Beleszerettem a római katolikus papba, segítség? (beszélgetős fórum)

Római katolikus, benne van a címben.

:(

Tövismadarak.

Vagy a tövis és madarakat.

Olvasgasd, a Skarlát betű című könyvet.

Jelen esetben a hús-vér elérhetőt jelent, nem csak egy ábrándot.

Én inkább azon gondolkoznék el, hogy mi annak az oka, hogy a hús-vér, velem együtt lakó férjem helyett egy képről ismert, idealizált férfiért rajongok.

Ő is egy igazi ember, aki közel van.

Hús-vér emberekbe szoktam beleszeretni, nem egy fotóba.

Én azt a tanácsot adom neked, hogy kettyints egyet-kettőt a papatyussal.

Nem érzem jól magam lelkileg, vívódok, hogy mi történik velem. Nem tudom, hogy mit kellene tenni. Ti nem voltatok még így sosem? A szívetek után mentek, vagy bennemaradtok a biztonságban?

Főleg mert szombat van 😅

Milyen tanácsot szeretnél? Hogyan szerezd meg vagy hogyan felejtsd el?

Nem kitalált a történet, nem vasárnapi unatkozós vicc, teljesen valóságos. Kérlek, hogy úgy válaszoljatok, mintha magatoknak kellene segítséget adni. Akit érdekel, privátban is tudok írni pluszban, én tényleg szeretnék tanácsot kapni.

Valószínű így van, és aki mai friss regisztrációval így kezd, az nagyon is élvezi, hogy egy -szerintem- kitalált történetre majd milyen sokan ugranak. Biztosan így lesz ezzel a topikkal is, ahogy sok másikkal. Ha valakinek ez jelenti a szórakozást, lelke rajta. Én már az ilyeneken túllépek, ezt se fogom tovább olvasni.

Plátói szerelemhez nem kell pap, akit bajba sodorhatsz. Válassz ki egy celebet Kaliforniából, azt' annyi. Nézd a filmjeit, zenéit, előbb-utóbb kivásik.

Ábràndozás az élet megrontója.

Annyira ellentmondásosan írsz, hogy ez valószínű, vasárnapi felhős nap, dobjuk fel valamivel, vagy nincs a fejedben rendben valami.

Kiéltem magam, volt alkalmi kapcsolatom is, meg másik is. Nagyon szerelmes voltam mindig, de sose lett jó vége. A férjem az első férfi, aki tényleg szeret, velem akar lenni, jól bánik velem. Mindent megad,amire szükségem van, mégis megtörtént ez a dolog. Hét éve vagyunk együtt. Hiányoznak azok az érzések, amik egy kapcsolat elején vannak, mikor most találkozol először a másikkal, mikor halálosan szerelmes vagy, mikor még nem tudod, hogy az a másik ki is valójában, mikor még nincsenek terhek a vállaitokon, csak ti és a pillangók... Másrészt ez a pasi vidéken lakik, ott, ahonnan el kellett jönnöm, ő megtestesíti a vidéki pasit, akik otthon vannak. Szereti a természetet, és megél a jég hátán is, én is ilyen vagyok. A férjemet mindig noszogatni kell, általában én mondom meg, mi legyen, ő csak sodródik az árral. A férjem városban akar élni, én kisvárosban, nekem az a szép. Utálom a sok betont, a hangzavart, a tömegnyomort, a koszt, szmogot. Miért mentem hozzá? Ha hülyén is hangzik a jelen szituációban, mert szeretem, fontos nekem, stb. Mit tudnék kezdeni a pappal? Lehet, hogy már van barátnője titokban, és amúgysem kellenék. Lehet, hogy meleg. Lehet, hogy a nőket szeretné, de annyira elhivatott, hogy egyáltalán nem érdeklik a nők. És ott van bennem az is, hogy mi van, ha érdeklik a nők, mi van ha én is jó lennék, és mi van, ha hagyom elmenni? De közben az is bennem van, hogy a házasságért egy életen át dolgozni kell. Mi van, ha mindig lesz ilyen, hogy mindig tetszik majd valaki, csak rajtam múlik, mit kezdek ezzel az érzéssel? Mi van, ha a férjemnek is vannak kételyei? Sajnos nincs mellettem az édesanyám, akitől tanácsot tudnék kérni, nincs mellettem senki, aki segíthetne válaszokkal. Tanácstalan vagyok. :( Abban bízom, van itt más felnőtt nő, akivel őszintén beszélhetek erről, és nem tabu ez a téma egészben úgy, ahogy van.

Igen, nagyon gyerekes a hozzáállásod. Egy felnőtt tudja, hogy nem kell minden hülyeségből ügyet csinálni. Megakadhat a szemed egy vonzó férfin, de gondolkodj reálisan... Szerintem nem élted ki magad a férjed előtt, az a bajod.

Ha ennyire belepistultál menj el hozzá és gyónd meg neki. Aztán meglátod, hogy vélekedik.

Tudom, hogy nevetségesnek tűnik, és gyerekesnek, de számomra nem az. Én amúgyis nehezen ismerkedek, nehezen bízok meg emberekben. Ott volt a férjem, aki mindennel elhalmoz, szeret, akinek én vagyok a legfontosabb, akivel már rengeteg mindenen keresztülmentem, és mégis megtörtént ez... Elkezdett vonzani, még így is. Szörnyűnek érzem magam, meg sem érdemlem a férjem. Amit iránta érzek, az nem szerelem, hanem valami más. Állandóan erről a másik férfiról fantáziálok, és egyre kíváncsibb vagyok, hogy ő vajon milyen lehet. Igen, gondolatban felruházom olyannak, amilyennek én szeretném, de nyilván nem vagyok hülye, biztos vagyok benne, hogy lehet, hogy a valóság teljesen más. Lehet, hogy találkoznom kellene vele, hogy megtudjam. Lehet, ha találkoznék vele, akkor kiderülne, hogy igazából nemis tetszik, vagy valami ilyesmi. Sajnos ez az érzés és vágy keletkezett, amit valahogy orvosolni kell. Mit gondoltok?

Egyetértek. Mint a kamaszkori szerelem. Beleszeret pl. Justin Timberlake fotójába.

2 tojást és egy habverőt.