Babapisiltetés - élet pelenka nélkül (beszélgetés)
nem is kényszerítésről beszélek.
Mi is 6 hónaposan kezdtük a biliztetést. Először sírt, hagytam hagy álljon fel róla, nem kényszerítettem rá. Aztán másnap megint próba. Harmadnapra volt produktum a biliben.
Csak azt sajnálom, hogy későn olvastam erről. A 2. babánál biztos megpróbálom már születése után.
A naplómbn van is egy bejegyzés az EC-ről, de már nagyon régen írtam és nem tudom, hogy hanyas bejegyzés.
Alapvetően azok a babák akiket hordoznak, nem piszkítanak oda, ahol esznek. Vagyis az anyára. Ez van a természetben is nem???Csak figyelni kell a baba jelzéseit, hogy mit csinál közvetlenül pisi, kaki előtt. Gyorsan meg lehet tanulni.
Erről azért megoszlanak a vélemények.
De az EC-nek (babapisiltetésnek) igazából nem az a lényege, hanem az, hogy figyeld a babád jelzéseit és akkor irány a mosdó felé.
Már újszülött kortól lehet kezdeni. Van egy fórum www.mamami.hu ahol nagyon kivesézik a témát és sok érdekes tapasztalatot közzé tesznek. Érdemes elolvasni
A down-szindrómás Szirka baba honlapján található a következő link, ajánlom mindenki figyelmébe.
Rendkívül hasznos és környezetkímlő megoldásnak találom, mindössze a szülők és hozzátartozók maximális kitartéására és következetességére van szükség. Jó, hogy ilyen alternatívák is kezdenek meghonosodni.
Elgondolkodtatok már azon, hogy hogyan gondoskodnak a baba pisi-kaki szükségletéről ott, ahol nincs pelenka? Vagy hogyan csinálták ükanyáink?
Ázsia és Afrika legnagyobb részén az anyák és a nagyobb család a baba születésétől vagy első hónapjaitól kezdve pisiltetik a babát. A kisbaba úgy születik, hogy nagyon is tudatában van ennek a szükségletének, és jelzi is, illetve látható, mikor kell neki kakilni-pisilni. Ilyenkor elviszik arra a helyre (bokor, WC, kis edény stb.) ahova azt végezni kell, és egy jellegzetes hangot mondanak a babának. (pl. psss). A baba nagyon hamar megtanulja, mit jelent ez, és hamarosan ő is jelzi, ha ki kell mennie (három hónapos kislányom két hét alatt megértette, mit akarok tőle. A módszerben nincs semmi erőszak, vagy kényszer, egyszerűen meg kell figyelni a babát, mikor pisil, kakil, mit csinál közvetlen előtte stb. és akkor el kell vinni. (Én még az ölembe is ültettem, mikor én pisiltem.) A többit ő már tudja. Nincs se dícséret, se szidás. Eleinte sok a melléfogás, aztán egyre megbízhatóbb a baba és környezete kommunikációja.
Kipróbálnád te is?