Barátkozás felnőttkorban... (beszélgetés)

Sziasztok!

Felnőtt korban barátkozni sajnos nem túl egyszerű. :( Felnőttként mindenkinek ott a munkája, szerencsés esetben a családja, na meg az elmaradhatatlan házimunka, csak sajnos mindenkinek időből van a legkevesebb.

Ezt a dolgot akkor kezdtem el igazán érezni, amikor mozgáskorlátozott lettem és egyre többször éreztem a társaság hiányát. Voltak ismerőseim, akikkel néha összejárogattunk régebben, de gondolom, a megváltozott egészségi állapotom riasztotta el őket és mindig "elfelejtettek" hívni. Maradt egy barátnőm, aki nagyon ritkán ért rá, mert akkor kezdett el dolgozni és 4 tagú a családja, tehát elég kevés szabadideje maradt.

Aztán a helyzetem miatt jobbnak láttam, ha költözünk és most újra Pesten élek 12 év vidék után.

Jelenleg a 9 éves lányommal élünk kettesben, mert bár hivatalosan még van férjem, de már több mint egy éve nem él velünk.

Mindig vágytam egy igaz barátnőre, akivel mindig mindent megbeszélhetünk, akivel kölcsönösen bízhatunk egymásban, mindig számíthatunk egymásra egy életen át, de sajnos ilyen barátnőt eddig még nem találtam, pedig nagyon jó lenne. Jó lenne egy barátnő, akivel gyakran találkozhatunk, minden gondunk-bajunk, örömünk megbeszélhetjük egymással, de sajnos szinte mindenkinek időből van a legkevesebb.

nem tudom, mert sose volt...

én nem keresem, ő nem jön..

Nem a barátság nem arról szól, hogy meghallgatjuk egymás bánatát.

Sokan itt rontják el, ezért nincs barátnője sok nőnek és barátja sok pasinak.

Nekem van barátnőm 9 éves korom óta. Elhiheted, hogy nem azért a barátnőm, mert traktáltuk egymást minden problémával. Egy barátság nem azzal kezdődik, hogy rázúdítom az összes gondomat és ha meghallgat, támogat, stb. akkor kiállta a próbát és lehet a barátom és ha bajban lesz, akkor én is megteszem ugyanezt.

Ugyanígy jártam én is.

Csak engem nem közösségi oldalon mocskolt utána, hanem nekem írt egy mocskolódó levelet.

Holott bevallási időszakban én marha, még éjszaka fent maradtam dolgozni, és akkor is az ő szekerét toltam, az ő mérlegeivel szarakodtam, holott nekem is volt elég munkám.

Aztán egyik levelére nem reagáltam azonnal, akkor számon kért, hogy mi bajom vele. Írtam, hogy semmi, csak kimerült vagyok és fáradt, lányomat is orvostól orvosig hordom, sok a munkám is.

Erre jött a mocskolódása...

Aztán 6 hónap szünet után, pont nemrég bepróbálkozott újra egy levéllel, nem reagáltam rá. (Naná, jön az éves zárás, megint jó lenne egy hülye, akinek a tudásából megél.)

Szóval, vele pl. felnőttkorban kötöttem "barátságot", de én már ott tartok, óvatosnak kell lenni.

És te mit adsz neki?

Szórakozni is szoktatok együtt? Vagy csak a bajban van szükséged rá?

Sokan ezért nem találnak barátokat, mert azt hiszik, hogy a barát arra való, hogy lelki szemetes láda legyen, de ha jól megy, akkor nem érdekes...

a barátkozás nem könnyű dolog, igazából a megértésem alapszik meg...

kell hogy legyenek közös dolgok, hogy mindkét fél ugyanazt szeresse csinálni és ugyanazt a szórakozás módot elfogadni...

sok sikert hozzá...

nekem még sajna nem sikerült igaz barátokra lelnem....

A régi barátok eltüntek,vagy lekileg vagy fizikailag,vagy a legrosszabb formában...Az ember próbál túllenni ezen,s új barátok megtalálása piszok nehéz feladat...Hasonló élethelyzetben,hasonló érdeklődéssel....

Mi most megpróbáljuk a lehetetelent...Kiköltöztünk Burgenlandba,s keresünk a párommal olyan csoportokat,párokat akik hasonló helyzetben vannak,hasonló érdeklődéssel rendelkeznek,s igaz barátokat keresenek szabadidő eltöltéséhez!