Benjámin születése

Sok-sok születéstörténetet olvastam a várandósságom alatt, már akkor elhatároztam, ha megszületik a kisfiunk, akkor én is megosztom a mi történetünket.

3 gyermekünk már van, 19 éves lány, 8 éves fiú és 6 éves kislány, de kimondva-kimondatlanul, nem zártuk le annak a lehetőségét, hogy még egyszer baba illat járhassa át az otthonunkat. A terveket tett is követte, 2009-ben pozitív lett a teszt, de sajnos az öröm nem tartott sokáig, a 9. héten elveszítettem a babámat. Teljesen összetörtem, de a reményt nem veszítettük el, és a szükséges 6 hónap várakozási idő után szinte azonnal teherbe estem.

Nem is mertünk dicsekedni a nagy hírrel a 12. hétig, amikor ezen a héten aktuális ultrahangon is túl lettünk, akkor mertük a "nagyokkal" is közölni: kis tesót várok. Nagyon boldogok voltak! A terhességet végig követték, asszisztáltak, minden érdekelte őket-és a koruknak megfelelően mindent el is mondtam nekik.

A 24. héten azonban 1.0.0.0. méhnyak megrövidülést állapított meg az orvosom, és be kellett feküdnöm a klinikára. Első ijedségből azt mondta, hosszú távra rendezkedjek be, aztán szerencsére ebből csak 3 hét lett (elég is volt), de aztán itthon is feküdtem 1 hónapot, majd óvatosan tértem vissza a normál életvitelhez.

A cél a 37. hét elérése volt. Szerencsére nem romlott az állapotom, és minden rendben volt a babával is. Május elejétől elkezdtem fájásmérésekre járni, és szinte minden pillanatban a baba érkezésére vártam. És vártam. És vártam. Már a 39. hetet tapostuk, amikor egy fájásmérés után az orvosom kérte, hogy már ne menjek haza, inkább legyek intézményen belül, hisz bármikor megindulhat a szülés, mi meg 60 km-re lakunk a klinikától. Tudott valamit. Ez egy szerdai napon volt, és másnap csütörtökön este, a Híradó nézése közben váltak gyanússá a "jósló" ám rendszeres fájások. 9-ig vártam (még le is akartam pihenni egy kicsit, de a szobatársaim biztattak, inkább nézessem meg magam az ügyeletes orvossal).

4 cm-es volt akkor már a méhszáj, telefon a férjnek, pakolás a szobában, majd irány le a szülőszobába. Ez este 10 után volt már, szinte egyszerre érkezett a férjem és az orvosom is. Fél 11-kor feküdtem fel a szülőágyra, de csak a fájásmérés miatt. A fájások jöttek, elég intenzíven, és gyorsan egymás után. A férjem kért nekem gázt, ami most nem is volt rossz, mert a fájások között teljesen el tudtam lazulni, és erőt tudtam gyűjteni a következőre. Kb. 1 óra múlva kérdezte meg a szülésznő, hogy nem érzek-e nyomás ingert. De hát olyan kevés idő telt el, hogy csak félve mondtam, valami olyat érezgetek. megvizsgált és azonnal kapták szét az ágyat: szülünk! 3/4 12 volt ekkor.

Gátvédelemmel szültem, ezért csak akkor és akkorákat nyomhattam, amire utasítást kaptam. 2 nagyobb nyomás után 0 óra 2 perckor megszületett Benjámin fiunk, 3570 grammal és 51 centivel, tökéletesen egészségesen. Azonnal a hasamra tették, majd apa meghatottan elvágta a köldökzsinórt és elvitték a mi kis manónkat fürdetni. 2 órát töltöttünk együtt a megfigyelő szobában, hármasban.

Nagyon nagy élmény volt. Semmivel össze nem hasonlítható az az érzés, amikor egy egészséges gyermeknek adsz életet. Elfelejtesz minden fájdalmat, megpróbáltatást, amikor megpillantod azt a kis emberkét, akit 9 hónapig hordasz a szíved alatt.

A gyermekágyas napok nem voltak a legjobbak, de szerencsére mivel nem volt semmi gond a babával 3 nap után haza is jöhettünk. Lassan két hetes ez a kis ember, itt alszik mellettem- nézem, és nem tudok betelni vele!

Sajnos ez volt az utolsó várandósságom, több babát már nem vállalunk, így is sokan csodabogárnak néznek minket. Sajnálom is egy kicsit, de hálát adok az Istennek, hogy 4 egészséges gyermeket adott nekem. Őket szeretnénk békességben, szeretetben és egészségben felnevelni. Többre nem is vágyom!

Köszönöm, hogy elolvastátok a mi kis történetünket!