Bébi mindenáron (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Bébi mindenáron
Őszinte részvétem.
Kevés annál kegyetlenebb, nehezebben megélhető dolog van, mint amikor egy anya elveszíti a gyermekét.
Kívánom, hogy egy új kis élet enyhítsen a fájdalmadon.
Na idefigyelj ba..ny..a...eva!
Először: van figyelemre méltóbb cikkem is, mert több hozzászólás érkezett ahhoz, mint ehhez.
Másodszor: csak szeretnék 60 éves lenni, mert akkor már közel lenne a nyugdíj, így sajnos még nagyon messze van.
Harmadszor: mi köze a cikkhez és neked a súlyomhoz?
Negyedszer: nem banyázlak, csak az általad választott név néhány betűjét kipontozom, hogy ne legyen reklám.
Ötödször: majd ha a megfelelő fórumon kérdezel a nyereményem sorsáról, akkor válaszolok.
Hatodszor: egyáltalán nem vagy rendes, csak a zsebemben turkálnál, míg a többieknek ez eszébe sem jutott! Ők megértették a cikk lényegét, ami a játék, a kihívás, az izgalom, az ember képességeinek, tudásának megmérettetése volt.
Hetedszer: megint csak nem szóltál hozzá a többi cikkemhez, pedig úgy tűnik olvasod őket. Talán nincs hozzá muníciód?
Ez a cikked ami figyelemre méltóóóó!!
60 éves vagy és kövér!
Ne tudom, mit banyázol Te itt engem!
Egyébként mi lett a nyereményeddel?
Erről még nem kérdezett senki, látod milyen rendes vagyok és érdeklődő?
Panaszod nem lehet!
Ha már OFF-olod a fórumot:
"Az állatok is ragaszkodnak a utódokról, te meg???"
Ez milyen ragozás? Mikor tanulsz meg végre helyesen írni?
Egyébként pedig
egyrészt:
senkit nem hordtam le, csak mindenkinek abban a stílusban válaszoltam, ahogy ő megszólított.
másrészt:
tisztességgel felneveltem a két fiam, sőt mi több, a mai napig gondoskodok mindkettőről, úgyhogy szabad leállni a pocskondiázásommal.
A többi cikkemhez miért nem szólsz hozzá? Megmondjam? Mert ott nem tudnál belém kötni ba..ny..a...
Ez vagy Te, mint már írtam is!!
A hozzászólókat is alaposan lehordtad.
Senkitől nem kértél elnézést, egy bocsánat, semmi!!!
Mindenkit csak támadsz!
Ha valaki rosszindulatú az Te vagy ebből a cikkből, de az egész hozzászólásodból is látszik.
Ilyen egy normális ember fejében még sem fordul, mint itt a cikkedben összehordasz.
Az állatok is ragaszkodnak a utódokról, te meg???
Na erre aztán nagyon büszke lehetsz!
A véleményed tiszteletben tartása mellett figyelmedbe ajánlom a 230-as szám alatti hozzászólásom.
A görcsös akarás miatti kudarcok pedig nemcsak a teherbeesésre (ahol természetesen van nagyon sok más, egészségügyi, gátló tényező is, ezt egy percig sem vitatom), hanem az élet bármely területére is igenis érvényesek!
Véleményem:
Nem tetszett a cikk, egyáltalán!
Az meg végképp nem, hogy az utolsó pillanatban visszamondják(ták) az örökbefogadást, hát mit mondja köszi, szegény gyermek:(:(:(
Amiket a cikk írója leírt azok végképp általános dolgok, nincs benne számomra semmi, megfogó,tanácsot adó dolog.
Ebből meg már egy kicsit elegem van, hogy jujjjjj túl görcsösen akarod, ez badarság.
Egyáltalán nem így van és nem erről szól egy teherbeesés.
A hozzászólásod gyönyörűen minősít téged!
Meg az is, hogy a sok közül, éppen ehhez a cikkhez szóltál hozzá.
Nem látod, mennyire süt belőled a rosszindulat ba..ny..a...?
Ez vagy te!!!
Jó lenne ha először gondolkodnál!
Nagy siker, csak gratulálni tudok!
Undorító az egész, úgy ahogy van!
Felháborító és még le is írja..
Hál’ Istennek elült a vihar, amit akaratlanul kavartam.
Igazad van, valóban nem mindenki sértegetett. Csak úgy a 80%, élükön jó vastagon eszterkat, aki mindjárt az elején megadta az alaphangot. (Ő teljesen bele van csavarodva az örökbefogadásba. Szinte máshoz sem szólt hozzá ezen a honlapon; engem meg egyfolytában pocskondiázott). A hozzászólásokat visszaolvasva csak elkeseredett támadásokat látok, mintha legalábbis én tehetnék a sok meddőségről; meg irigységet, mert nekem (is) sikerült természetes úton fogannom, igaz, kisebb-nagyobb gyötrődések árán, de ezt mindenki lesöpörte az asztalról.
Nagyon is jól értettem, mi a bajuk. Lehet, senki nem fogja elhinni, elmondom: annak idején betegesen féltem, hogy nem lehet gyermekem, vagy ha lesz, nem lesz egészséges. Ez utóbbitól valósággal rettegtem. (A sors meg is „jutalmazott” érte, jól bevonzottam az első fiamnál egy közel másfél évtizedig fennálló komoly bajt). A LEGEGYSZERŰBB RÁM MONDANI: PIHA…
Nem véletlenül támogattam anyagilag is ájrin babaprojektjét. Egyébként kb. 1 éve küldtem el neki a történetet. Ő nagyon megköszönte, s csak azért nem másolom ide a sorait, mert nincs tőle felhatalmazásom.
A cikkemért olyannyira vállalom a felelősséget, hogy ugyanígy megírnám, azzal a különbséggel, hogy nem a 30 éves emlékeimre, hanem felkutatott tényekre hagyatkoznék az első örökbefogadást illetően. Mert a többit nem én találtam ki, hanem az élet. És senkinek nincs joga elítélni engem a felelősen hozott döntésemért!
Tudom, ez nem ilyen egyszerű. Én is vártam gyerekre évekig. Amikor elvetélem, hiába szuszogott otthon egy másik, akkor is kifosztva éreztem magam!!!
BOCSÁNATOT KÉREK, HOGY sikerült természetes úton 2 egészséges gyermeket szülnöm és EGY HARMADIKAT NEM VÁLLALTAM FEL (ez is a felelősség egy formája) A BIZONYTALANSÁGRA.
Syria!
Véleményem szerint nem mindenki sértegetett!
Volt akit felháborítottak a soraid, de a lényeg, amiért sokan fújtak rád, az nem a cikk maga volt, hanem a tény, hogy nem akartad "megérteni", mi is a bajuk.
DE!!! Tudomásul kell venned, hogy a hozzászólások, cikkek után a felelősséget vállalnod kell. Nem csak neked, mindenkinek! A dezinformáció nem mentség.
A görcsölést pedig te minden helyzetre értetted. Ha a környezetedben van szereplő, aki reménytelenül várt babára, akkor csak találkoztál ilyen esettel, így ez a védekezésed sem állja meg a helyét.
Tudom, hogy létezik az eset, mikor nem is gondolsz a gyermekáldásra és akkor jön a pici. De a nagy akarás nem hiszem, hogy akkora akadálya lehet a baba érkezésének.
Viszont csak tanácsolni tudom neked és valóban jó szívvel, hogy óvatosabban kellene fogalmaznod:
"Fájó szívvel elfogadta, beletörődött. Hasonlóan gondolkodott, mint én a 2. gyermekem várása előtt: ha a sors úgy akarja, nem lesz gyerekem."
Úgy sokan elfogadnák a sorsukat, ha már egy gyermek ott szuszogna a másik szobában.
Ha elcsitul a vihar a cikked miatt, és újra írásra adod a fejed, kívánom, hogy több sikered legyen hozzá és kárpótoljon a mostani sikertelenségedért, hisz mindenki a saját hibájából tanul a legjobban. Majd, ha kicsit lehiggadsz te is olvasd el újra a hozzászólásokat, mert van bennük igazság.
Még utólag annyit hozzáfűznék, hogy NINCS AZ A DOLOG A FÖLDÖN, ÉGEN, AMIÉRT LE MONDANÉK EGY GYERMEKRŐL!!!!
Syria!
Darázsfészekbe nyúltál, nem voltál eléggé (az ő szempontjuk szerint) megértő, empatikus.
Majd elcsendesül. Tudod, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb.
Köszönöm a soraidban átsejlő empátiát.
Sok hozzászóló, aki - végül is a dezinformáltságom miatt - nem tudott uralkodni az indulatain, az érvelései mellé segítségül hívott sértegető metódusokat, rám zúdította fájdalmát, elkeseredettségét. Amiről azt hiszik, hogy nem értem. Igenis értem, különben nem foglalkoztatott volna a téma.
Nagyon sajnálom, hogy a történetek lényege – csak az én szűk, közvetlen környezetemben 4-szer is akkor jött a gyermekáldás, mikor már őszintén le tudtak mondani róla – nem jutott el hozzájuk, csak fonákságot láttak, s a tetejébe, amit csak lehetett, még ki is forgattak.
Tudom, hogy vannak valóban elkeserítő, véglegesen reménytelen babavárások. Nem kell messzire mennem: a legkedvesebb sógornőm, aki közel 40 éve él olyan példás házasságban, ami etalon lehetne, meddő. (Karácsonykor meghívott vendég voltam náluk a bátyja, a tőlem lassan 20 éve külön élő férjem nélkül!) Sok-sok év eltelt, mire kiderült: szervi baja miatt nem lehet gyereke, sőt, a próbálkozások még az életébe is kerülhetnének. Fájó szívvel elfogadta, beletörődött. Hasonlóan gondolkodott, mint én a 2. gyermekem várása előtt: ha a sors úgy akarja, nem lesz gyerekem. Azt is tudtam, hogy az örökbefogadást elutasítják, s ezzel biztosan nincsenek egyedül.
A cikk megírásakor abban hibáztam, de nagyot, hogy az ilyen, valóban reménytelen esetekre nem tértem ki. Bár végül is a célom nem az volt, hogy a menthetetlen meddőséggel foglalkozzak. Ahhoz túl kicsi és túl kevés vagyok.
Kedves Syria!Köszi, hogy utánajártál és megírtad! örülök én is, hogy a valódi békésebb forgatókönyv volt, mint a cikk alapján elképzelt!
Érzékeny témákat érintettél a cikkben és érzékeny pontokat néhány hozzászóló lelkében, valószínű, innen a sok indulat a hozzászólásokban..Lehet, én valahogyan máshonnan nézem, de én látom a történetedben az embert, aki reménykedett, örült, majd fájdalmakat élt át, és örült újra, döntéseket kellett hoznia az életben és ezek fájdalmával és dilemmáival bírkózni. Nem hiszem, hogy más fájdalmát kívűlről lehet minősíteni, hiszen sose éreztük!! Így aztán nem kívánok köveket dobálni:-), inkább kívánok sikeresebb cikkírást és megértőbb közönséget:-)
Az élet szerencsére másképp írta a történetet, mint ahogy én emlékeztem rá és senkinek sem kellett átélni semmilyen szörnyűséget.
Legalábbis a volt kolléganőm miatt nem, akit felhívtam, és megkérdeztem, mit tud arról a kisfiúról, akit örökbe akartak fogadni. Azt mondta, hogy semmit, mert 32 évvel ezelőtt szigorú szabály volt, hogy amíg mindkét oldalról nincs rendben minden papír, addig meg sem lehetett nézni a gyereket. Ő annak idején annyira lelkes és boldog volt, hogy 3 év várakozás után örökbe fogadhatnak egy 5-6 hónapos kisfiút, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy nem is látták a babát. Lehet, hogy más örökbefogadókról mesélte, hogy rendben van minden irat, ki is hozhatták az új családtagot, s utólag ezt kötöttem össze az ő ügyükkel.
Mikor kiderült a terhessége, szerette volna folytatni az örökbefogadási eljárást, de a gyámügyi előadó lebeszélte őt. Megkérte, álljon el a kérelmétől, mert rengetegen várnak hasonló korú, örökbe adható gyerekre. Ő ezt megtette, és a sors egy unokával kárpótolta érte.
Így elnézést kell kérnem, hogy felkorbácsoltam a kedélyeket, mert rosszul emlékeztem.
A saját történetemen nincs mit helyesbíteni. Most is vállalom az akkori döntésem, hogy képtelen lettem volna idegen családnak adni a gyerekem. Még ha százszor is megköveztek érte.
Teljesen egyetértek!!
Az én párom akkor jött velem először uh-ra,amikor kiderült,hogy nem dobog a szíve...borzasztó volt.
Alig tudtam rávenni,hogy a következő babánál bejöjjön...
Bocsi nem tudtam hamarabb jönni. :)
Sajnálom,hogy ennyi próbálkozás után mégsem sikerült vsz.baba.
De úgy látom most már boldogok vagytok a kislányokkal,akikhez gratulálok.
Teljesen megértelek amúgy,hogy miért sértett téged ez a cikk olyan nagyon.Hasonló cipőben valószínű,hogy nekem is az első történet gonosz vége szúrta volna meg először a szemem.Így is mást vártam befejezésül,de akkor még jobban bántott volna.
Én még mindig nem értem, hogy mért nem lehet beismerni, hogy hibázott és rossz (még enyhén is fogalmaztam) cikket írt!
Syria! Olyan nehéz lenne azt leírni, hogy igen Lányok..igazatok van, a cikk nem sikerült jól, nem akartam ezzel közfelháborodást kelteni.. ennyit kellene és ugyan meg nem íródottá már nem lehet tenni, de legalább enyhülnének a kedélyek. Semmi több.. de már a 8. oldala nem tetted meg, gondolom ezek után sem fogod! És ez a szomorú!
Most legalább tudja hol van a gyereke....lehet, hogy legalább esélyt adhatott volna neki az életre, és lehet, hogy nagyon boldog lenne. 1 örökbefogadó, aki gyereket vállal, miért lenne kegyetlen?? Mindenre van példa, az lehet, de ennek van kevesebb esélye. De így nem kell gondolkodni, most milyen is az a gyerek. Megkímélte az anyja ettől a nyomorúságos élettől szegényt. Mindent ki lehet magyarázni.
De ha a kolléganőjének kellett volna, akkor maradhatott volna? Nem abszurd?
Szegény előtte meg 5 évet várt a 2. gyerekére, biztos megjárta a poklok poklát közben....jajj, szegény! Kezdek könnyezni...
Kedves Syria! Írtam már pár hsz-t ide, most egy ideje csak olvasok, reméltem, előbb-utóbb leesik neked, hogy mi ezzel a cikkel a baj - úgy tűnik, én is naiv vagyok, nagyon hiszek az emberekben, de most nagyot csalódtam. Semmit nem fogtál fel, csak vagdalkozol.
Panncsika nagyon szépen megfogalmazta mindazt, ami itt a döntő többség fejében jár. Tudod, nekem az a fura, hogy te elvileg "megszenvedtél" a gyerekidért, mégsem érzed a hsz-ek jogosságát. Én az extra szerencsések közé tartozom, elsőre összejött a lányom és problémamentes várandósság után szépen világra jött, egészséges, klassz kis kölök. Most 17 hónapos, én pedig 12 hetes pocis vagyok, ez a kis jövevény is azonnal megfogant. Mégis, amikor olvastam a cikkedet, nagyon nem az jött le nekem, amit elvileg írni akartál, hanem teljesen kiakadtam. Pancsika hsz-ét meg meg is könnyeztem, mert elképzeltem, milyen lett volna, ha elveszítem a lányomat, vagy ezt a kis újoncot... Soha nem kellett átélnem a gyötrelmet, amit itt sokaknak, még azt sem ismerem (csak ismerősök, barátok elmeséléséből), milyen csalódni, hogy negatív a teszt, de ha belegondolok, elszorul a torkom. Ha te valóban olyan nagyon vágytál volna babára, mint írod, teljesen másként vélekednél. Nem, neked fogalmad sincs az egészről. Ha lenne, sosem született volna meg ez a cikk.
"Ha csak egyetlen ember is elgondolkozik a hozzászólásaitok alapján azon: "miért szeretnék gyereket? mit tennék, mit tehetnék meg azért, hogy gyerekem legyen? mit tennék a cikkben leirt helyzetekben és miért?", már megérte megírni a cikket."
Mar ne haragudj syria, de ha ehhez hozzaszolasok elolvasasai kellenek akkor igazan szomoru helyzetben van ez a vilag.
Eppen eleg hihetetlen hogy nehany ember kepes felelotlenul ilyesmibe vagni mindenfele felkeszules es atgondolas nelkul. ES EHHEZ NEM KELLENEK HOZZASZOLASOK!
Az of.-rol irott peldad ha atgondolod ezert is haboritott fel mindenkit. Ismet egy pelda olyan 'leendo' szulokrol akik meggondolatlanok szamomra. Az en es valoszinuleg masok szamara is az of. egy olyan ut, amelyre sok gondolkodas utan lep az ember ES nem fordul vissza feluton ha az eg leszakad is mert TUDATOSAN FELMERI A KOVETKEZMENYEKET.
Elmondhatom hogy ez az amit hianyolunk benned es a tortenetedben. De sajnos addig amig nem tudatosul benned mit is ertunk ezen addig valoban nem fogod erteni mit is szeretnenk mondani neked.
Mivel mondjuk en is a cikk cime alapjan feltetelezett 'celszemely' lennek sajnalattal kozolhetem hogy lehet hogy 1 vagyok a 100bol, de nekem teljesen ellentetes erzelmeket, hitetlenkedest es a vilagban valo ujabb csalodast hozott az hogy
1. ilyen felelotlennek gondolod embertarsaidat
2. valos torteneteid alapjan tenyleg ilyen felelotlenek embertarsaink
3. es ebbol cikk is szulethet, mert a negativ media meg mindig jobb mint a semmi.
Sziasztok!
Bocsi hogy csak így csatlakozok, de jó páran ismernek már itt is:))
Egyetértek én is Panncsikával. Ennek a nőnek fogalma sincs hogy mi az a fájdalom.....amikor 1 év alatt 3 babádat veszted el, pedig mi mindent megtettél azért hogy ez ne így legyen. Ha szenvedésről van szó, MI tudjuk hogy mi az. TE NEM.
Bocsi, de ki kellett mondanom!!!