Beregszász története

A Vérke-folyó két partján, bort termő hegyek aljában húzódik meg Beregszász, ez a régi szőlő- termesztő és borászati hagyományokkal rendelkező kisváros.

Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) neves református egyházi író "Dictionarium latino-hungaricum"-ában azt állítja, hogy már jóval a magyarok bejövetele előtt itt római telep létezett, amelyet Peregiumnak hívtak. Ez az állítás azonban nem bizonyítható.

Viszont tény, hogy 1063-ban Béla halála után birtokait fiai - Géza, László és Lampert örökölték. Ez a vidék Lampertnek jutott, és a néphagyomány úgy tartja, hogy ő alapította a Vérke partján azt a települést, amelyet később róla "villa Lamperti"-nek, vagyis Lampertházának neveztek el. (Lampertháza a helyszíne "A szép asszony dombja" című mondánk cselekménye egy részének.)

Hosszú ideig a királyok birtokolták a települést. 1141-ben II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettől az időtől Szásznak, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak és Lampertháznak is hívták.

Egy monda sokkal előbbre teszi a helység keletkezésének idejét. Viszont ezzel kapcsolatosan Lehoczky Tivadar, e vidék múlt században élt neves tájkutatója azt írja: "Azon regének, mely szerint egy Szász nevű pásztor a mostani r.k. templom helyén viaskodott két bika feltúrt nyomában nagy kincset talált, s azon e templomot építette s e körül később Bereg-szásznak elnevezett város keletkezett volna, történeti valóságot tulajdonítani nem lehet..."

1504-től írják az okmányokban a várost következetesen Beregszásznak.

1946-tól hivatalosan ukránul Berehove -nak, oroszul Beregovo-nak nevezik a Vérke-parti, Kárpátalja egyetlen magyar többségű városát. 1991-ben kapta vissza történelmi nevét.

Beregszász 2001. május 17-ig járási alárendeltségű város, (ekkor kapta meg a megyei jogú város címet), járási székhely, 72 kilométernyire fekszik Ungvártól, a Kárpátontúli megye székhelyétől. A beregszászi járás területe 802 négyzetkilométer, lakossága 83,3 ezer, ebből a városban 32 ezren élnek. A várost a Vérke-csatorna szeli át, amely a Borzsa és a Latorca folyókat köti össze.

Beregszász Kárpátalja egyetlen magyar többségű városa. 1944-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal Bereg vármegye székhelye volt.

Mint már említettük, a város alapítója Lampert herceg, I. Endre király Béla testvérének fia volt, akinek 1063-ban jutott birtokába a vidék. Később az Árpád-házi királyok, azok fiai birtokába jutott a vidék. IV.Béla király 1247-ben városi rangra emelte a várost. A középkorban Nagy Lajos és Erzsébet királyné uralkodása éveiben élte fénykorát. Később Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki kastélyt épített a városban. Beregszász kiemelkedő szerepet játszott a Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban, 1703. május 22-én a város főterén bontotta ki Esze Tamás a felkelés zászlaját. Itt adta ki Rákóczi Ferenc 1705. december 20-án a felkelésre buzdító jelszavát.

A város aktív szerepet játszott az 1848-1849-es szabadságharcban. A Trianoni békeszerződés értelmében a város Csehszlovákiához került, 1945 júniusában, akárcsak egész Kárpátalját, Ukrajnához csatolták. Beregszászban egy orosz, két ukrán, három magyar tannyelvű középiskola, egy ukrán és egy magyar gimnázium, szakközépiskola, egészségügyi szakiskola működik. Megnyitotta kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt a Tanárképző Főiskola. Működik az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a járási kultúrház mellett amatőr népszínház szolgálja még a magyar színházkedvelő közönség igényeit. Aktív részt vesz a város kulturális életében a zeneiskola.

A városnak fejlett fafeldolgozó, bútorgyártó, műszer-, ruhakészítő ipara volt, üzemei azonban a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben nem teljes kapacitással működnek. Jelentős a vidék borászata, a kárpátaljai borokat a Beregszászi Szőlő- és Pincegazdaságban palackozzák.

Jelentős munkát végeznek a magyarok identitástudata fejlesztése terén a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége városi és járási szervezetei.

Beregszászban négy köztéri szobrot (Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Bethlen Gábor; Illyés Gyula) emeltek, 42 emléktáblát avattak a magyar nemzet nagyjai emlékének.

2001 végén Beregszászban megnyílt a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa.