Bence fiunk csodás születése!

A várandósságom 9 hónapja viszonylag problémamentesen telt el, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az ilyenkor megszokott reggeli rosszullétek messze elkerültek.

Az utolsó hetek türelmetlenségben teltek, alig vártam, hogy végre megszülessen a fiam, nehéz volt már a pocak és szerettem volna megölelni végre azt a kis embert, akit ennyi időn keresztül hordoztam.

Augusztus 27-én délben jóslófájások kezdődtek kb. 10 percesek, nem voltak szabályosak, nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de este 6-kor még mindig jöttek, este 10-re pedig már túl voltam egy csomó meleg vizes zuhanyon és sétán, kezdtem nagyon türelmetlen lenni, fáradt voltam, gondoltam vagy múljon el végre, vagy induljon be rendesen! Hajnali 4-kor már nem bírtam tovább és elindultunk a kórházba!

Megvizsgált az orvos és közölte, hogy két centire nyitva vagyok, felvesznek az osztályra, mert öt órán belül meg fog születni a baba! Hát ennek ellenére délelőtt 9-kor még mindig a tíz perces fájásokkal küzdöttem, délután 2-kor szintén, ezalatt az éppen ügyeletben lévő orvos kétszer vizsgált meg nagyon durván (szó szerint dőlt belőlem a vér) és csak azt hajtogatta, hogy még mindig két centi...

Fél 3-kor arra járt (éppen NST-n voltam) egy másik orvos is, akinek örökké hálás leszek és mondta, hogy szeretne ő is megvizsgálni! Ő vette észre, hogy már ki tudja, mióta nincs magzatvizem, neki köszönhetem, hogy végre beindították a szülést és nem hagytak tovább szenvedni!

Megvolt a beöntés amitől nagyon tartottam, de egyáltalán nem volt vészes, majd a kanül, branül és egyebek behelyezése után átmehettem az apás szülőszobába ahol bekötötték az oxitocint 4 órakor! Szinte egyből háromperces fájásaim lettek, szorongattam a párom kezét, panaszkodtam, hogy nagyon fáj, szívtam a gázt ami teljesen elbódított! Még korábban nevettünk a párommal azon, hogy vajon hányszor fogom elküldeni a francba a szülőszobán, de ez nem történt meg, csak egy olyan eset volt ami nagyon felmérgesített, amikor vajúdás alatt azt mondtam az ott ácsorgó szülésznőnek, hogy "széééétszakadok!" Erre a férjecském ártatlanul: "nem lehetne elvégezni a gátmetszést?" Na erre kapott egy jó erős kusst tőlem!

Aztán egyszer csak éreztem valami nagyon furcsát mire kiszakadt egy kiáltás belőlem! Kérdezte a szülésznő, hogy mi a gond kismama, tolófájásokat érez? Mit tudtam én, hogy mit érzek, bármi is volt az nagyon nem tetszett... Bizony tolófájások jöttek, már érezte a baba fejét a szülésznő amikor megvizsgált! Gyorstalpaló kurzust tartott nekem a helyes légzéstechnikáról, gyakoroltuk a nyomást, aztán mire észbe kaptam már ott volt az orvos is és a 3. nyomás után azt mondta: "még egy és kint lesz a baba!"

Valóban így is volt, a doki rákönyökölt a hasamra, csinált egy gátmetszést, amit abszolút nem éreztem és már elő is bújt a pici feje és vele együtt szinte azonnal a teste is! Hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, hamar rám tették, én pedig adtam egy puszit a feje búbjára és egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy megszületett, olyan boldog voltam!

Elvitték fürdetni, a párom végig fényképezett és miközben engem varrtak büszkén mutogatta az ajtóból az elsőszülött kisfiát! Utólag visszagondolva könnyű szülésem volt, hiszen mindössze két és fél óra alatt mindenféle extra beavatkozás nélkül, 2009. augusztus 28-án 18 óra 38 perckor világra jött a fiúnk és azóta is minden egyes napot csodaként élünk meg! Bármennyire is nehéz olykor a gyerek nevelés, amikor ránk néz a gyönyörű kék szemeivel és elmosolyodik, minden fáradtságunk elmúlik!

Köszönöm, hogy elmesélhettem és hogy elolvastátok!