszülés gondjaival. Ezt a témát lehet kerülgetni, meg lehet a férfiakat ebbe jobban bevonni, de azért a nagy része akkor is a nőé lesz. Lesz olyan szakasz, amikor a munka így-vagy úgy, de háttérbe szorul.

Nekem volt olyan, hogy ugyan ugyanúgy teljesítettem kifele, mintha nem lett volna két gyerek, de ezzel magamat őröltem fel. Pedig kaptam segítséget, de akkor is az én testem, az én lelkem használódott. És később ez kijött, hogy hiába tartottam magam, nem tudok úgy "kifele" teljesíteni.

Szerintem ha van egyáltalán olyan, hogy a nők kevesebbet kapnak, annak a fenti alapigazság az oka, hogy ezt már "eleve beépítik" a nő bérébe, hogy lesz olyan idő..

Ez nem hivatalos, vagy közgazdasági érv, csak valahogy így magyaráznám ezt..

"Igazságos" sohase lesz, ha ilyen szempontból nézzük, és nem örülünk annak, ami épp van.