Bárcsak vigyázhatnék rád!

Úgy kezdődött minden, hogy ráakadtam a Zöldpardon oldalánál a Vad Fruttik nevére. Felkeltette az érdeklődésemet, hiszen még nem ismertem, és amit az ember nem ismer, az már eleve csábító. Így tehát megnéztem egy klipjüket a híres-neves videomegosztón... aztán még egyet és még egyet megnéztem. Nem kapott el az a nagyon nagy harci rajongás, hogy "úristen, de jó!", de jó volt. Éreztem a szövegekben az erőt, hogy ez nem valami langyos banda, hanem mondandója is van. Élőben kellett őket látnom. És elmentünk barátnőmmel a koncertjükre.

Emlékszem, hogy előtte egész nap esett, és még a koncert végéig is megmaradt az a hűvösen-meleg, fekete eges, esős-melankolikus időjárás, ami azt üzeni az emberiségnek, hogy "bármikor eshetek, vigyázzatok!". Talán ezért voltak az egész koncerten olyan 10-20an; mint egy igazi család, ez volt az első családias hangulatú koncertem. Csak egy számot tudtam tőlük fejből, a többinek még igazából a szövegét sem ismertem, és mégis végigugráltam az egészet. Mégis megfogott valamiben, valahogyan egészen más érzések kavarogtak bennem, mint amiket eddig ismertem. Az életnek egy új színtere nyílt meg előttem akkor; ott dönthettem el láthatatlanul, hogy belépek-e ebbe a színtérbe, vagy visszacsukom az ajtót és csak simán elsétálok mellette.

A kapu nyitva maradt. A zenekar pedig egy vízválasztó számomra, egy új jelenet kezdete az életemben. Három vagy négy évvel ezelőtt történhetett, és mégis csak egy évre rá jött el azaz idő, hogy elérte a Vad Fruttik azt, hogy imádjam. Hogy megnyugtasson Likó Marcell (az énekes) hangja, hogy a koncerteken önfeledten énekeljem fejből az összes zeneszámuk szövegét, hogy azonosulni tudjak a leírtakkal, hogy átérezzem azt a Vad Fruttik-mámort, amit csak azok érezhetnek és tudhatnak, akik ismerik és szeretik őket.

A 2011-es Belvárosi Fesztiválon már kicsivel többen voltak, mint húszan. A zene dübörgött, Likó Marcell csak úgy adta magát, felszabadultan poénkodott, énekelt és a tömeg ujjongott, táncolt, ugrált és szintén zúdította hol hamisan - hol nem hamisan a dalok szövegeit. Már benne voltam. Már 100%-ban benne voltam, már számomra is olyan volt, mintha nem csak az együttes szövegei, hanem az én szövegeim is lennének: nem hibáztam, egyszerűen magától jöttek a szavak a számra.

"Lehetek én is, lehetek én is az az egy!"

Emlék is párosul ehhez az együtteshez. Igazából, ha mindenki jobban belegondol, mindenhez emlékek sokasága fűzz minket, amiket nehezen engedünk el, amik megmosolyogtatnak, amik megsiratnak, amik fontos kellékei az életünknek. A Vad Fruttik nem csak az új élet egyik kapujára emlékeztet, hanem ez az együttes egy barátnőmet is mindig eszembe juttatja. Mert ez volt a Mi közös együttesünk. Bármi volt is, bármi baj, az énekes hangja, a szövegek mindig segítettek nekünk, egymás dolgaiban. Igen, azt is lehet mondani, hogy a Fruttik voltak az összekötő kapocs az életünkben, a láthatatlan zsinór, ami köztünk volt, a Vad Fruttik erősítette meg láthatatlanul mindig.

Emlékek sokasága. Ugye mennyi emlék van? Ugye nektek is van?

Hiába mondják, hogy ne emlékezz, mert fájdalmas. Én azt mondom, hogy emlékezz, mert az rakja össze az embert!