Célszerű volna a bajaidat inkább egy külsős baráttal megbeszélni,akivel nem élsz együtt.A barátokkal együttélés amúgy is kelt konfliktusokat,bőven elég velük azt megoldani,és normálissá tenni az együttélést.
Sajnos bármilyen jó barátod valaki, tartósan nem nyafoghatsz neki a problémáid miatt és nem aggathatod a másik nyakába. Ezt hosszabb távon senki nem tolerálja, mert nem más, mint energiavámpírkodás.
Egy kapcsolat sem bírja hosszabb távon azt, ha nem szól másról, csak arról, hogy folyton az egyik fél problémáival foglalkozzanak.
Mindenkepp tobbszori atbeszelest igenyelne a dolog. Ha valoban a barataid,kar lenne egy felreertes miatt (vagy mert te elkepzeld a masik mit gondol es /vagy forditva) elvesziteni oket -sajat tapasztalat:)
Hasonló problémám volt kb fél éve. Csúnyán elmérgesedett a helyzet. Én voltam a kezdeményező a békülésre, mert nagyon szeretem őket és már sok mindenen keresztül mentünk együt. Megbeszéltük a dolgot és mindenki megpróbál toleránsabb lenni a másikkal.
Nem gondolod,hogy esetleg túl érzékeny vagy a gondjaid miatt?Mert olyankor az ember képes másképpen felfogni dolgokat, és mindenkiben ellenséget látni.
Sajnos elbizonytalanodtam, hogy akiket a barátaimnak hiszek azok-e. Január óta sorba gondjaim vannak, egy idő után ugymond megunták és hátat fordítottak nekem. Egyiknek a párjával összevesztem még 2hónapja (csak mert nem úgy ugráltam ahogy ő fütyült) és azóta a barátaim is elfordultak tőlem. De persze ezek szerintük mind hülyeség és amiket én gondolok az semmi sincs úgy. csak érdekes hogy mások külső szemmel is azt látják amit én. nemtudom mit csináljak, mivel együtt élek velük ( és nem tudok mást tenni) de nekem szükségem lenne rájuk. ha szólok hogy valami bajom van, van hogy közli egyik hogy ő nem tud és nem is akar ezzel foglalkozni. ... Szerintetek? Mit tennétek?