Bajban vagyok. Ki tud segiteni? (tudásbázis)

Sziasztok,

hát megtörtént... Februártól nem írtam, mert azóta volt egy igazán jó időszakunk a kapcsolatunkban, nagyon sok és tartalmas időt töltöttünk együtt, bár sajnos becsúszott egy betegség is a páromnak, akit ápolgattam rendesen... A múlt héten viszont volt egy komoly bezsélgetésünk, és azt mondta, hogy nem biztos a kapcsoltunk jövőjében, abban, hogy mi lesz velünk egy-két éven belül. mondvacsinált dolgokat hozott fel szerintem, amitől tartani lehetne. Totál el volt bizonytalanodva. gondolkodási időt kért, mivel át szeretné értékelni a helyzetet. ő is szeretne caládot, gyereket, de bizonytalan, és a besuélgetséünk után azt mondta, hogy még jobban összezavarodott. Én nem hiszem, hogy a gondolkodási idő bármit is megold, ha van lehetőség a visszatérésre - kit motiválna. Úgyhogy maradt a szíktás, mert ezek után hogyan is élhetünk együtt. Már el is költözött tőlem. Ez van.

Aha, szerintem is. Csak én nem bírok kedves lenni, ha tudom, hogy átvernek. Rossz szokásom. De ha tudom, hogy igazi a probléma, akkor - esküszöm, így van - mindent megteszek, hogy segíthessek.

De itt és most ez nem állt fenn.

Csak figyeljük meg, hogy mikor jelentkezik ismét Akácvirág... Betesztelt minket és mi bekaptuk. Hm, már aki.

Szia, Akácvirág,

ez az egész bank-ügy ugye, vicc volt, valamiféle próba felénk, anyaországod felé? T.i. ilyen félreértés nincs és nem is lehet. A bank nem változtat PIN kódot mindkét fél kiértesítése nélkül, már ha vaóban közös a PIN kód, mert erről sem hallottam még, sőt nincs is ilyen közösség.

Megpróbáltál manipulálni bennünket és mikor kicsit komolyra fordult a dolog, megfutamodtál, leléptél. Mert nagyon érdekes, hogy - az adatlapod szerint - hogy mikor regisztráltál be ide és hogy ezek a 'dolgok' mikor történtek meg.

Jó szórakozást a továbbiakban is. Én beírom az adatlapomra, hogy pl. Ghana-ban élek, elhiszitek? És minden mást titokban tartok? Na, persze... Már sokan próbáltak a névtelenség homályába burkolózni, innen származik a névtelen levelek özöne is, amelynél undorítóbb dolgot elképzelni sem tudok.

Kívánok Neked további, kellemes magyarországi tartózkodást. (Még egy szó: az elején írtál az itteni csládodról, ők sem segítettek?)

Üdvözöllek kis hazánkban.

Szia.

Ezt arra írtam, mert mire eljutottunk oda, hogy akarjuk, addigra közölte az orvos velünk, hogy csak lombikból lehet baba.(velem volt a baj, többször is műtöttek) Na itt kezdődött az újabb mélypont. Közel másfél év padlón, de sikerült egymást támogatni, mert szerencsére soha nem voltunk egyszerre padlón. Most pihi van, és végre érzem, hogy megnyugodtam. Idén megyünk lombikra, és hiszem hogy sikerül anyává válnom. Kívánom neked is, de egy olyan emberrel nehéz döntést hozni, aki nem azt akarja amit te.

Remélem sikerül minden amit szeretnél, de ne azért akard, mert ezt elvárják, vagy mert más ezt csinálja. Én mostmár tudom, hogy minnél több idő telik el, annál erősebb vagyok.

Kívánom hogy minden legyen úgy ahogy szeretnéd.

Megvolt bennem korábban a bátorság, hogy lépjek. Pont ez az, ami miatt magamban is kételkedni kezdek, hogy miért történik már harmadjára velem ugyanez az életben? Ennyire nem tudok választani?

Ez olyan, mint valami mindig újra ismétlődő kör.

Szépen induló kapcsolat, amiben én már 2-3 év után úgy érzem, hogy tovább kellene lépni, de a partner sajnos nem érzi. Akkor pedig mégiscsak velem lehet vmi gond. Erőszakos nem vagyok, alkalmazkodni jól tudok szerintem. Nem értem.

Bubó!

Ezt Te írtad:

"Annyira várom, hogy végre más az én életem is meginduljon, hogy történjen már benne valami, ne csak kallódjak itt magamnak, munka, hazajövés, háztartás."

Pont ez az amiatt inkább feláldoznád magad csak hogy legyen már meg neked is mindez. De tudod ez még önmagában nem fog boldoggá tenni. Ha nem leszel Te magad boldog és csak a "hitt feltételek" lesznek meg hozzá, akkor egy idő után rá fogsz jönni, hogy nem ez az amire vágytál. Tudod sokan azért nem lesznek soha maradéktalanul boldogok az életükben, mert nem mernek meglépni dolgokat.

Sok erő kell ehhez, ezt tudom, de remélem nem a könnyebb utat fogod választani, mert általában a most egyszerűbbnek tűnő megoldás hosszútávon a bonyolultabb.

Remélem jól döntesz! :)

Szia.

Végig olvastam amit írtál, és amit mások írtak. Csak kérdezem, nem lehet hogy valami közelit szeretnél magadnak, azért szeretnél gyereket? Ahogy olvastam elég sokat van távol a párod, ez sem könnyű, gondolom. Sok kapcsolat rámegy erre. Én 28 vagyok, több mint két éve szeretnék gyereket. Először a férjem kisebb sokkot kapott, bár akkor még nem voltunk házasok. Azóta már Ő is akar, csak nem olyan könnyű. Szerintem mondd el mire vágysz, ha szeret akkor megérti, vagy ész érvekkel meggyőz. És semmiről nem vagy lekésve!!

ja, és lefőképpen azon kell elgondolkodnom, hogy nem-e onnan fúj a szél, hogy nem is szeret már engem. mert ugye, akkor tényleg nincs mit tenni.

(és a tegnap eseti beszélgetésünk után feltűnően kedves volt, és kérdezgette, hogy miért vagyok szomorú, vajon miért lennék?????)

Sziasztok,

az a helyzet, hogy a lakás az enyém. Ráadásul egyébként sem vagyunk nap, mint nap együtt. A párom szinte csak minden második héten van itthon, sőt egy hetet egyhuzamban csk ritkán tölt itthon. A munkája az ország másik végére szólítja heti 2-3 napra, illetve külföldi kiküldetés...szóval ideje van bőven gondolkodni. Ezen a héten is távol van, csek péntek este találkozunk, addig fővök a levemben. mert hát ugye telefonon ilyenekről nem akarok beszélni. nagyon szeretném, ha még lenne remény, volt már több 1-2 éves kapcsolatom, így van összehasonlítási alapom, és ő a legjobb...Tudom, hogy a gyerek nem orvosság semmire, nem is ezért akarom, egyszerűen bennem van az anyai vágy és már régóta. Nem tudom, hogy el tudnám e küldeni őt, azt hiszem nagyon nehezen menne. Egyébként a kapcsolatunk ezt az "apró" dolgot ledzámítva mindenben ok.

Nagyon szeretném ezt az összepakoltak, átgondolták, ott a baba verziót.

Köszömön a válaszokat. Egyáltalán nem bántó, sőt jó, hogy őszinték voltatok. Csak sajnos olyan hihetetlen elhinni, hogy életem férfijával lehet, hogy nincs közös jövőnk. Viszont a vélemények egyértelműek. sajnos titkon reménykedek, hogy van más lehetőség, pl. hogy megggondolja magát, bár amikor ezen téma felhozódik, már ideges, hogy én ezzel kínzom, rajta pedig folyamatos nyomás van...

Én csak megbeszélni szerettem volna vele a dolgokat, mert nem tudom elhinni, hogy ne tudnánk ebben a dologban is kompromisszumot kötni egy egyébként jó kapcsolatban. AZt hittem, hogy formálódunk, alakulunk az idő elmúltával, ráadásul már a kapcsolat elején is beszéltünk a vágyainkról, és én akkor - 3 éve - is elmondtam, hogy ezek a vágyaim. Lehet, hogy ez már olyan szekér, ami után nem érdemes futni...Ráadásul nagyon szeretem.

Abban is bízom, hogy egy komoly elbeszélgetés még ráébresztheti arra, hogy elveszíthet. Pedig amúgy nem gyerekellenes...

Bocsánat, ha sok votlam, köszönöm, hogy meghallgattok.

A számból vetted ki ezeket a mondatokat.

Ugyanez a véleményem.

Szia!

Őszintén fogok írni, úgyhogy lehet, hogy bántó leszek.

Én a helyedben összepakolnék és elmennék. Ne haragudj, de ha már most ilyen dilemmái vannak, akkor semmiképpen nem akarnék tőle gyereket. Mi lesz akkor később? Egy gyerek amúgy sem tart össze egy kapcsolatot, általában erős kapcsolatokban is próbatétel lehet, nem hogy így. Te is megérdemled a boldogságot és azt, hogy valaki azt szeretné hogy Te legyél a gyermeke anyukája. Én pont 30 voltam, amikor felrúgtam egy 7 éves kapcsolatot ( hál istennek nem volt még gyerek) és akkor ismeretem meg a mostani férjemet. 33 voltam amikor megszületett az első kislányunk. Egyáltalán nem vagy semmiről lemaradva attól, hogy 30 vagy. Viszont ha mellette maradsz, akkor lemaradhatsz valami nagyon fontosról: hogy boldog lehess és a gyereked is boldog családban nőjön fel.

Úgyhogy bátran!!!

Sziasztok,

láttam azt a bajban vagyok dolgot, és ki kell írnom magamból a bánatomat. Hátha tud vki segíteni. A psima, akivel három éve együtt élünk, a házasság és gyerek téma kapcsán olyan kijelentést ettt, hogy nem tudja, hogy akar-e, vagy hogy mikor akar gyereket. Lehet, hogy soha. De még várni akar, amígy nem lesz 100%-osan biztos abban, hogy felelősségegl tudja vállalni mindezt. Csak úgy nősül, ha 100% abban hogy azzal a nővel le tudja élni az életét. Ez engem lesokkolt, mivel ezek szerint én nem ez e kategória vagyok. Utána rossz kedvem lett, és vigasztalni próbált, hogy ne pörge4ssem magam feleslegesen... Mindjárt 30 éves leszek, ő 32, úgy érzem megérett erre a dologra ak pcsoltunk. Én őt szeretem, tőle akarok gyereket, akár házasság nélkül is, ha elhagyom emiatt, mástól nem kell gyerek sem. Mit tegyek??

Ugy volt felreertes, hogy O nem valtoztatott meg semmit (csak nekem tunt ugy). Az volt a helyzet, hogy kozvetlen hazautazas elott kaptam a banktol uj kartyat (minden evben kapunk ujat) es a nagy utazasi lazban elfelejtettem a PIN-kodot megcserelni a szokottra. Erre most jottunk ra, ugyanis telefonon jol atbeszeltuk a dolgokat es O sem ertette, hogy miert volt teves a PIN-kod. Egy a lenyeg, hogy feleslegesen panikoltam be es minden rendben.

Elnezest kerek mindenkitol, hogy felesleges riadalmat keltettem.

Koszonom szepen mindenkinek a segitseget, de szerencsere rendezodtek a dolgok. Felrertes volt, en meg rendesen bepanikoltam. Holnap mar jon is haza :-)

Udvozlet mindenkinek.

Szerintem TEDD fel a kerdest magadnak , hogy miert tette ezt a ferjed ???

Minden valoszinuseg szerint megkapod a valaszt , az ember belsö enje nem hazudik !